A lélegzet is eláll. Ilyen a cirkusz Debrecenben

Lélegzetelállító, felemelő, káprázatos, fenomenális, vérprofi és hihetetlenül igényes. Ezek a jelzők juthatnak eszébe mindazoknak, akik a Magyar Nemzeti Cirkusz debreceni, rendre teltházas előadásainak valamelyikéről tartanak haza. 

Nagyon sokan vannak, akik ki nem hagynák az előadást, ha meghallják, Richterék ismét Debrecenbe érkeztek; azt beszélték, még véletlenül sem fordult elő, hogy az előző évben látott produkciót ismételte volna a társulat; s itt elég könnyen megtörténhet az is, hogy akitől a jegyet váltottuk a kasszában, vagy épp a földet egyengette a sátor állításakor, a műsor második részében már a halálkerékben forog. Vagy a drótkötélen mutat be hajmeresztő produkciót.

Mert a cirkusz csapatmunka. Az első sátorvastól az utolsó néző belépőjegyéig.

Annyira csapatmunka, hogy itt bármelyik fellépő artista vakon a másikra bízza életét, testi épségét. A sátrat együtt építik és bontják. Ami pedig közte van: a szívvel-lélekkel előadott produkció, a siker, az alázat, a csoda.

Egy olyan cirkusz érkezett ismét Debrecenbe, amelynek alapítója az első, és eleddig egyetlen Kossuth-díjas cirkuszművész, a társulatot 24 éve megálmodó és megalapító Richter József.

S persze nem esett messze az alma a fájától: fia, akinek átadta az igazgatói posztot, ifj. Richter József év elején Monte Carlóban Arany Bohóc-díjat nyert. Ez a díj annyit tesz a cirkusz világában, mint a szín- és filmművészetben az Oscar. Monte Carlóban négyezren tapsoltak állva, köztük a hercegi pár is, akiktől a lóra termett fiatalember és felesége átvette a díjat. Márciusban pedig már újabb elismerést kapott: nemzeti ünnepünk alkalmából elnyerte a Hortobágyi Károly-díjat. Itt is állva tapsolt a közönség, mikor a szobrocskával a porondra lépett a díjazott.

A cirkusz nemcsak csapat, hanem család. Az édesapa az előadást az első pillanattól az utolsóig feszült figyelemmel kíséri. Mintha még ma is vizsgázna. Ott áll a sátor bejáratánál, fogadja a közönséget, majd minden idegszálával arra koncentrál, hogy a debreceni előadás jól sikerüljön. Aztán egyszer csak hirtelen eltűnik idősebb Richter, majd kisvártatva megjelenik a porond szélén. Fia és a Richter-csoport következik. Ezt a műsort már egészen közelről nézi.

Úgy figyel, mint egy őrangyal. Mintha tekintetével akarná a levegőbe emelni fiát, hogy míg az hol előre, hol hátrafelé szaltózik a ló hátán, óvó tekintetével megtartsa, amikor egy ugrásba beleáll.

Aki pedig még nem tudja, milyen az, amikor az embernek eláll a lélegzete, csak nézze végig, mit művel a Gerling csoport a drótkötélen – biztosítókötél nélkül –, a dupla halálkerékben, vagy az Európában először látható, igazi pókember a kupolában, két trapézon, meg egy rúdon – fejjel lefelé.

Oroszlánok, elefántok, zsiráfok, lovak, lámák, pónik, szamarak, sőt, még egy malacka is feltűnik a porondon. Egy pillanatra sincs megállás, egy pillanatra sem hagyják lankadni a néző figyelmét, a kifejezetten szellemes bohóc hol itt, hol ott bukkan fel a nézőtéren, bekapcsolva a játékba a közönséget, főképp a gyerekeket.

Itt a szünet csak azért van, hogy a gyerekek közelebbről is megismerhessék a cirkuszi állatokat, kettesével pattanhatnak egy-egy teve hátára a manézsban.

Ne feledjük, a cirkusz vasárnapig marad, és van még egy jó hírünk: szombaton 11-től nyílt napot tartanak, kinyitják a sátrat, és bárki betekinthet a kulisszák mögé, ismerkedhet az állatokkal, kipróbálhat trükköket, sőt, részt vehet egy próbán!

Ne feledje, kuponportálunk, a Kuponlap.hu jóvoltából ezúttal is kedvezményesen juthat belépőjegyekhez!

Kattintson az ajánlatért!