75 éves Diane Keaton, Woody Allen múzsája
Diane Keaton Los Angelesben született 1946. január 5-én Diane Hall néven. 1965-től drámatagozatos főiskolán tanult, majd egy év múlva Manhattanben próbált szerencsét, ahol csatlakozott egy színtársulathoz, és zenés-táncos produkciókkal lépett fel éjszakai szórakozóhelyeken. A nagy áttörést A Keresztapa első része jelentette számára, 1972-ben.
Ötévesen már a templomi kórus tagja lett, később szólistaként énekelt. Konzervatív nevelést kapott, de erős egyénisége és különc stílusa nem tűrte a korlátokat. Mindent kitalált, hogy magára vonja a figyelmet, fekete neccharisnyával és fehér ajakrúzzsal botránkoztatta meg szüleit. Kaliforniában tanulta ki a színjátszás elméletét, majd egy kis New York-i színházban a gyakorlatát, ekkor vette fel anyja családnevét, mert a színész céhnek már volt egy Diane Hall nevű tagja. A színésznő 1968-ban beugróként került a Hair című musicalbe a Broadwayn. Nemsokára eljátszhatta Woody Allen Játszd újra, Sam! című vígjátékának egyik főszerepét, alakításáért a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjra jelölték. Keaton arcát reklámokból ismerte meg a széles közönség, felvevőgép elé 1970-ben állt először, a kiugrást 1972-ben Francis Ford Coppola A Keresztapa című filmje jelentette számára. Ugyanabban az évben a Woody Allen rendezte Játszd újra, Sam! filmváltozatában szerepelt, kettejük között a színfalak mögött románc szövődött. 1977-ben forgatta Allennel az Annie Hallt: a pár nyíltan önéletrajzi ihletésű filmje keserédes, lélekmelengető vígjáték, a cím is rá utal: a Hall az eredeti neve, az Annie pedig a beceneve.
Sokak szerint ebben nyújtotta élete legnagyobb alakítását, amelyet Oscar-díjjal jutalmaztak, ráadásul a filmben viselt ruháival és frizurájával divathullámot indított el.
A siker nyomán a legnagyobbak közé emelkedett. A következő két évben csak két filmet vállalt el Woody Allen rendezésében: a Belső terek bergmani lélektani dráma, a Manhattan pedig az Annie Hall-téma variációja. A pár útjai ezután a szakmában és a magánéletben is szétváltak, Allen helyébe mindkét téren Warren Beatty lépett, akinek Vörösök című filmjében egy újságírónőt alakított, amiért 1981-ben ismét Oscarra jelölték. 1986-ban átállt a kamera másik oldalára, és megrendezte a Mennyország című dokumentumfilmet. A következő évben – több mint egy évtized után – ismét Woody Allennel dolgozott A rádió aranykorában, majd a Baby Boom című filmben alakított egy menedzsernőt, akinek életét az változtatja meg, hogy “örököl” egy gyermeket. Szerepelt A Keresztapa harmadik részében, az Örömapa 1-2. részében és az Elvált feleségek klubja című vígjátékokban. A fajsúlyosabb Marvin szobájáért 1996-ban újra Oscar-díjra jelölték. Ő rendezte a Twin Peaks című nagysikerű tévésorozat egyik epizódját és több zenei videót is. 1995-ben elkészítette első egész estés játékfilmjét, az Álmok hősei című filmdrámát, 2000-ben pedig a parádés szereposztású Női vonalak munkálatait irányította. Játszott Allen Rejtélyes manhattani haláleset című alkotásában, hangját adta a Nicsak, ki beszél most! című filmhez, közel a hatvanhoz pedig még mindig szexis és elbűvölő asszonyként csavarta el Jack Nicholson fejét a Minden végzet nehéz című filmben, alakításáért negyedszer nominálták Oscarra.
Pályája során számos alkalommal formált meg érzékeny, okos és humoros, ugyanakkor excentrikus, szabad szellemű, független gondolkodású nőket. A kritikusok elsősorban átváltozóképességét emelik ki. A legrangosabb kitüntetésekkel büszkélkedhet: Oscar-díja mellett két Golden Globe-díj tulajdonosa, a többi közt megkapta a brit filmakadémia díját, s eddigi filmes tevékenységét több életműdíjjal ismerték el.
