A víz nem „korlátlanul rendelkezésre álló erőforrás”

Közel két évszázaddal ezelőtt kezdődött, de még ma sem zárult le az Alföld vízrendezése, és még belátható időn belül nem is fog – vélekedett Kincses Dániel, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (TIVIZIG) igazgatja, hozzátéve, hogy a vízrendezés valójában nem jelent mást, mint a gazdaság, a társadalom aktuális igényének megfelelően elvezetni vagy megtartani a térség vizeit. Amíg a XIX. században az elvezetésen, az ár- és belvízmentesítésen, a víznek a termőterületről mihamarabbi elfolyásán volt a hangsúly, addig ez mára alaposan megváltozott. Bár továbbra is szükségünk van a termőföldekre, ugyanakkor a szárazabbá és melegebbé váló tenyészidőszak miatt a területen lévő vízből a lehető legtöbbet meg kell tartani. Erre komoly figyelmeztetés volt a múlt év nyara, amikor nemhogy a Medárdhoz köthető esőzések maradtak el, hanem a nyár hátralévő részében sem hullott számottevő csapadék, így az elmúlt évszázad legszárazabb nyarát tudhatjuk magunk mögött. Szeptembertől aztán kiadós esőket kaptunk, és januárban már belvízzel borított területek voltak, és a csatornák is megteltek vízzel.

Mindezek okán – mondta Kincses Dániel – a 2022-es év számos tapasztalattal szolgált a vízügy számára.

Az elmúlt nyáron többnyire azért voltak üresek, szárazak a csatornák, mert a nagyon alacsony vízállású Tiszából kevesebb vizet tudtak csak beengedni a Keleti-főcsatornába. Ráadásul a TIVIZIG-nek vízátadási kötelezettségei is vannak a Körösvölgy, a gyulai vízügy irányába. Tavaly nyáron ennek sem tudtak maradéktalanul eleget tenni. Az itt maradt vizeket felhasználták a gazdálkodók és a halastavak. Az öntözéseket fokozottan ellenőrizték és megszüntették az egyidejű vízkivételeket. Tehát egy-egy öntözőfürtön belül egyfajta órarendet alakítottak ki arra, hogy a csatornából ki mikor veheti ki a számára engedélyezett vízmennyiséget.

Így tudtak mindenhová eljuttatni öntözővizet. Ez működött a Keleti-főcsatorna rendszerében, de voltak területek, főleg a Berettyó és a Sebes-Körös közén, amit nem tudtak ellátni természetes vízzel, hiszen csapadék nem esett, továbbá a Berettyó és a Sebes-Körös vízhozama minimális volt.

Az igazgatóság működési területén egyébként 8 ezer kilométernyi csatornahálózat található, amiből 4 ezer kilométert kezel a vízügyi igazgatóság. Ennek a nagy része belvízelvezető, és körülbelül 500 kilométernyi öntöző- és kettősműködésű csatorna is. Most egy vízfelhalmozódási időszakban vagyunk. A decemberben területi átlagban 90 millimétert meghaló csapadék hullott. Ezzel együtt is a 2022-es évet több mint 100 milliméter csapadékhiánnyal zártuk. A január ugyancsak nagyon esős volt, és a mély fekvésű területeken megjelent a víz, a csatornák megteltek. Időt kell adni a víznek, hogy be tudjon szivárogni, és tudja tölteni az altalaj vízkészletét, a rétegvizeket, hogy a növénykultúrák a márciusban induló tenyészidőszakban felhasználhassák ezt a vizet. Ezután nem tudni, hogy milyen ütemben érkezik majd a csapadék.

Mélyen a talajvíz

– Azt látnunk kell, hogy az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején elindult folyószabályozási folyamatok még most sem zárultak le. Mi folytatjuk ezt a munkát, és most kell eldöntenünk, hogy milyen irányba menjünk. Megtartjuk a vizet a tájban vagy elvezetjük onnan. Ha meg szeretnénk tartani, márpedig efelé billen a gazdasági és a társadalmi igény, akkor azokhoz területek szükségesek. Ebben a helyzetben türelem kell, időt kell adnunk a természetnek – tért át napjaink fontos feladatára a szakember. – A működési területünkön olyan műszaki beavatkozásokat kell megtennünk, amivel a mederben a szárazabb időszakra vissza tudjuk tartani a vizet. A kisebb szelvényű csatornákban akár homokzsákos elkötéssel, a nagyobbaknál pedig műtárgyakat kell építenünk. A rendszerünk azonban jelenleg alapvetően elvezető szemléletű, amit a múltból örököltünk. Az elmúlt években – a megyei agrárgazdasági kamara segítségével – egy erős együttműködést építünk a helyi a gazdálkodókkal is. Fontosnak tartjuk, hogy a mély fekvésű, hosszabb időszakban is vízzel borított területeket ne vonják művelésbe. Mindez a korábbiakhoz képest egy jelentős szemléletváltást jelent, azaz minél több vizet kell megtartani a területen. Ebben első lépés a lehullott csapadék helyben tartása. Ám a TIVIZIG területén nem egyszerű a helyzet, mert a Keleti-főcsatornából megyénk keleti, a magasabb oldalára nem tudjuk gravitációsan odavezetni a vizeket. A nyírségi részen a talajvízkutak tanúsága szerint a nyáron nagyon lesüllyedt a talajvízszint. Csapadékos volt az ősz és a tél is, és csak most kezdjük észlelni a talajvízszint emelkedését. A felszínen most megjelenő vizet nem kell elvezetni, leszivattyúzni, hanem bele kell szivárognia a talajba, amely a legnagyobb víztárolási lehetőség – fogalmazott Kincses Dániel.

A szakember elmondta azt is, hogy a múlt év felerősítette a tározókapacitás növelésének igényét, és elkezdődött a tározófejlesztési program.

Ezzel együtt a vízleadó útvonalakat folyamatosan és tervszerűen karban kell tartani a vízi növényzet eltávolításával, a szivárgásból adódó veszteségek csökkentésével. Ugyanakkor szükség lenne egy komplex megoldásra, amiben a tározók létesítése vinné a prímet. Ezekre már vannak tervek. A vízre, hangsúlyozta Kincses Dániel, most már nem úgy kell tekinteni, mint egy korlátlanul rendelkezésre álló erőforrásra, hanem gazdálkodni kell az immár kinccsé előlépett vízzel. Ezt sugallja az öntözőcsatornák tavaly nyári órarendszerű használata is.

Partnerek a gazdák

Elkészült a nemzeti vízstratégia, benne a hazai vízügy ágazati elvárásai és elképzelései a fenntartható vízgazdálkodásért. Kiderült, meg kell tenni az eddig csak megfogalmazott lépéseket. Például az évtizedek óta működő tiszalöki és kiskörei vízlépcső mellé legalább a csongrádit feltétlenül szükséges építeni. Már csak azért is, mert – okulva a múlt év nyarának tapasztalataiból – csak így válhat biztonságossá Szolnoknak és agglomerációjának ivóvíz-ellátása.

– Előbb-utóbb rá fog kényszerülni az ország arra, hogy ezt megépítsük. És az Alföldön a víztározók létesítésére is, ami egy kényesebb kérdés, hiszen termőföldről van szó – ismertette a program egyes elemeit a szakember. – Olyan helyeken érdemes víztározókat építeni, ahová átfolyó jelleggel vizet lehet juttatni, hiszen egy alföldi, sekély medrű víztározó vízminősége rövid idő alatt drasztikusan el tud romlani úgy, hogy az már alkalmatlan az öntözésre. Víztározó a mi térségünkben csak a Keleti-főcsatorna vízbázisára telepíthető. Tehát az olyan helyeken, ahol meg szokott állni a víz, oda nem kerülhet vízutánpótlás nélküli tározó, mert ott amilyen gyorsan összegyűlt a víz, olyan hamar el is tűnik. A mély fekvésű helyeken a gyepgazdálkodás lehet célszerű területhasznosítási forma. A múlt év tapasztalata alapján azt látjuk, hogy egy aszályos év sokkal nagyobb károkat okoz, mint egy rendkívül csapadékos. Tehát előbb-utóbb rá fog kényszerülni az ország, hogy megtegye a víz megtartásához vezető lépéseket. Ehhez pénz kell, és bizonyos területeken meg kell változtatni a művelési ágat. Nem baj az, hogyha azon a gyepen három hónapig víz van. Ha megnézünk egy régi térképet, azon kirajzolódnak az egykori holtmeder lefűződések, amelyeknek a belvízelvezetés helyett a vizek megtartása volt a funkciója. Jelenleg ezek a területek mezőgazdasági művelés alatt állnak. A terület gazdája pedig problémának érzi, ha onnan nem vezetjük el azonnal a vizet.

Az elmúlt években a kormányzat sok pénzt fektetett az öntözésfejlesztésbe.

2019-ben elindult az úgynevezett infrastrukturális hiányok helyreállítása program, amelyben a vízügyi igazgatóság évente több százmillió forintot kapott arra, hogy a rendszereit alkalmasabbá tegye a vizek megtartására, az öntözési lehetőségek bővítésére. Tavaly több mint 20 milliárd forintnyi európai uniós forrást használtak fel az ökológiai, öntözési, vízpótlási és vízgazdálkodási beruházásokra. Ezt folytatni kell.

A TIVIZIG vezetője abban bízik, hogy a következő években is meglesznek a lehetőségek a tározók építésére, és a vízpótláshoz kapcsolódó más projektek folytatására.

– A jelenlegi kép inkább a lehetőségeinket mutatják, mintsem az igényeinket. Rendkívül forrásigényes beruházásokról van szó. Ennek anyagi fedezetének előteremtése a jelen gazdasági helyzetben nem könnyű. A gazdáknál is elindult egy szemléletváltozás. Értik a tevékenységünk lényegét, és ők is hozzáteszik az erőforrásaikat, kiegészítik a lehetőségeinket. Őszintén mondom, nagyot léptünk előre – fogalmazott Kincses Dániel.

CH

[Beillesztett cikk: Fidesz: maximum napi 24 ezer köbméter vizet kap a Déli Gazdasági Övezet ]