Modern nosztalgia és sötét utak a Campuson
Tudjuk be a szerdát nulladik napnak (talán még mindig így kellene hívni). A zsúfoltság után csütörtökön sokkal másabb volt minden. A tény, hogy megnyitották a nagyszínpadot és a többi – szerdán még elzárt – helyszínt és bódét, végre olyan érzést keltett, mintha a szardíniás konzervet beleborítanánk egy nagyobb akváriumba. Szellősebb volt, kevesebb izzadtság- és fűszaggal. Mert ez a sok jó ember mégiscsak nagy helyen fér el.
Belépéskor elkaptam egy kihangosított interjút Beck Zolival. Nekem ő továbbra is túl egoista. Ekkor döntöttem el, hogy a 30Y koncertet biztosan kihagyom. Nem mintha Horváth Tamással jobban jártam volna. Maga a koncert remek volt, és még fényes nappal megalapozta a fesztiválélményt. Viszont olyan sokáig fotózkodott a sorban álló lányokkal, hogy nem maradt ideje egy interjúra. (Ha viszont beváltja az ígéretét, hamarosan olvasható lesz a Cívishíren egy beszélgetés az énekessel).
Sétáljunk egyet!
Nem csak a színpadok érdekesek. A gyógyszerész sátornál lehet arckrémet keverni saját magunknak; nem kell elmenni Las Vegasig, ha spontán házasodni szeretnénk, és még ultrahangos vizsgálat is van. Bár ez utóbbi még nem ad garantált választ arra, hogy maradandó lesz-e az előző kempingsátoros éjszaka.
Mintha Debrecen teljes lakossága a nagyszínpad körül állva várta volna a következő fellépőt: a Kossuth téren valószínűleg lekapcsolták a világítást. Majka hozta is a kötelezőt. Nehéz eldönteni, hogy zenész-e vagy inkább showman. Mindenesetre beemelte a 21. századba a 90-es éveket: kérésére öngyújtó helyett mobiltelefonok vakuját lengették az emberek a magasba. Ilyen a modern nosztalgia.
Napi jótanács: nem érdemes sokat kóvályogni. A helyszíneket összekötő utakon sötét van, és az ember úgy érzi, hogy egy arctalan tömeggel megy szemben.
Találni kell egy jó koncertet, és ott maradni.
Lapozzuk hát át a programfüzetet, hová is érdemes menni. Ekkor idajön hozzám egy fiatal lány: „Elnézést, uram. Tudna adni egy szál cigit, kérlek”? Most magázol vagy tegezni tetszik? Na mindegy, legalább illedelmes volt.
Kukorica és díszvodka
A tegnap említett kiskorú szakasz főleg az OTP Házibuli színpad körül koncentrálódott. Az aggódó szülők itt keressék gyermeküket és a vitrinből kilopott díszvodkát. Viszont kérjük, nézzenek a lábuk elé, a padló csúszik a kukoricától. Tibi bácsi állatkertje (ezt ő maga mondta, és hiánytalanul leírja a helyzetet).
Elektronikus vonalon kiemelném a DiVino színpad két DJ-jét: Danny P és Noel különösen igényes zenét rakott. Értük nem kell messzire menni, a debreceni tehetségeket elég sűrűn lehet felfedezni helyi klubokban. Csupán a közönség volt „túl igényes” ahhoz, hogy táncra vetemedjen. Pedig a zene jó volt nagyon.
Az Unicum XXL stabilan ontotta a technót. Aki nem idegenkedik a műfajtól, vagy kicsit is vevő egy kiadós pörgésre, annak a buli itt folyamatosan garantált.
Valakinek annyira tetszett, hogy mentőt kellett hívni hozzá.
Lebegés a HALL méhében
A meggyszemet a tortán lévő habra viszont a svájci Nora en Pure tette fel. Csodálatos szettet kaptunk a művésznőtől. A divattal szemben ő nem szilikonnal rögzítette karrierjét: tudja, hogyan kell tökéletesen keverni. Táncra serkentett, mégis ringatva simogatott. Olyan volt, mint az anyai szeretet. Csak lebegtünk a HALL méhében. A szülőcsatornából kijutva az egész világ ellenségesnek tűnt zeneileg. Metzker Viki például olyan volt, mint a születést követő első pofon az orvostól. Összegezve: Nora önmagában megért volna egy napi karszalagot, de a teljes élmény mindenképp visszaadja a belépő árát. Szóval tessenek kilátogatni a Campusra, kérlek!
Viszont senkit ne tévesszen meg a napsütés, mert péntek este Tankcsapda, ami azt jelenti, hogy biztosan esni fog.
Hajnal László
