Hirdetés

Van-e még Élet Debrecenben?

civishir.hu

2012.04.17. 07:39

Van-e még Élet Debrecenben?
(Illusztráció: Cívishír)

Debrecen – Hogy vagyunk, emberek?! Az új villamossal és új stadionnal vajúdó, állandóan robbantással fenyegetett drága kis porfészekben csak Szakács Béla városimádó pólói tudnának választ adni.

Hirdetés

Hirdetés

A barátom késik. Ülök a nagy sárga templom előtt, és percről percre jobban vagyok. Egy zenekar nekem háttal, takarásban elkezdi koncertjét, megszólal a dob és a zongora, utóbbinak határozottan van karaktere és mondanivalója. Bepörög az összes hangszer valami dzsesszes hangzással, közben balról jobbra bejön a térre egy hihetetlen öltözetű figura. A Debrecenben edzőtáborozó kazah focicsapat balhátvédje nézne így ki, ha kiszökne egy randira valami Nagyerdőn felszedett majoránnához. Válaszként jobbról balra egy négytagú csajfürt úszik át a téren, tagjai a Macskafogó elvadult macskáit idézik.

Bizony torzulnak itt is a fejek, ruházatok és a tekintetek, Lukácsék már régen ráléptek itt is a torzítóra. Pontosabban ráléptek, de csak pár ezer embert tudtak megmenteni a torzítóval a torzulástól. De semmi baj, ezektől is csak egyre jobban vagyok.

Ahogy nézem a Kossuth tér népet, szelíden megfogalmazódik bennem egy durva gondolat. De jó, hogy most nem az elvarázsolt városban vagyok, és nincs ott a házak fölött a közönyből és rossz gondolatokból épült burok, amitől nem lehet levegőt kapni. Mert levegőt rendre akkor lehet kapni, mikor az ember leszáll a pesti vonatról a Nagyállomáson. Akkor jó nagyot.

Lehet, hogy tősgyökeres helyi erőként nem érezhetek mást, de ugyanezt fogalmazta meg egyszer a városnak ugyanezen a pontján székely barátom, akinek igazából egyik helyhez se volt köze. Lévén székelyudvarhelyi volt, és végül az is maradt. „Tesókám, nálatok egészen más van a levegőben, mint Pesten. Itt vannak jó gondolatok és jó érzések.”

Megérkezik közben a debreceni barátom, és visszahoz a földre. Tudja, hogy miről beszélek, de azt mondja, az utóbbi években Debrecen is nagyot zuhant. Az emberek egyre durvábbak, a jó dolgok, jó programok visszaszorultak.

A magam életén keresztül látom a várost, kéthetente egy-két napig, a stabil kétezer amperes honvágyammal aligha lennék objektív ebben a kérdésben. Azt meg nem tudhatom, hogy a többség, hogy érzi magát mostanában az új villamosával és új stadionjával vajúdó, állandóan robbantással fenyegetett drága kis porfészekben. A hatodik bajnoki címére szuperfegyelmezett focival törő Lokival, az új gitárossal igazságot osztó Tankcsapdával és az országépítő sorsra hivatott akvapóniával. Hogy vagyunk, emberek?! Ilyen közvélemény-kutatás nincs, egyelőre a Békás-tó mellé sem állítottak fel kibeszélő színpadot a népnek. Esetleg ki lehetne tenni a Szakács Béla által megálmodott, Szeretem Debrecent! feliratú pólókat a Kossuth térre, és megnézni, mennyire viszik.

Annyit azért nem nehéz kitalálni, hogy a barátom által kimondott zuhanásnak anyagi alapja van. Szűkül a pénz, az idő, a mozgástér és velük együtt a kedv, és hirtelen azt látjuk, hogy feleannyian vagyunk a meccseken, a koncerteken, a jófajta előadásokon, pedig közben sem a műsor nem lett rosszabb, sem a jegy nem lett kétszer drágább. Ez viszont nem debreceni, hanem kőolajalapú és egyéb nem nálunk termő, nem tőlünk függő nyalánkságokon alapuló folyamat.

Ami viszont tőlünk függ, az legalább ennyit számít, de igazából sokkal többet. Az anyagi sík fölött ugyanis ott van a lelki sík, ott pedig én döntöm el, mi merre menjen. És igen sok jóféle irány adódik egy egészséges magyar ember számára. Ha én például ezen a magasabb síkon azt mondom, és azt érzem, és azt élem, hogy itthon vagyok, azt a teljességet semmi és senki nem veheti el tőlem. Ami ettől sokkal fontosabb, ahogy átélem, ezt szét is sugárzom a környezetembe, megemelve pár embertársam hétköznapjait.

A Cívishír kiváló szerkesztője pár órával ezelőtt azt mondta nekem, hogy bármiről írhatok, csak a kvantumfizikáról nem, mert azt senki sem érti. Bár igaza van, ezt máris megszegem, de nincs semmi vész, mert igazából én sem értem, csak az üzenete jött át számomra a minap az egyik kutatási eredménynek. A kísérletekből, mérésekből az jött ki, hogy az érzelemmel áthatott, vagyis a szívből, lélekből származó gondolatoknak sok ezerszer nagyobb hatása és ereje van, mint átlagos társaiknak. Az anyagi zuhanást nézve nem árt tudatosítani, hogy ilyen erőforrásaink vannak.

Ideje leépíteni a fenti erőforrásokat elnyomó robottársadalmakat.

Az, hogy van-e Élet Debrecenben, igazából bennünk dől el, és nem csak hosszútávon, hanem egy-egy adott napon is.

Hegedűs Gergely

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.