Nem buzulna be a Punnany Massif

Viszonylag ritka, hogy egy sikerzenekar tagjai a kulisszák előtt beszélnek a komfortosodásból eredő alkotói válságról. És arról, hogy a rap éppen a saját hitelességére tekintettel hosszabb távon nem nélkülözheti a közéleti szövegelést, a beszólást, a kokit, miközben irtó veszélyes nekiállni száguldozni a politikai vélemények sugárútján. Hiszen ha az ember a saját feje után megy, a zenésztársait is könnyen fejre állítja. 

Egyebek mellett ilyen témák is szóba kerültek, amikor a pécsi hiphop banda, a 15 éves Punnany Massif két tagjával, Farkas Rolanddal és Lipics Gergővel beszélgetettek a debreceni Campus Fesztiválon. A fiúkat július 20-i koncertjük előtt kérdezte Pogrányi Péter, a Méliusz-könyvtár kulturális szervezője a Kulter.hu színpadán.

A két zenész közül Farkas, alias Wolfie az ismertebb, viszonylag sokat nyilatkozik. „Prof.Lip.”, vagyis Lipics különös ismertetőjele a többféle színben pompázó rasztás haja, s egész megjelenésében olyan, mintha valamelyik Guy Ritchie-film levitáló fűneppereként egyenesen a vászonról lépett volna elénk, holott elég penge agyban.

A beszélgetés legizgalmasabb részéhez akkor érkeztünk el, amikor Pogrányi a szövegírás körülményeiről érdeklődött. 

Wolfie: Különféle zenei hangulatokat, loopokat végighallgatva döntünk. A Máté (Felcser Máté, alapító tag, zeneszerző, énekes) rengeteg zenében képes megtalálni magát, sok mindenkivel dolgozik együtt, kvázi sztahanovista. A témák között érezzük, melyik punnanys. Régebben sokkal gördülényebben ment, ha őszinte lehetek, amióta befutottunk és elkényelmesedtünk, a szövegírás nem megy annyira.
Prof.Lip.: Bebuzultál!
Wolfie: Nem az, hogy bebuzultam, hanem kicsit nyugdíjasodtunk. A szövegnek nagyon fontos az átütőség, kell a blues életérzés, legyen valami feldolgozásra váró gócpont! Szerintem minden művészetre igaz, hogy ha egy idő után megélsz belőle, más apektusból nézed a dolgokat. Szerencsére azért mindig jön pár virtuális „atyai pofon”, amitől visszatalálunk saját magunkhoz. Bizton állíthatom, a zenekar olyan flow-ban van, amilyenben tán sose'. 
Prof.Lip.: Nem cinkből mondom, de Rolinak volt talán a legcsípősebb nyelve a közegben. Viszont mióta szépen alakul a kis pályafutásunk, szívesebben beszél arról, hogy „minden jó, minden fasza lesz majd”. Pedig Rolandot egy politikai hangulat még mindig fel tudja csigázni. Szerintem akad impulzus, amiből lehet írni. 
Wolfie: Ha rengetegen hallgatnak, egy idő után nem olyan könnyű a helyzet, hiszen felelőséggel jár az, amit kimondasz. Többször beleestem abba a hibába, hogy a Facebookon magánszemélyként véleményt alkottam valami politikával, vallással kapcsolatos dologról, aztán egyből skatulyáztak, majd ráhúzták az egész Punnanyra. Ez azért nem olyan jó… Sokkal nyíltabban beszélnék témákról, amelyekről ebben az országban sajnos nem szokás. Ha meg beszélsz róla, elvágod magad alatt az utat. 

A befutottság nem éppen arra lehetőség, hogy megtedd? – vetett ellent Pogrányi Péter. Mire:

Prof.Lip.: De, jól látod! Szerintem pontosan erre lenne lehetőség!
Wolfie: Jó, csak meg kell találni a helyes utat, meg saját magaddal is tisztában kell lenni! Mi is formálódunk, fel kell nőni a szerephez!
Prof.Lip.: Másrészt, mi se tudjuk ám mindig, hogy mi van, mi az igazság! Annyi sok szögből láttuk már! Az is izgalmas, hogy adott szögből és pillanatban mit látsz igazságnak, másrészt maga az „igazságskála” is széles lett…
Wolfie: Meg nem is az igazságon van a hangsúly. Hanem azon, hogy legyen egy olyan jó mondat, költői kép, amire az ember rácsatlakozhat. Hogy egy koncert alatt, ha patetikusan is hangzik, meg tudja élni a kollektív tudatot.

Mintha szándékosan nem mennétek bele nagyon fájdalmas témákba, inkább általános életélvezetet sugallatok, de akkor – fejezte be a gondolatkört Pogrányi – számíthatunk változásra?

Wolfie: Mindenképpen. 
Prof.Lip.: Amikor ezek a dalok születtek, kurvára szüksége volt mind nekünk, mind az embereknek ilyen szövegekre (az Élvezd, a Szabadon, vagy a Hétköznapi hősök 2011–2014 között jöttek ki). Bátorságot kölcsönöztünk, akkor ez, az életigenlés időszerű, fontos volt. Míg most nem biztos, hogy feltétlenül ez a jövő. Lehet, most másra van szükség. S meglátjuk, helyt tudunk-e állni. 
Wolfie: Szerintem az ország az önérzetében most olyan ponton áll, amikor nagyon fontos, hogy csípősen oda tudjon kapni. A fiataloknak, én így látom, most nem feltétlenül buksisimogatásra van szükségük. Hanem inkább egy-két koki, csípés, vedd már észre, hahó!
Prof.Lip.: Ezt te is biztos hallod, Roli, amit mondtál.
Wolfie: Persze, hogy hallom! Hát, én mondom – most! Értem a célzást, buzi! (A fiúk pacsiznak, taps.)

De nemcsak a szövegekről, hanem a zenéről is szó esett, ami a pécsi srácoknál a legeslegelső.

Prof.Lip.: Máté papi (Felcser 36 éves) megírogatja a zenei alapokat, kifolynak a fejéből, valahonnan fentről, lentről jönnek. Elég rendesen képben van az aktuális európai könnyűzenével és a kedvenc mondata már öt évvel ezelőtt is az volt, hogy „Hallod, Gerikém? Tíz évvel előzzük meg a korunkat!”. Tudod, van az, amikor lenyúlsz valamit valahonnan. Meg van, amikor kiszagolod, hogy mitől jó egy zene és átülteted. Ez két teljesen külön dolog! Ez utóbbit ízlésesen csinálni, ez Máté papi tálentuma! Utána Rolival meghallgatják, megbeszélik, miről kéne szólnia a dalnak. A vicc az, hogy az esetek nagy részében hasonlót gondolnak. A zene megsúgja, miről kéne pofázni, legyen az a szabadság, a félelem, a szerelem.
Wolfie: Továbbá tízen vagyunk a bandában, külön karakterek, s amikor ezek az erők összeadódnak, abból jön létre a „bolygó kapitánya”, amit mi Punnany Passifnak hívunk. Az egyik legfontosabb, hogy a színpadon egytől egyig élvezzük, amit csinálunk. Természetesen a fesztiválszezonban egy idő után sok tud lenni egy hátizsákkal heti 3-5 állomáson zenélni Sokan azt gondolják, ezek mennyire nagyba' vannak, jó lóvékat keresnek, videoklipek, a backstage-ben szopatják a csajokat, blablabla… Ez azért nem teljesen így van… legalábbis a szopatás része sajnos (röhögés a hallgatóság soraiban). Viszont nagyon-nagyon sok munka van mögötte, rengeteg olyan brainstorming, amikor csak eszünkbe jut egy ötlet, leülünk, próbáljuk kibontani órákon keresztül és lehet, hogy semmi sem lesz belőle. Így van a dalokkal is, rengeteg nyúlfarknyi hangulat porosodik valamilyen fiókban, amit néha előrántunk. Nehéz tevékenynek lenni úgy, hogy folyamatosan utazol és a közönséget is kiszolgálod. Nem tudom, mikor volt igazi szabadnapunk, próbálunk, koncertezünk, próbálunk, koncertezünk. De egyáltalán nem sírni akarok, hiszen eljutottunk egy olyan nagyon-nagyon fontos pontra, amit minden ember keres az életében: azzal foglalkozunk, amit szeretünk. 

A 2016-os szünetről, feltöltekezésről. Prof.Lip. berregő hangot hallat, mint a tévés kvízek rossz válasz esetén.

Wolfie: Meg kell élni az életet, a pillanatokat, megérnie bennünk a hangulatoknak, hogy utána a nevükön tudd nevezni. Nem biztos, hogy amikor össze kell raknod egy lemezt, akkor csak leülsz és csinálod. Nagyon sok lemezünk kijött, miközben nem szeretnénk saját magunkat ismételni. Azzal a húsdarálóval sem számoltunk,  amibe belekerültünk, nem feltétlenül akartunk nagyszínpadokon szerepelni, sztárzenekar lenni, ennyit utazni.
Prof.Lip.: Nekem volt kedvem hozzá…!
Wolfie: Amikor megalakult a tízfős brigád, a szakma úgy gondolta, a Punnany egy lufi, egy-két év is kifújnak, ennyi embert nem lehet normálisan menedzselni. Ebből az lett, hogy kinyílt egy ajtó, lett belőle Halott Pénz, Welhello és sorolhatnánk.

A tudatosságról

Prof.Lip.: Frankón be tudjuk lőni, mit várhatunk a daltól. Azt is, mikor csöppen már el annyira, hogy nem működik. Hogyan legyen benne pont elegendő a szó, amit kimondanánk. Ez az egyensúlyozás szépsége: egyszerre önazonosnak lenni, ismerni a közönség igényeit és a saját zene ízlésünket, véleményünket. Nem követni a közönség igényeit, hanem tehetségesen formálni. 
Wolfie: A divatra szokták mondani, hogy nem követni kell, hanem diktálni, de az túl beképzeltnek tűnne. 

A Fel #3 várható megjelenéséről

Prof.Lip.: Biztos, hogy nem akarunk erőszakosan kijönni valamivel. Szerintem Máté nem rohan vele, csak akkor, mikor már érzi, hogy jó lesz.
Wolfie: Akkor fog megjelenni, amikor kész lesz… Pár hónappal ezelőtt kijött egy lemez (a PMXV), elég hamar platina lett. Az új albummal szeretnénk egy kicsit formabontóak lenni, mert ha felállsz egy színpadra, csak úgy tudja más is élvezni, ha te is szereted, amit csinálsz.

Ratalics László

A zenekar menedzserének kérésére utóbb kettő darab kurvát, egy bazdmeget és egy faszt eltávolítottunk a cikkből. Szívesen.