Történetek elevenednek meg a cívisházak falai között
Október 6-án nyílt meg a Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara Debreceni cívisházak egykor és most című kiállítása, ami október 27-ig tekinthető meg a kamara kiállítótermében. Az alkotók, Harangi Attila építészmérnök és Löki Viktor fotós 2019 szeptemberében kezdték a közös munkát, hogy a már előzőleg Attila által számbavett debreceni cívisházak közül néhányat részletesen bemutassanak. A kiállítás tablóin Debrecen utcáiról ismerős épületek köszönnek vissza, melyek külső és belső megjelenését fényképekkel illusztrálták, múltjukat felkutatták, átalakulásukról és jelenükről pedig a jelenlegi lakók vagy tulajdonosok számoltak be. Többek között a Szent Anna, a Mester vagy az Eötvös utcán megmaradt, eddig csak kívülről csodált egykori cívisek házai elevenednek meg.
China Tibor, a Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara elnöke köszöntötte az egybegyűlteket és egy részletet olvasott fel a kiállítás anyagából készült könyvből. Önvizsgálatra késztet ez a kiállítás, hiszen tanúi lehetünk régi épületek eltűnésének, egyre több a beton, már macskakő sincs az utcákon. Egyedi hangvételű a kiállítás, melynek képei egymásra támaszkodó, élő rendszert alkotnak. A bemutatott házak kibírták a háborúkat, a lakáshiányt, és még a mai igényeknek is megfelelnek. Az értékek megbecsülése, mértéktartás jellemzi a lakókat, akiket az alkotóknak sikerült megszólítaniuk. Kiemelte, hogy komoly kutatómunka is van mögötte.
A kiállítást Puskás István, Debrecen kulturális ügyekért felelős alpolgármester nyitotta meg. Hangsúlyozta, ő nem építészként, hanem irodalmárként, kultúrtörténészként tud hozzászólni. Míg az építész falakat, tereket, ő történeteket lát az épületekben. Számára Velence az a hely, ahol akármerre járunk, a házakhoz be lehet azonosítani a történetüket, mert ezek fent tudtak maradni. Sajgó érzés fogja el, hogy ez hiányzik Debrecenből, pedig ugyanazok az emberi alaphelyzetek fordulnak itt is elő.
Ahhoz, hogy egy város emlékezete meg tudjon maradni, szükség van az épített monumentumokra, de ezek üresek maradnak, ha nem ismerjük a történetüket.
Nem tudnak kialakulni érzelmi kapcsolódások, ezért nem is ragaszkodunk annyira hozzájuk. Szabó Magda Domb utcai háza például benne él a köztudatban, ezért nagy felháborodást keltene az eltűnése. Ez a kiállítás hétköznapi, mégis izgalmas történeteket köt az épületekhez, melyek révén érzelmi kötődés tud kialakulni. Átütő jellegét pedig a vizuális elemek, a fotók teremtik meg, miközben képesek megjeleníteni az elmesélt történeteket. – Szolgáljon ez motivációul számunkra a továbbiakban, hogy vigyázzunk a debreceni épületekre – hívta fel a résztvevők figyelmét zárásképpen.
A megnyitó végén Löki Viktor a kiállítás anyagának készítése közben átélt személyes élményeiről beszélt. A cívisházak felkeresése és interjúkészítés során sokféle reakcióban volt részük: a határozott elutasítástól kezdve olyan eset is előfordult, hogy a kilencvenéves lakó a saját maga nevelt tyúkjaiból küldött nekik ajándékba.
A kamara honlapján közzétett időpontokban az alkotók tárlatvezetést is tartanak. A kiállítás a későbbiekben Debrecen testvérvárosaiba is útnak indul.
Krajnik Ildikó
