Negyvenen maradtak, mégsem adják fel Ohatot

Alig negyvenen élhetnek már Egyek legkisebb külterületi lakott helyén, Ohaton, ahol a csapból folyó víz mosásra és fürdésre alkalmas, emberi fogyasztásra azonban nem. Az ivóvizet lajtos kocsival szállítják, miközben a helyi élelmiszerbolt és italbolt továbbra is működik: fennmaradásukat az ohati halastavakhoz érkező horgászok és turisták segítik. Az egykor ötszáz lakosú mezőgazdasági központ elnéptelenedése folytatódhat, de Miluczky Attila szerint a pusztai élethez ragaszkodók és a különleges természeti környezet még jövőt adhat Ohatnak.

A csapból nem folyik ivóvíz

Az ohati vezetékrendszeren tisztított, a helyiek által „szürkevíznek” nevezett víz érkezik a háztartásokba. Fürdésre, mosásra és más háztartási feladatokra használható, de magas bórtartalma miatt emberi fogyasztásra nem alkalmas. A vizet ingyen kapják a lakosok, az ivóvizet szintén, lajtos kocsival biztosítja számukra a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt.

A szolgáltatás éves költsége több millió forint. A TRV korábban megpróbálta ezt áthárítani az önkormányzatra, amely a terhet nem vállalta arra hivatkozva, hogy a szolgáltató szerződés szerint köteles ivóvizet biztosítani. A költségeket így a társaság teljes fogyasztói köre között osztják szét.

Az önkormányzat új kút fúrásának lehetőségét is megvizsgálta, a szakemberek szerint azonban Ohat térségében nem találnának megfelelő minőségű vizet. Megoldást az Egyekről vagy Telekházáról kiépített távvezeték jelenthetne, ám ennek költsége meghaladná a százmillió forintot. 

A kevés fogyasztó miatt a vezetékben pangana a víz, ezért naponta több köbmétert kellene elengedni az öblítéshez. A TRV számítása szerint a beruházás Egyek közigazgatási területén valamennyi fogyasztó vízdíját mintegy 50 százalékkal emelné meg.

Pályázati forrásból sem sikerült megoldást találni. A tanyafejlesztési kiírások ingatlan-nyilvántartási feltételeinek az önkormányzat nem felelt meg, az egyénileg igényelhető, akár húszmillió forintos támogatás pedig akkora bürokratikus teherrel járt, hogy azt egyetlen ohati lakos sem vállalta.

Kultúrház ötszáz emberre

Ohat egykor mezőgazdasági központ, úgynevezett major volt. Az 1950-es években sok kitelepített érkezett ide, a régi lakosok elmondása szerint pedig volt olyan időszak, amikor ötszázan éltek a településrészen. Kultúrházát is ekkora közösség számára alakították ki, és egykor Debrecenből érkező színházi társulatok tartottak benne rendszeresen előadásokat.

A lakosságszám azóta folyamatosan csökkent. Korábban még száz fővel számoltak, egy ohati lakos azonban a minap azt mondta a polgármesternek, hogy már csak körülbelül negyvenen élnek ott. Az önkormányzat LED-esre korszerűsítette a közvilágítást, zúzott kővel javította az utakat, a szolgáltatások elérésében pedig tanyagondnok segíti a helyieket. Naponta biztosítja számukra az utazást az egészségügyi, közigazgatási és szociális intézményekhez. Az állami támogatás mellett az önkormányzat évente több millió forinttal járul hozzá a szolgálat működéséhez.

Miluczky Attila nem zárja ki Ohat további népességfogyását, de teljes elnéptelenedését elkerülhetőnek tartja. A halastavak, a nemzeti park közelsége és a majdani Tiszafüred–Hortobágy kerékpárút olyan értékek, amelyek vonzóvá tehetik a környéket. A kérdés az, maradnak-e olyanok, akik a közeli szolgáltatások helyett a csendet, a tiszta környezetet és a pusztai életformát választják.