A debreceni úszóreménység, aki majdnem abbahagyta

Gál Kincső, a Debreceni Sportcentrum úszója két világversenyen is a dobogóért ugrik majd vízbe 2022-ben. Feltehetőleg a budapesti vizes vb-n is szurkolhatunk majd neki. Kincső a Cívishírnek beszélt arról is, volt idő, amikor nem szerette azt a sportágat, amiben mára magyar bajnok. Szóba került vele a buli, a barátnők, a család, de megtudtuk azt is, van, hogy verekszik egy-egy verseny közben.

Korán kezdted az úszást?
Gál Kincső: Hétéves lehettem körülbelül, amikor elkezdtem. Ha ez korainak számít, akkor korán, ha nem, akkor későn. Nehéz megítélni, hogy kinek mi a korai.

Már akkor is látszódott, hogy tehetséges vagy?
Gál Kincső: Dehogy! Azért kezdtem az egészet, mert a szüleim törekedtek arra, hogy legyen egy biztos tudásom az úszás kapcsán, ne fulladjak bele a vízbe, bárhogy is alakul.

Aztán belelendültél...
Gál Kincső: Nagyon hosszú időbe telt egyébként: nem volt éppen sima az út odáig, ahol most tartok. A kezdetek kezdetén nem is szerettem az úszást. Sokáig semmilyen eredményt nem értem el benne, nem igazán volt sikerélményem.

Frusztráló lehetett mindez gyerekként.
Gál Kincső: Nem volt akkoriban a Debreceni Sportcentrumnál hobbiúszás – sportolót akartak nevelni belőlem már rögtön az elején, amit ma már nem bánok, de akkor nem esett jól.

Sok volt az edzés?
Gál Kincső: Egy idő után már az is. Bejöttek a reggeli edzések, minden egyes tréningen olyan távokat úsztunk, ami megterhelő volt eleinte. Valljuk be őszintén, egy medencében le-fel úszni nem mindig izgalmas, élvezetes, főleg nem hosszú távokon.

Soha nem fordult meg a fejedben, hogy abbahagyod?
Gál Kincső: De. Jártam én vívásra is, sőt két évig az úszással együtt csináltam, aztán választanom kellett.

A kettőt együtt nehéz bírni.
Gál Kincső: Reggel úszóedzés, napközben iskola, délután úszóedzés, utána még vívóedzés, majd tanulni is kellett másnapra. Ezt normális gyerek biztos nem akarja így vállalni.

Végül maradt az úszás.
Gál Kincső: Jobb volt a közeg. Szerettem én a vívóedzéseket is, de az úszók között éreztem magam felszabadultnak.

Az úszásban azért valamikor csak megjött az áttörés, amikor már sikereid is voltak.
Gál Kincső: A 2014-2015-ös szezon hozta ezt meg. Ebben az időben váltottam mellúszásról gyorsúszásra, attól fogva pedig már jöttek az eredmények. Rá kellett jönnöm, hogy a mellúszás nem az én úszásnemem. Gyorsúszásban viszont nagyon jól éreztem magam, ez pedig ki is tart mai napig.

Minden úszásnemet kipróbáltál?
Gál Kincső: Szerintem mindenki kipróbál mindent éppen azért, hogy a végén egyértelművé váljon, melyik áll a legközelebb az emberhez.

Volt valaha példaképed?
Gál Kincső: Több is: Cseh László, Jakabos Zsuzsanna, Chad Le Clos. Cseh Lászlóval van közös képem, Chad Le Clos nekem adta a győztes csokrát egyszer, ez ráadásul a mai napig meg is van, igaz, már elhervadt.

Medencében is versenyzel és nyílt vízben is. Mi a különbség vagy épp a hasonlóság?
Gál Kincső: A hasonlóságot az edzések adják, hiszen a nyíltvízi úszásra is medencében készülünk. A különbséget pedig leginkább az időjárási viszonyok, hiszen a nyíltvízi úszásban több impulzus ér minket, mint egy zárt, feszített víztükrű medencében.

A világsztárok is medencében készülnek a nyíltvízi úszóversenyekre?
Gál Kincső: Ez általános. Legtöbbször a nagy versenyek előtt van egy háromhetes edzőtábor, nekünk például a Balatonnál, de amúgy évközben szimpla medencében edzünk, ahogy a legismertebb nyíltvizi úszók is.

Ez miért van így?
Gál Kincső: Úgy vélik, hogy versenyeken kell, versenyeken lehet megtapasztalni azt, mi kell a sikerességhez a nyíltvízi úszás kapcsán. Ez valahol érthető is, hiszen ott nem számít az időeredmény sem, csak a helyezés, ugyanis ha nagy a szél, személyenként rosszabb az idő az adott távon. Aztán valakit inspirál az eső, valakit hátráltat, felesleges lenne az idő ellen menni, marad a helyezés.

A nyíltvízi úszás 10 kilométeres számában junior magyar bajnok vagy. Van külön taktikád? Kell, hogy legyen taktika?
Gál Kincső: Természetesen. Ekkora távon mindenkinek van taktikája. Van, aki nagy iramot megy végig, van, aki a felénél, vagy az utolsó körnél kezdi el a hajrát, viszont akkor beleadja azt, ami a csövön kifér.

Mi jár a fejedben tíz kilométeren át?
Gál Kincső: Sokszor magam sem tudom! A medencében unalmas a tíz kilométer, ott dalolászok, de a nyíltvízi úszásban figyelni, összpontosítani kell folyamatosan. Nincs idő fejben sem elveszni. Ha csak egy pillanatra is kizökkenek, le is maradhatok akár – ha pedig ez előfordul, arra rögtön reagálni kell. A legtöbbször a taktikai elemeket futtatom le fejben.

A taktika része a hírhedt verekedés is a nyíltvízi úszásban?
Gál Kincső: Tulajdonképpen igen. A nyíltvízi úszásban olyan a verekedés, mint a fociban a szabálytalanság: tudod, hogy nem lehet, de a furfangosság miatt vagy a taktika szempontjából szükséges. Volt, hogy az edzők erre külön felkészítettek, hogy mit, mikor, miért érdemes beiktatni a siker érdekében.

A verekedés a vízben miről szól?
Gál Kincső: Előnyszerzésről a legtöbbször. Velem is előfordult már, hogy egy tempózás közben "véletlenül" odacsaptam valaki vállára, vagy bordán ütöttem valakit. Persze kaptam is ütést. Sok esetben viszont ez mindössze oldalváltást jelent – átmászunk a másikon, keressük a minél jobb pozíciókat.

Van nagyon emlékezetes ütés?
Gál Kincső: Nem is olyan rég, tavaly októberben a számra kaptam egy akkora ütést, hogy ki is csattant. A legrosszabb az, mikor a fejemet húzzák, vagy a hajam vizes lesz valaki miatt, mert ugye ez utóbbi esetben plusz kilókat jelent.

Plusz kilókat?
Gál Kincső: A hajat úgy kell elképzelni, mint egy szivacsot, megszívja magát vízzel, és az utána nagyon nehézzé válik, plusz terhet jelent a verseny során.

Őszintén: a medencés úszás, vagy a nyíltvízi áll közelebb hozzád?
Gál Kincső: Mára már egyértelműen az utóbbi.

Áruld el az okát!
Gál Kincső: A nyíltvízi úszásban még van egy évem az ifjúsági kategóriában, mivel 2003-ban születtem, és ott húszéves koromig lehetek ifista, a medencésben már nincs, ott lejjebb van a korhatár.

2021-ben életedben először szerepeltél felnőtt Európa-bajnokságon. Hogy emlékszel rá vissza?
Gál Kincső: Nagyon élveztem a felnőttek között versenyezni. Ez volt az első olyan nagy világversenyem, ahol olyan úszókkal voltam körülvéve, akiket addig csak a tévében láthattam, velük élni, mozogni, versenyezni fantasztikus érzés volt.

A felnőtt mezőny jóval erősebb?
Gál Kincső: Tizennyolc évesen nem egyszerű felvenni a versenyt a világ elitjével. Akár jöhet az elején egy hosszabb olyan időszak, amiben semmit nem érsz el, nem jönnek úgy az eredmények. Az ifjúsági versenyek legvégén viszont valószínűleg eredményes voltál, hiszen azért mered vállalni a felnőtt versenyeket – nehéz ezt fejben átvészelni.

Az ifjúsági és a felnőtt versenyek hangulatában is van különbség?
Gál Kincső: Az ifjúsági versenyek sokkal családiasabbak, ha a hangulatát vesszük. Szinte mindenki ismer mindenkit, akárcsak egy nagy család. Közvetlenebb mindenkivel a viszony, kevesebben is vagyunk és kisebb is minden. A felnőtt versenyeken viszont a lelátón nagy szurkolás megy, ám távolibbnak érezni mindenkit.

Látunk a felnőttek között is?
Gál Kincső: Az nekem majd még ezután fog igazán elindulni, szóval biztos vagyok benne.

Ha ez még kicsit távolabbi jövő, mi az idei célod?
Gál Kincső: Nemsokára jön a nyíltvízi ifjúsági világbajnokság és Európa-bajnokság, ezeken szeretnék mindenképp dobogóra állni.

A budapesti, felnőtt vizes világbajnokságon láthatunk?
Gál Kincső: Előfordulhat, hogy ott leszek! Nyíltvízi úszásban az öt és a huszonöt kilométeres távra is megvan az esélyem, hogy elindulhatok.

Ez mitől függ?
Gál Kincső: Annyira bonyolult a helyzet most a Covid és az orosz-ukrán háború miatt, hogy nem egyszerű megmondani. Mi magunk is csak edzünk, és majd jön, aminek jönnie kell.

Az eredményeid közül mire vagy a legbüszkébb?
Gál Kincső: A 2019-es ifjúsági Eb-aranyra a váltóval. Csapatban mindig izgalmasabb versenyezni a számomra, így ez hihetetlenül nagy élmény volt.

Ennyi minden mellett milyen tanuló voltál?
Gál Kincső: Kitűnő tanuló voltam az általános iskolában végig. Szerencsére soha nem volt gondom a tanulással, jól fogott mindig az agyam. Az idén fogok érettségizni, aztán pedig a Debreceni Egyetem jogi karára szeretnék bejutni.

Hogy néz ki most egy napod?
Gál Kincső: Reggel hattól minden hétköznap edzek, délelőtt tanulok, ebéd után kondizok, este pedig van egy újabb edzésem. Hétvégén reggel csak hét után edzünk, szerdán és szombaton a délutánunk szabad. Ezek mellett mondjuk én még futok is…

Ebbe hogy fér bele magánélet?
Gál Kincső: Én azt vallom, hogy amire szeretnénk, arra tudunk is időt szakítani. Bulizni nem szeretek, szívesebben megyek el barátnőkkel, családdal kávézóba, étterembe vagy kirándulni.

Étteremben bármit ehetsz?
Gál Kincső: Sajnos nem, csak a kéthetes karácsonyi pihenő alatt. Akkor leállok sütni, ha már bűnözök, akkor rendesen teszem, nem a bolti árukkal rombolom a testem. Más időszakban odafigyelek az étkezésre, egy csirkét hasznosabb ennem, mint például pörköltet, mármint az edzések hatékonysága miatt.

Fontos szerepet tölt be egyébiránt az életedben a család?
Gál Kincső: Bármikor tudok támaszkodni a szüleimre és a három testvéremre is.

Követik a pályafutásodat?
Gál Kincső: Gyermekkoromban a szüleim hordtak edzésekre, mindenki büszke rám, figyelemmel követnek, beszélünk a sikereimről, de a kudarcaimról is.

Vannak kudarcok?
Gál Kincső: Van, hogy nem úgy sikerül egy-egy verseny, ahogy szeretném, de a családból, ha felhívok bárkit olyankor, átlendítenek a nehézségeken.

Van nagy ellenfeled? Ebben a korosztályban már jellemző?
Gál Kincső: A nemzetközi mezőnyben egyáltalán nem jellemző, magyar viszonylatban azért ki lehet silabizálni, hogy kik vannak ott az élmezőnyben versenyről versenyre. A nyíregyházi Hatházi Dórával ezen sokat nevetünk is: barátnők vagyunk és ellenfelek is. Egyébként az idő a legnagyobb ellenfelem, nekem az számít mindig, hogy magamhoz képest hogyan teljesítek.

Össze tudod még adni, hány aranyérmed van?
Gál Kincső: Azt leszögezném, a szobámban egyetlen érmem sincs kint. Apukám gyűjti ezeket, de bőven száz fölött jár a gyűjtemény, és remélem, nincs megállás.

Ha bárki megkérdezi, miért érdemes úszónak lenni, mit mondanál?
Gál Kincső: Mindegy, hogy valaki úszó, vívó, focista – sportolni jó és fontos. Mindenki élvezze, szeresse, amit csinál. Ha pedig valamibe belekezdünk, azt csináljuk rendesen, ne csak ímmel-ámmal. Amibe munkát teszünk, abban a gyümölcs is ott lesz. Konkrétan az úszók közössége annyira jó! Öröm ide tartozni.

Palánki István