Hirdetés

Meggyalázták a debreceni Nagytemplomot

civishir.hu

2020.01.17. 13:00

Meggyalázták a debreceni Nagytemplomot
A Nagytemplomot hetekre lezárták, majd 1921. március 9-én újraszentelték. (Fotók: internet)

Sötét múlt: Alföldi „Bűnös” Városjárás, III. rész.

Hirdetés

Debrecent a kálvinista Róma néven vagy cívisvárosként emlegetik, ismerik Kossuth Lajos széke kapcsán, de nagyon kevesen vannak tisztában a sötét múltjával, pedig velünk élnek a szellemek, démonok, a különböző legendák. Ha végiglapozzuk a város történetének elmúlt 500 évét, akkor nem a békés város képe villan elő, hanem a debreceni „Csikágó” gyilkosságai, belvárosi utcák, házak sötét múltja, évszázadok botrányai. Elátkozott családok, a cívisvilág hattyúdala. A haláltrafik, a halálrendelő és a debreceni Sherlock Holmes története. Szeánszok, halottlátók, kasszafúrók, gengszterek, prostituáltak a békebeli időkben. Horog Máté túravezetővel Debrecen legszörnyűbb eseményeivel ismerkedhetünk meg egy belvárosi sétán, az Alföldi „Bűnös” Városjáráson.

A Nagytemplom ellen 1919-ben és 1921-ben is megbocsáthatatlan merényletet követtek el. Röviddel a Tanácsköztársaság után, amikor erősödött az antiszemitizmus és áldatlan állapotok uralkodtak a cívisvárosban, valakik 1919 szeptemberében, az éj leple alatt betörtek a templomba, és molinókat engedtek le a tornyokból, melyen az állt: Üsd a zsidót! A molinókat hamar leszedték, és bár nagy felháborodást keltett az eset, az elkövetők kilétére sosem derült fény.

1921. január 21-én éjjel ismét idegenek hatoltak a templomba. Január 22-én, reggel 7 órakor a harangozó kinyitotta az ajtókat és nagy, fekete betűs írásokat vett észre a falakon. Az esetet azonnal jelentette a lelkészi hivatalnak. Már a kora reggeli órákban újságolták a megbotránkoztató, minden jóérzésű embert felháborító hírt, hogy betörők jártak a templomban. Kiderült, emberi ürülékkel bemocskolták a papi széket és zsoltárkönyvet, több helyre felírták az uszító jelszót: Üsd a reformátust! Az esetet tervszerű gonosztettnek kiáltották ki, szinte azonnal. A különféle vallási közösségek és felekezetek, pártok és egyéb érdekek mentén kialakult csoportok más és más módon értékelték az eseményt. A politikai hatalomért folyó küzdelem felekezeti ellentétektől sem volt mentes. A keresztény kurzussal szemben álló Baltazár Dezső püspök a jobboldali konjunktúra kihasználásával vádolta a katolikusokat. Az ellentétet provokációk is szították.

Országos botrány lett

Az államrendőrség megindította a nyomozást a tettesek kézre kerítése érdekében, a templomot pedig lezárták. Sághy Lajos rendőrfőtanácsos Tóth Gyula rendőrkapitányt, a bűnügyi osztály vezetőjét bízta meg a „nyomozat” vezetésével és lefolytatásával. Helyszíni szemlét tartottak és megállapították: a felírások betűtípusa nagyon hasonlított azokra, amelyekkel korábban találkoztak már a város egyes házfalain. 1920 őszén valaki a Kistemplom falára is az Üsd a reformátust! felszólítást pingálta, és az első jelek szerint az esetek szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Valószínűleg ugyanaz a bűnözői kör követte el. Mindegyik felírásban azonosak voltak az „ü”, az „s” és „t” betűk. A tervszerűségről árulkodott az is, hogy nem találtak olyan tárgyat, amiben az emberi ürüléket a helyszínre vitték. A Csokonai-kert felől behatoló tettesek igen óvatosak voltak: a templomablakot sárral kenték be, hogy amikor betörik, ne csapjon nagy zajt. A nyomozók úgy gondolták, az elkövetők egyike hosszú kabátot viselt, mert erre utaló nyomot találtak a betört ablak porral bevont párkányán.

Baltazár Dezső református püspök

A Hajduföld napilap tudósítója a helyszínről azt jelentette, hogy a „tettes kiderítése minden becsületes ember érdeke”, ezért aki bármilyen jelentéktelennek tűnő dolgot látott, az jelentkezzen a rendőrségen. Már akkor kiderült, nem közönséges bűnesettel álltak szemben.

„Lélektanilag szinte megfejthetetlen, hogy valaki ilyesmire vetemedhessék. Kinek van annyi vakmerősége, hogy éjnek idején – és már nem is először! – betörjön az istenházába, ott bemocskolja a szenthelyet, uszító feliratokat pingáljon falakra, oszlopokra. Ki olyan vakmerő, aki ilyenre gondolni is merészel? Ha aranyat, értéket akar rabolni valaki, az még érthető, magyarázható. De hogy csak mocskoljon, firkáljon, az érthetetlen.” Elkezdődtek a találgatások: kik követhették el a bűntényt, milyen célt akartak elérni vele, kinek az érdeke magára uszítani a keresztényeket? Egyesek szerint azok tették, akik a reformátusokat a katolikusok ellen akarják „izgatni”, és akik fel akarják borítani a keresztény felekezetek békességét, együttműködését, akik „református ököllel akarják üttetni a katolikusokat”.

Mások szerint az ok maga Baltazár Dezső püspök, akire halálosan fenték fogukat a pápisták, különösen a szekularizáció miatt. Ha nem bírnak „szép módon”, akkor minden eszközre készek. Meg akarják buktatni, le akarják mondatni főpapi hivataláról. Mások az esetet Baltazár és a destruktív sajtó ellen igyekeztek felhasználni. Arra hivatkoztak, hogy a támadással a református püspök a katolikusokat gyanúsította, és az ügyből felekezeti ellentétet akart csinálni. A Neue Post publicistája a háttérben egyenesen a „zsidó sajtó” szándékát látta arra, hogy a kormánypártokat egymás ellen fordítsa.

A botrányos eset délelőttjén Hubert Ottó főispán – többnapi gyengélkedése után – felment hivatalába, értesült a történtekről. Azonnal magához hívatta a rendőrfőtanácsost és jelentést kért tőle. A templomot lezárták, viszont az országos sajtót másnapra bejárta a gyalázás híre. Az akkori büntető törvénykönyv szerint a tetteseket három évig terjedő fogházbüntetéssel sújthatták volna.

Budapesti detektívek érkeztek Debrecenbe

A január 25-i Debreczeni Újság arról számolt be, hogy a rendőrség „nagy eréllyel” (két detektívcsoport hat taggal) folytatja a nyomozást, bár eredményt még nem tudtak elérni. Az a hír terjedt a városban, hogy elfogták az egyik tettest, de ez nem felelt meg a valóságnak. Letartóztatás nem történt, de még csak komoly gyanú sem merült fel, bár több embert kihallgattak. Január 27-én a debreceni reformátusok rendkívüli presbiteri gyűlést tartottak. Baltazár Dezső püspök rövid ima után hosszabb nyitóbeszédét olvasta fel. Mint mondta, nem akarja, hogy az indulatok elragadják, nem szeretne az igazságtól eltérni.

„A Nagytemplomot meggyalázták – szégyen! – amelyben 1552. óta a tiszta evangéliumot hirdették. Ez a szent hely most meggyalázva szégyenkedik egy számára idegen világ zűrzavarában. A pogányok gonoszságánál is pogányabb módon gyalázták meg. Az új fajta pogányság nem égeti fel a templomot, hanem titkon éjjel a lelküknek megfelelő szennyes anyaggal dolgoznak. Hogy ki volt, nem tudjuk meg soha.” Hozzátette: maga inkább arra kíváncsi, hogy a tettesek „milyen irányzat szolgálatában” cselekedtek.

Beszéde után bejelentette: megjelent nála Hegedüs Pál altábornagy, s jutalmat ajánlottak fel a tettes kézre kerítőjének. A debreceni katonai körlet 3 ezer, két zsidó hitközség 12 ezer, a református egyház pedig 15 ezer koronát tett hozzá. Az ülést hosszú felszólalások sora követte: egyesek azt tanácsolták, kérjék fel a nemzetgyűlést, a kormányzót a védelmezésre. Mások a nyomozóhatósággal szembeni bizalmatlanságnak adtak hangot és kérték a kormányt, teremtsenek rendet Debrecenben és rendeljenek ki elfogulatlan nyomozóhatóságot.

A Nagytemplom 1921-ben.

Még január 25-én megírták az újságok, hogy budapesti detektívek érkeznek a városba, emellett Meskó Zoltán államtitkár és Czövek Sándor rendőrfőtanácsos is látogatást tesz. A napilapok beszámoltak arról is, hogy nemcsak a Nagytemplom ellen követtek el merényletet ezekben a napokban: a Szent Anna utcai görögkatolikus templom kertjébe négy döglött rókát dobtak be, de a tetteseket – fiatalkorú mesterlegényeket – elkapták.

Élénken tárgyalták a debreceni eseményeket január 29-én Budapesten, a kormányzópárt klubhelyiségében is. A párt református tagjai elhatározták, a Nagytemplom újraavatására testületileg utaznak el Debrecenbe.

A Debreczeni Újság január 31-én tudatta, hogy folyik a nyomozás, eredmény még mindig nincs. A nyomozók két vonalon haladtak: az elkövetők elfogása mellett azt is tisztázták volna, hogy valóban betöréssel jutottak-e a templomba vagy álkulccsal. Rengeteg hamis adat jutott a rendőrség birtokába, sok pletyka terjedt, és ezeket csak hosszas, fáradtságos munkával ellenőrizhették. Egy tanú azt mondta, egy szomszédos községben lakó asszony járt nála, aki ismer egy fiatalembert, ő lehet a templomgyalázó. A rendőrök elutaztak Hosszúpályiba, de a férfi nem volt otthon. Egy másik tanú szerint egy pár héttel azelőtt Oroszországból hazaérkezett, „veszedelmes tanokat hirdető katona” az, aki istentelen jelenlétével rászolgált a gyanúra. Ezt az embert megfigyelés alá vették.

Más szálak Budapestre, onnan Pécsre vezettek. Egy rendőr tisztviselő úgy nyilatkozott, a munka rendkívül nehézkes, de vannak adatok, melyekből „reményt lehet táplálni, akár már a hét végén meglehetnek a merénylők”. Czövek Károly budapesti detektívtől nagyon sokat vártak: rendkívül sok és bonyodalmas büntetőügyben „derített világosságot”, remélték, éleslátása és a helyszínen szerzett tapasztalatai az igazságszolgáltatás kezére juttatja a tetteseket.

Letartóztattak egy 20 éves diákot

Meskó Zoltán államtitkár február elsején a Debreczeni Újság munkatársával közölte: a városban eltöltött idő alatt kiderült, hogy Debrecenben nincs felekezeti háború, nincs vallási „villongás”, és aki ilyet mond, az gazember, akasztófára való. A nyomozás szerinte igazságosan, példásan és pártatlanul folyik. Elismerését fejezte ki a helyi kapitánynak és nem látta szükségét a bevetett intézkedések megváltoztatására.

„A nyomozás a legeredményesebben folyik s bátran állítom, hogy annak eredménye rövidesen nyilvánosságra kerülhet.” Másnap Sághy rendőrfőtanácsos azt közölte, egyik bejelentés éri a másikat, és sok értékes adathoz jutottak. „A hurok a tettesek nyaka körül már összeszorult. Az a valószínűség, hogy a botrányt éretlen társaság csinálta. Nagy konfliktussal indultak útnak és duhajkodtak azon az éjszakán. Eközben követhették el a gyalázkodást.” Hozzátette, minden szereplő nevét tudják.

Február 3-án Meskó államtitkár visszament Budapestre.  A következő napon már arról cikkeztek, hogy március 2-án újra megnyitják a Nagytemplomot. Időközben kihallgatták a hírbe került hosszúpályi férfit, de nem jártak sikerrel. Össze-vissza beszélt, azt mondta, egy harmadik féltől hallott valamit, de ő maga ártatlan a dologban. A Pallagi Gazdasági Akadémián több diákot kihallgattak, de az eredményt nem hozták nyilvánosságra. Később kiderült, a mulatozó társaságnak nincs köze az esethez, alibivel rendelkeztek. 

Ahogy telt az idő, a lapok egyre kevesebb hírt osztottak meg az esetről.

Aztán február 17-én a Hajduföld hatalmas betűkkel hirdette: a nagytemplomi merénylet gyanúsítottja vizsgálati fogságban van.

Ugyan tárgyi bizonyíték továbbra sem volt, kihallgatását követően őrizetbe vettek egy 20 éves mezőtarkányi fiatalembert. Apja ügyvédet fogadott és próbálták bizonyítani, hogy a fiú január 18. és 28. között Pallagon, a Gazdasági Akadémián tartózkodott. Csak az írásszakértő véleménye volt terhelő a fiatalemberre nézve. Több gazdász tanuló is megerősítette, hogy társuk a kritikus éjszakát az akadémián töltötte, így volt alibije. A rendőrség nem tehetett mást, mint szabadon engedte K. Gy. közgazdásztanulót.

Február 20-án felhívást tettek közé az újságban a megnyitással kapcsolatosan. Mint írták, „történelmi jelentőségű nap lesz. A magyar kálvinizmus és közelebbről a kálvinista hit és öntudat újult erővel fellángolását jelzi”. Az egyház presbiteriuma megkérte a lakosságot és az egyház tagjait, hogy a városba látogató vendégek elszállásolásában működjenek közre és bejelentették, 60 képviselő vesz részt a megnyitón, akik különvonattal érkeznek. Az újraszentelést végül március 9-ére halasztották. Baltazár Dezső személyesen jelent meg a debreceni városi tanács előtt, meghívta annak tagjait és a tisztikart az ünnepélyre.

Kovács J. István

Március 3-án visszatetsző események zavarták meg az előkészületeket. „Baltazárék lelkiismeretlen rémmeséje, a kálvinista-üldözésnek a köztudatba plántálására irányuló bűnös szándék mára megteremtette mérges gyümölcsét”. A Bethlen és Hatvan utcán Meggyalázták a templomainkat! címmel „izgató röpiratokat” dobáltak az emberek közé. Baltazárék a rendőrségen feljelentést tettek, mert a röpiratokon kibocsátóként a református egyház főfelügyelőségét jelölték meg. A röpirat főbb részeiben a következőket mondta: „Meggyalázzák a templomainkat! Üsd a reformátust! Krisztusban testvérek! Hívek! Keresztyének! Reformátusok!” és hazugságokat tartalmazott a hadsereg s a hatalom tagjairól.

A nemzetgyűlésen is szó volt a röpiratokról. Kovács J. István református teológiai professzor, egyházkerületi főjegyző, a Független Kisgazdapárt alelnöke, majd a Református Sajtóegyesületet alapítója köszönetét fejezte ki a kormánynak, hogy elmehetnek a Nagytemplom felszentelésére, ugyanakkor hozzáteszi: távol áll tőlük, hogy az ügyből politikai tőkét kovácsoljanak. Felolvasta a Debrecenben terjesztett röpiratot, melyről megállapítja: csak zsidók keze lehet a dologban.

Pár nappal később, március 8-án elfogták a röpcédulák terjesztőjét, Dénes Bálintot, egy mezőgazdasági gyári munkást. Kihallgatása során azt mondta, egy csomagot talált, melyet felbontott és szétosztott a munkások között. Dénest a kihallgatása után átkísérték az ügyészségre, majd elrendelték letartóztatását. A nyomozást tovább folytatták, hogy honnan kaphatta a papírokat, kik voltak az értelmi szerzők és kik nyomtatták ki. Valószínűsítették, hogy bécsi emigránsok keze van a dologban.

A városban mindenki tudta, kik a tettesek

Március 9-én hatalmas érdeklődés mellett szentelték újra a Nagytemplomot. Délelőtt 9 órakor már zsúfolásig megteltek a padsorok az ország minden részéről érkezett vendégekkel és a debreceni hívők seregével. Elöl foglaltak helyet a kormány tagjai. Képviselték magukat az egyházak, állami hatóságok, hivatalok és számos vidéki egyházközösség. A hadba vonult teológus ifjak zászlajuk alatt álltak sorfalat, szemben a szószékkel.

Szele György debreceni lelkész felolvasott a  Bibliából és imádkozott, majd Baltazár Dezső püspök vereteset prédikált. A templom belsejében tartott istentisztelettel egy időben a templom előtti téren több ezres közönség előtt tartott prédikációt Révész Imre debreceni lelkész azt fejtegetvén, hogy a „templom holt anyagát bepiszkolhatták, de azzal a lelkekben és szívekben Isten imádságára emelt templom tisztaságán folt nem esett”.

A Nagytemplom újraszentelése. 

Május 21-én a fővárosban református gyűlést tartottak a destrukció és Baltazár politikája ellen, illetve a keresztény sajtó támogatására. A rendezvényen az „általános keresztény” politikát támogató reformátusok mellett egy népes debreceni küldöttség is megjelent. Amikor az egyik szónok tiltakozott az ellen, hogy a liberális sajtó éket akar verni a kálvinisták közé, a debreceniek bekiabáltak, független református sajtót követeltek. Az ülés botrányba fulladt.

Az eredménytelen nyomozást követően a református presbitérium kinyilvánította bizalmatlanságát a helyi rendőrséggel szemben, ugyanis köztudomású volt, csak a pallagi gazdászok (akik részt vettek zsidóverésekben, antiszemita tüntetéseken, tanulás helyett mulattak) követhették el a templomgyalázást. A városban arról beszéltek, hogy a belügyminisztériumból kért elfogulatlan nyomozócsoport bár megállapította az összefüggést a templomgyalázók és a pallagi gazdászok között, azonban azok jómódú földbirtokos családból származó katolikusok voltak. A rendőrség nem fedte fel kilétüket, nem akartak újabb fegyvert adni Baltazár püspök kezébe. A jobboldali sajtó ezzel szemben ködösített, elbagatellizálta a történteket. Amit egy idő után el is felejtettek.

Fogarasi Renáta

DebrecenNagytemplomtemplomgyalázásBaltazár Dezső

Szóljon hozzá!

Hirdetés