A távoli ismeretlent kémleli a püspökladányi hullámvadász
A világ egyik leghíresebb hullámvadászát, vagyis DX-szerét látogattuk meg Püspökladányban. M. Tóth László távoli műholdas tévék jeleit fogja be a kertjében felállított óriási antennákkal. Számos szakfolyóiratban jelent meg írása, és külföldről is járnak hozzá tanulni.
DX Bozóth – ahogy a szakmában hívják – 1974 óta tudatosan keresi a csatornákat, és a befogott jelet, adást dokumentálja, majd közzéteszi azok pontos elérhetőségét a hullámvadászok körében. – Az ötvenes években a környéken csak nekünk volt rádiónk, mindenki hozzánk járt rádiózni, meccset hallgatni. Már akkor érdekelt, milyen rádióadók voltak, emellett pedig a zene volt az életem. Mikor a feleségemmel elköltöztünk a szüleimtől, vettem egy Orion 60-as tévékészüléket, amit a mai napig őrzök. Azzal sikerült befognom az olasz RAI 1-et; akkortól számítom a frekvenciák iránti szerelmemet – mondja László, majd beljebb invitál minket a kertbe, hogy szemügyre vegyük, miről is van szó.
Az udvarban hatalmas állványokon vannak az antennák: van köztük öt méter átmérőjű is. Vételeit két csoportba sorolja: első a troposzférikusan terjedők, így a környező országok adóit fogja, mint például az osztrák, a cseh, az orosz, a román és a lengyel. A másik az ionoszférikusan terjedők, ide sorolhatók a spanyol, a norvég, a svéd, a finn, a svájci, a francia, a német, az angol, a belga, a holland, az arab adók, sőt, még afrikai és távol-keleti csatornákat is befogott. – Úgy tudom, én tartom a világcsúcsot is, ugyanis a fórumos társaim elmondták, mások még nem tudták vételezni Indonéziát, de nekem sikerült. 103 fokon van – mondja büszkén László.
A kezdeti fogásokon felbuzdulva készített egy 9 elemes antennát, mint mondja, azzal az egész világot foghatja.
Szerencsésnek érzi magát, hiszen akkoriban délután kettőkor végzett a munkahelyén, így a délután hátralévő részében vadászhatott. – Ahogy bekapcsoltam a szerkezetet, hallottam, hogyan zümmög, tudtam, mikor van ionoszférikus hullám. Létezik olyan adó, amit csak egy másodpercig sikerült fognom, például az egyiptomi. Akkor egy helikopter ment felettem, így tökéletes volt a tükröződés, hiszen a járműről verődött vissza a hullám. Lehet, hogy soha többet nem sikerül megcsípnem azt a jelet – sóhajt.
A hullámvadász alapító tagja a magyar TV-DX Klubnak, társaival 1976 óta vadásznak a távoli ismeretlenre.
László eredeti szakmája lópatkoló kovács, de dolgozott zenészként, énekesként, majd elektroműszerészként vonult nyugdíjba. A 75 éves hullámvadászt fitten tartják az antennák, hiszen a több tízméteres árbócra gyakran kell felmászni – főleg télen, ha fagy éri. László mindezt biztonsági kötelek nélkül teszi. Az első nagy, 3 méter 60 centiméteres tányér 2000-ben került az udvarra. – Van Debrecenben egy szatellit üzlet, ott érdeklődtem nagyobb antenna iránt. Az egyik ott lévő hallotta, mit beszélek az eladóval, mondta, neki van pár 3-4 méterese, de Pilisvörösváron. Elmentem a megadott címre, de nem találtam ott semmit. Kiderült, a szomszéd telkére mentem be. Végül meglett, és mivel akkoriban vasúti biztosítórendszereket javítottam, jó kapcsolatot ápoltam a MÁV dolgozóival, így felajánlották, hogy vonattal hazaszállítják. Úgy nézett ki, mintha egy ufót hoztunk volna – nevet fel.
A kert végében egy még nagyobb antennát pillantunk meg. DX Bozóth ezt terrorista tányérnak nevezi.
– 2007 áprilisában mentünk volna egy ismerősömmel Amerikába, hogy antennákat szereljünk le. Nem kaptam vízumot, mert terroristának hittek, pedig a moszkvai konzul vállalt értünk kezességet – mondja. A történet lényege, hogy László az amerikaiak rendszere szerint Isztambulban pilótaiskolát végzett, így nem léphetett be az országba. – Semmi közöm nem volt Isztambulhoz, még repülőn sem ültem soha életemben. Nem hiszem el, hogy lakcím alapján nem tudtak beazonosítani! A tányérokat liciten nyerte az egyik ismerősöm, időre le kellett bontani, így mire kiderült, nem vagyok terrorista, és augusztusban megkaptam a vízumot, már kitörölhettem vele a hátsómat, elbontották mások. De szerencsére ez az 5 méteres tányér azért az enyém lett! – mutat rá. A hatalmas szerkezetet lapra szerelten, konténeren szállították. – Szerencsénk volt, ugyanis hatalmas vihar volt a tengeren, azt hittük, a mi csomagunkat is elnyelte a víz, de kiderült: a konténer a vihar előtt két nappal befutott Brémába. Onnan vagonon hozták Pestre – sorolta.
Az óriási antennához azonban még nagyobb állványzatra volt szükség, így László egy daru vázszerkezetét alakította át.
A három emeletes építmény padlózatát radomból csinálta, ami egy mikrohullámot áteresztő anyag. Ezt az antenna elejére szerelik fel védelmi célokból. – Ez egy domború anyag, így kiegyengettem. A nagyobb szeletek 4, a kisebbek 3 méteres tányérok borításából készültek. A teljes szerkezet megépítése körülbelül 3 hónapot vett igénybe, szinte mindent én csináltam rajta. Ez jelenleg 25 méter magas, csodálatos fentről a panoráma – mondja, majd elindulunk felfelé. Az árbóc tetejének közepén kapott helyet az ötméteres antenna, amit egy körülbelül 250 kilogrammos ellensúly tart. Az egészet úgy alakította ki László, hogy bármikor szét lehessen szedni. – Ismerősök segítettek felrakni az antennát, mert nem tudtam egyedül beilleszteni a csavarokat. Akkor még nem volt fent az ellensúly sem, nagyon nehezen tudtuk megfogni, hogy ne zuhanjon le és törjön össze valamit, hiszen óriási súlya van – mondta. László nagy bánata, hogy egy ideje nem tudja ezt a hatalmas antennát használni, hiszen egy viharban az egyik tartókötél elszakadt, az antenna pedig nekiütődött a korlátnak, így megsérült. – A sérült felületet is meg lehet csinálni, körülbelül két hét alatt kész is lennék vele. Bepókhálóznám, azaz csavarokat tennék bele, amit madzaggal összekötnék, majd a zsinór kifeszítené a felületet a saját súlyától. Ha addig egyengetném, míg egy pontba kerülnének a madzagok, akkor újra tökéletes lenne – fogalmaz. László elvetemült hullámvadásznak tartja magát.
Azt vallja, csak annak van értelme, ha valaki megszállottan csinálja azt, amit szeret.
De nem ez volt a legnagyobb árbóc, ami az udvaron állt. Korábban egy 33 méteres is helyet kapott, de azt egy vihar ledöntötte. László élete során több tucat árbócot készített már, és mint mondja, mindegyikbe belecsapott a villám az első zivatarnál. – Kétszer ugyanoda nem csap a villám, ezt megfigyeltem. Ebben is szerencsés vagyok, mert volt olyan, hogy felépítettem egyet pár utcával arrébb, de még haza sem értem, már felavatta a természet. Még jó, hogy már nem voltam rajta! – fogalmaz.
László a mai napig szívesen segít mindenkinek, ha antennát kell beállítani. Pár évvel ezelőtt Budapesten egy állványzatot szerelt az egyik barátjának, négy hónapig volt a fővárosban. Mint mondja, nem nagyon zajongott, apróbb munkákat csinált, de az egyik vasárnap egy zártszelvényt vágott el, ami valóban hangos volt. Kijött a társasház egyik lakója, elkezdett a hullámvadásszal kiabálni, és mondta, ha nem hagyja abba, feljelenti. – Kis idő elteltével meg is érkeztek a rendőrök. Kiderült, azt mondta a szomszéd, hogy az al-Kaidának építek rakétaelhárító rendszert. Az egyenruhások is nevettek a felvetésen, és megegyeztünk, vasárnap nem flexelek. Két hét múlva a ház előtti utcán voltam, hallottam, hogy zizeg a kaputelefon. A szomszéd volt, aki rám hívta a rendőröket. Megkért, hogy menjek fel hozzá, mert beragadt a zárja. Akkor bezzeg nem zavarta, hogy a flexhez kellett nyúlnom! – emlékszik vissza.
És hogy élete során hány fogása volt már Lászlónak? Több mint 90 műholdat és körülbelül 20-30 ezer tévécsatornát rögzített. – Én vadász vagyok, az adások nem annyira érdekelnek. Természetesen, ha valami különlegességet látok, akkor ott ragadok. Leginkább a távol-keleti országok kultúrája érdekel. Emellett természetfilmeket és zenei adókat böngészek – tette hozzá. Elmondta, az afrikai országokban gyalázatos a televíziózás minősége. Megtudta, ott a képméretet tablethez igazítják, így a normál tévén életlen a kép. László az évek alatt csak egy titkos dolgot csípett el: a MIR űrállomást. Látta, ahogy lebegnek a pilóták, vagy ahogy az űrhajón kívül dolgoztak. De mint mondta, nem a látvány fogta meg, hanem a tudat, hogy ezt is befogta. A hullámvadászat még most is mindennapos hobbija, reggel és este 3-4 órát foglalkozik vele. Az adatokat pontosítja, ha szükséges, módosítja. – Ez egy folyamatos verseny is. Hiszen ha csak egy fél fokot elmozdul egy műhold, és ott tisztább a jel, akkor az a mérvadó. Ha ezt más észreveszi, akkor az én találatom semmisnek számít – jegyzi meg.
Fogarasi Renáta
