Utolsó útjára kísérték az ismert magyar nótaénekest

Április 28-án a magyar nóta koronázatlan királyától, Lente Lajos nótaénekestől vettek végső búcsút a családtagok, barátok, ismerősök. Hajdúnánás szülöttének élete, munkássága példa lehet a mai ifjúság számára is, hogy szorgalommal, kitartással, céltudatos és folyamatos munkával nagyszerű eredményeket lehet elérni – közölte Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere a Facebookon.

Lente Lajos 1936. március 9-én született Hajdúnánáson. Gyermekéveit a városban töltötte, ahol a családi események alkalmával tanult édesapjától, nagybátyjától népdalokat, magyar nótát. Énektudását az iskolában, a Makláry Lajos vezette énekkarban csiszolta, fejlesztette. Édesapja gyönyörű hangját örökölve vágyott arra, hogy – nyilatkozata szerint – „valami különlegeset tudjon nyújtani az embereknek, amitől jókedvűek lesznek és elfelejtik az élet nehézségeit.” Erre a kiteljesedésre Debrecenbe kerülése után került sor, amikor 1959-ben házasságkötését követően a megyeszékhelyen telepedett le feleségével.

Egy tehetségkutató verseny 3. helyezése, valamint felesége biztatása alapján 1962-ben, felnőtt fejjel kezdett tanulni a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában. Magán ének szakos diákként ekkor kezdett szólót énekelni. Munkája a Magyar Államvasutakhoz kötötte, ahol felelős beosztásokat töltött be, hiszen szakmailag ott is képezte magát. Felhasználva a szolgálatmentes napokat, az énekesi tanulmányokat az Országos Szórakoztató Zenei Központ Stúdiójában folytatta tovább.

1968-ban kapta meg előadóművészi oklevelét népzene és magyar nóta minősítésben, valamint kitartó munkájának, felkészültségének köszönhetően 1971-ben operett és magyar nóta minősítésben is előadóművészi oklevelet szerzett.

A MÁV Járműjavító Bocskai Tánc-együttesben szóló énekesként szerzett tapasztalatok, hazai és külföldi szereplések segítették az első rádiós, majd az első televíziós felvételekhez, s később gyakran szerepelt különböző nótaműsorokban. Hazai sikeres fellépései között szinte évente látogatott el szülővárosába, hogy egykori barátai, cimborái körében töltsön el néhány nótával teli órát.

Énekesi pályafutását jó néhány külföldi szereplés is színesítette. A 90-es években a környező országokon túl Svédországban, az USA-ban, valamint Kanada több nagy városában vendégszerepelt. A kint élő magyarságnak fontos az óhaza zenéje, így fellépése sikerének köszönhetően 1994-ben újabb meghívást kapott a tengeren túlra. Hazatérése után folytatódott a fellépések sora. Repertoárjában a népdalokon túl operett és egyházi énekek is szerepelnek. Munkásságának elismeréseként, a népzenei hagyományok ápolása terén több évtizeden keresztül végzett kiemelkedő színvonalú, eredményes tevékenységéért az alábbi kitüntetésekben részesült: Hajdúk Mecénása-díj (2000), Bocskai emlékplakett (2005), a Magyar Nóta Országos Egyesületének életműdíja (2007), a Hajdú Bihar Megyei Önkormányzat Kölcsey Ferenc-díja (2007), „Hajdúnánás Városáért” díj (2012).

Pályafutása során alkalma volt énekesi karrierjének 30, 40 éves évfordulóját nagyszabású nótaesteken megünnepelni, ahol a pályatársai és a közönség legnagyobb elismerésével, vastapssal jutalmazta a művészt. Nyilatkozataiból mindig kicseng, hogy pályáján a szakmai segítőkön kívül sokat köszönhet feleségének, fiának, később unokáinak.