Hajdúsámsonból Katmanduba vitte a pásztorélet
Miközben nap mint nap a hajdúsámsoni legelőkön gondozza a család juhait, néhány hónapja 40 ország pásztornőivel ült egy asztalnál a nepáli Katmanduban. Sáfián Lászlóné Ibolya nem turistaként utazott a Himalája lábához, hanem a magyar pásztornők képviseletében. A Nők a Pásztorságban csoport vezetőjeként olyan közösséget épít, amelyben a hagyományos pásztorélet mindennapi kérdéseitől a nemzetközi szakmai együttműködésig számos téma kap helyet. Tapasztalatai szerint a világ pásztorait ma ugyanazok a gondok foglalkoztatják – legyen szó Nepálról, Marokkóról, Ausztráliáról vagy éppen Hajdúsámsonról.
Egyező problémák
A magyar pásztornők közössége 2021 őszén alakult Molnár Zsolt, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatójának kezdeményezésére. A cél az volt, hogy azok a nők, akik férjük mellett vagy önállóan végzik ezt a munkát, végre egymással is megoszthassák tapasztalataikat.
– Szükségünk volt egy olyan közösségre, ahol olyan dolgokról is beszélhetünk, amelyeket mások talán nem is értenek. Ugyanúgy szóba kerül a legeltetés, a szárazság vagy a takarmányozás, mint az, hogy milyen babakocsit lehet kivinni a legelőre, vagy hol érdemes gumicsizmát vásárolni, mert nekünk ezek a mindennapok részei – mondta Sáfiánné Ibolya.
A csoport tagjai rendszeresen megvitatják, miként lehet alkalmazkodni a változó időjáráshoz, hogyan nevelhetők fel a bárányok a tartós aszály idején, vagy miként lehet összeegyeztetni a családot és az állattartást. Hiszen – mint ahogy részletezi – a pásztornők egyszerre gazdálkodók, természetismerők, állattartók és családanyák, ezért különösen fontos, hogy számíthassanak egymásra.
Ennek a munkának az elismeréseként jutott el idén májusban Katmanduba, ahol a Legelők és Pásztorok Nemzetközi Évéhez kapcsolódó pásztornői világtalálkozón 40 ország közel 90 résztvevője osztotta meg egymással tapasztalatait.
– Fantasztikus élmény volt. Minden résztvevő elmondta, milyen gondokkal küzd. Azóta is rendszeresen tartunk online megbeszéléseket, hiszen egy közös nyilatkozaton dolgozunk, amely a pásztorok és pásztornők életét segítheti – mesélte.
Tervben egy szakácskönyv
A hajdúsámsoni pásztornő számára a legnagyobb felismerést mégsem a különbségek, hanem a hasonlóságok jelentették.
– Ugyanazokkal a problémákkal találkoztunk mindenütt. Ott is egyre szárazabb az idő, fogynak a legelők, nehezebb az állattartás. Sőt, vannak országok, ahol a nők helyzete sokkal nehezebb, mint nálunk – mondta.
A nepáli terepbejárások során azt is látta, hogy a pásztorok a fák levágott ágait hordják takarmánynak az állatoknak. Az erdők fenntartása is egyre nagyobb gondot jelent, mert a legelők csökkenésével visszaszorult az a hagyományos gazdálkodás is, amely korábban természetes módon segítette az erdők megújulását.
A közösségnek bőven vannak tervei itthon. Szeretnének egy történetekkel és fényképekkel illusztrált pásztorszakácskönyvet, valamint egy képes kiadványt megjelentetni a magyar pásztornőkről és mindennapjaikról. A megvalósítást egyelőre a forráshiány nehezíti, de a személyes találkozókról nem mondanak le. Az elsőt Hajdúsámsonban rendezték meg, és hamarosan ugyanitt tartják a harmadik országos összejövetelt.
– Nagyon sokrétű a feladatunk, mert helyt kell állnunk a családban, a gazdaságban és a közösségben is. De ezt szívvel-lélekkel csináljuk. Ezért szeretnénk, hogy fennmaradjon a hagyományos állattartás, amit generációk óta folytatunk – fogalmazott Sáfián Lászlóné.
