NATÍV: nem hallatszik a debreceniek hangja

Egyikük esztétika szakon végzett, a másik csecsemő- és kisgyermekgondozó, a harmadik diák, a negyedik turisztikai szakember – közös bennük, hogy közösséget szerveznek és tartanak össze, nem mellékesen pedig tenni akarnak Debrecenért. Olyan fiatal civilekről van szó, akik nagyon pontosan tudják, mit akarnak, és hogy nem a levegőbe beszélnek, az abból is látszik, hogy mekkora bázist tudtak kiépíteni, mennyi hasonlóan gondolkodó embert voltak képesek maguk mellé állítani viszonylag rövid idő alatt.

A NATÍV három évvel ezelőtt szerveződött, voltaképp interjúztatás közben: 120 embertől azt kérdezte Molnár Ágnes, mit gondolnak a városról. Képzeljék el, mindenkinek volt véleménye, találkozási pontok azonban nem adódtak, továbbá a platformon kívül a szándék is hiányzott, egy olyan valós erő, ami asztal köré ülteti a véleményeket. A NATÍV, ami ma 200-300 főt tömörít 20 fős aktív maggal, tavaly mutatkozott meg először, amikor egy kocsmatúra keretében fiatal művészek mutatták meg magukat a slam poetrytől a zenéig.

– Individualista a világ, az „önállóan nyomd magad előre” filozófiája dívik. Fontos, hogy akik hozzánk beszálltak, azokat soha nem invitálták meg egyetlen közösségbe sem. Pedig Debrecen a jó kis kapcsolatok lelőhelye, kiváló adottságokkal rendelkező város olyan múlttal, amire lehet építeni. A mérete is ideális: se nem kicsi, se nem nagy, és a cívisség valódi érték – mennyivel jobb nekünk például, mint a budapestieknek, hogy van magunkra egynél több szavunk! Részben azonban a cívis zárkózottságból is adódhat, hogy nagyon nehéz minőségi párbeszédet kezdeményezni a városról, márpedig nem könnyű abban létezni, amit nem érzünk a miénknek – fogalmaz Molnár Ágnes.

Közterek

– A debreceniek úgy vannak vele, hogy mindenhez hozzászoknak. Csak egy példa: felépült a Főnix Csarnok, de jó, igaz, hogy a döntő többségnek azóta sincs hozzá semmi köze… Tegyük hozzá: a változtatás a helyieknek nem erőssége, és ha az egyik fél nem nyitott valamire, úgy nem lehet semerre sem haladni. Számos új dolog van, pezseg a város, az újító gondolatok azonban Debrecenben egyszerűen nem tudnak erőre kapni, nem tudnak bekerülni a fősodorba, mert ha van egy ötleted, míg az (esetleg) megvalósul, addig évek telnek el. Mert kell még két papír, még négy aláírás, még öt engedély – ebbe bele lehet fáradni – mondja Kiss Szilvia. – A belváros például nyáron nem élhető és egyáltalán nem funkcionális. Sok beszélgetés során fejtették ki a helyiek, hogy egy padra nincs kedvük leülni egy forró augusztusi napon. A kétdimenziós fák nem adnak árnyékot… Vagy keressünk egy helyet, ahol megfér egymás mellett kisgyerekes, idős, kutyás! Nincs. Kutyapark nincs. A belvárosban le lehet tenni jó szívvel valahova egy plédet a fűre? Igen, üvegbe vagy kutyaürülékbe. Kevés a közkút, a nyilvános illemhely, ami volt, azt is felszámolták. Annyi minden megvalósulhatna a közösségi komposztálótól a több szelektív gyűjtőig, bár sok az ütközőpont.

A NATÍV szerint ennek kiküszöbölése végett tényleges társadalmi egyeztetésre lenne szükség, arra, hogy a vélemények be legyenek csatornázva, hiszen ha láttatnák egy beruházásban, hogy a helyiek álláspontja számít, sokkal jobb lenne mindenkinek.

Közlekedés

A civilek kifejtették véleményüket a lakosok véleménye alapján a közlekedés tervezett átalakításával kapcsolatban is. Azt mondják, a megnövekedett forgalomra nem úgy kell reagálni, hogy még több belvárosi parkolót, több utat, nagyobb csomópont építenek, hanem úgy, hogy az autó helyett vonzóbb alternatívát kínálnak. Összehangolt, jól szervezett tömegközlekedésre, átszállást biztosító csomópontokra, P+R használatra van szükség és – főként! – szemléletváltásra, hiszen egy gödörben élünk, ahova mindig be fog szorulni a levegő, gondoljunk csak az elmúlt időszak szmogriadóira, amiből minden évben egyre több van – így a NATÍV. Úgy vélik, a közlekedési nehézségeket a küszöbön álló főpályaudvar sem fogja megoldani, mert 21 milliárd forintból jelentősen nem rövidül majd le az utazási idő…”

Bereczki-Csák Helga