Akvapónisták, bátorság! Interjú a debreceni agrárforradalmárral

Cívishír: – Index, M1 Híradó, Magyar Nemzet Népszabadság, National Geographic és még sorolhatnám… Sikerült mindenkivel egyeztetni?
Gönczi Péter: – A cikk megjelenése óta folyamatosan csörög a telefonom, és kapom a leveleket, döbbenetes ez a mindent elsöprő pozitív fogadtatás!

Cívishír: – Mire számítottál a cikk megjelenése előtt?
Gönczi Péter: – Reméltem, hogy kapok pár gratulációt, és a médiában esetleg még máshol is készül egy-két anyag, ehhez képest most teljesen behavazódtam a millió megkereséstől. Kicsit sok is már, de egyáltalán nem bánom! Óriási erőt ad, hogy az emberek ennyire nyitottak erre a megoldásra.

Cívishír: – Ezek szerint már a rendszer lemásolása miatt is keresnek?
Gönczi Péter: – Több mint százan jelezték a különböző csatornákon, hogy szeretnék felépíteni maguknál az akvapóniát. Nagyon bízom benne, hogy idén tavasszal közülük sokan már el is tudnak vele indulni.

Cívishír: – Mi lehet az oka ennek a hihetetlen érdeklődésnek?
Gönczi Péter: – Az akvapóniát korábban kísérleti szinten kiépítő Peley Árpád gratulált a facebookon, és többek közt leírta, hogy 2004-ben érdektelenség miatt hagyott fel a dologgal. A lényeg alighanem az akkori és a mostani állapotok közötti különbségben rejlik. Akkor még nem került ennyibe az élet, nem volt ennyire nyilvánvaló, hogy gyenge és egészségtelen élelmiszereket fogyasztunk, ma viszont egyre erősebb az akarat, miszerint igenis tudni akarjuk, hogy honnan jön, amit eszünk. Na és persze kellettek a cikk gyors terjedéséhez a világhálós közösségi megoldások.

Cívishír: – Rólad mit lehet tudni? Hogyan lehetséges, hogy egy online marketing menedzser otthonában jelent meg az akvapónia Magyarországon?
Gönczi Péter: – Bizonyára vannak nálam jobb zöldségesek, vannak jobb halászok és vannak jobb építészek, az összefüggések meglátásában viszont jó vagyok.

Cívishír: – Sokan kérdezték, hogy hol érhetik el az elinduláshoz a tudnivalókat, illetve hogyan tudják megnézni a nálad kiépített akvapóniát.
Gönczi Péter: – Igyekszem minél hamarabb egy részletes magyar nyelvű leírással előrukkolni, és tavaszra a helyszíni bejárás lehetőségeit is javítani. Most legfeljebb négy embert tudok fogadni egyszerre, ezt mindenképp bővíteni kell.

Cívishír: – Volt aki, azt nem értette, hogy mit keresett a kezedben a locsoló az első cikkben megjelent képen.
Gönczi Péter: – A szolgáltató megajándékozott egy jó hosszú áramszünettel, a tartalék áramforrásom még nem volt kész, úgyhogy egy locsolókannával sikerült üzemeltetnem a rendszert 6-7 órán keresztül. Rájöttem, hogy nagyobb teljesítménnyel dolgozom, mint a szivattyú…

Cívishír: – Ha valaki holnap bele akar vágni az akvapóniába, annak mit üzensz?
Gönczi Péter: – Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy jelenleg jómagam is kísérleti szakaszban vagyok, több vargabetűn vagyok túl, kudarcok is értek, mire idáig jutottam. Az eredmények eddig nagyon biztatók, de ez a pár százezer forintos befektetés azért több annál, hogy most egy nagy fellángolásban mindenki nekimenjen, mint bolond tehén a fiának. Nincs még meg a tuti recept, a leves már fő, de sok kell még ahhoz, hogy az asztalra kerüljön, sokkal több tapasztalat kell, és tudományos háttér. Tehát azt üzenem, hogy mindenkinek örömmel segítek, de mindezeket vegyék figyelembe, amikor elindulnak. Sok kérdés van nyitva, nincs még meg a tökéletes megfejtés!

Cívishír: – Akadtak olyanok is, akik szerint az agrárlobbi megöli, ellehetetleníti ezt a megoldást.
Gönczi Péter: – Szerintem az agráriumnak sokkal nagyobb gondjai vannak annál, hogy egy ilyen méretű dologgal foglalkozzon, ahhoz én túl apró vagyok, hogy félnem kellene. Sőt, inkább ők fognak rákényszerülni arra, hogy nyissanak ebben az irányban.

Cívishír: – Mire gondolsz?
Gönczi Péter: – A mezőgazdaság sokszorosan függ a kőolaj termékektől: az üzemanyag, a műtrágya, az összes növényvédőszer, dízelolaj, a csomagolószer és a szállítás mind-mind igényli a kőolajt, aminek viszont folyamatosan nő az ára. Ez nem jövőbeli probléma, hanem már most itt van, hatványozottan emelkedik a modern mezőgazdasági termelés összköltsége. Tehát eleve nem az a kérdés, hogy az akvapónia, vagy a többi helyi megoldás versenyképes lesz-e, hanem egyszerűen muszáj váltanunk. Ami eddig zajlott, az nem működik tovább.

Cívishír: – Visszatérve az olvasói gondolatokhoz: az aggodalmat, hogy hal ízű a retek és paradicsom ízű a hal, jómagam is tudom cáfolni a legutóbbi kóstoló alapján, de mit mondasz azoknak, akik teatűzhellyel, merülőforralóval, szenes kazánnal, komposztfűtéssel, trágyafűtéssel vagy napkollektorral egészítenék ki a rendszert?
Gönczi Péter: – Egyrészt a fűtés beemelése a rendszerbe a jelenlegihez képest egekbe nyomná a költséget, másrészt miért ne merjünk nagyot álmodni? Tehát azt válaszolom, mind tök jó ötlet, de az alapelképzeléssel megy szembe. Vagy fűtés nélkül működik, vagy sehogy. Bátorság!

HeGergAnd