Orbán, a Tesco, meg a nép

A nép örül, a nép helyesel, a nép egyetért: Orbán Viktor miniszterelnök ugye bejelentette, hogy a bankok után a nagy távközlési cégektől, a nagy energiamoguloktól, és a mega kereskedelmi láncoktól is „begyűjtenek” a következő három évben néhány tízmilliárdot (összesen több százmilliárdot). Az érintettek erőteljesen tiltakoznak (Tesco gazdaságos: jaj-jaj, nem tudunk fejleszteni meg munkahelyeket teremteni), a nép soraiban viszont elégedettség, örömérzet és támogató fejbiccentés érzékelhető: így is van, ne csak a kisember nyögje a gazdasági válságot (ami Magyarországon egyébiránt körülbelül az államalapítás óta tart), fizessenek az extraprofitot bezsebelő, és különböző nagyvonalú kedvezményekben részesülő nagyvállalatok is.
Ollé, hipp-hipp hurrá, és háromszoros éljen. Kiváló gondolat, átlagmagyar párti hozzáállás, gazdag-fingató elhatározás. Gond csak akkor van, ha a hír hallatán elkezdünk gondolkodni (ha nem kezdünk el, nincs semmi baj, lehet pezsgőt bontani). Amennyiben használjuk az eszünket, az összeesküvés-elméletek sorozatgyártása nélkül is arra juthatunk, hogy nem is biztos, hogy nekünk ez olyan jó. Abban ugyanis ezermillió százalékig biztosak lehetünk, hogy a célkeresztbe került cégek nem fogják hagyni, hogy a nyereségük akárcsak 1 megveszekedett forinttal is csökkenjen. Miután Állam bácsival azért olyan nagyon nem érdekük rosszban lenni, azt fogják csinálni, hogy ezt a pluszadót szépen-okosan, kissé bújtatott módon izomból rá fogják terhelni az ügyfelekre. Vagyis ránk, vagyis az átlagmagyarra, vagyis a népre. Persze számtalan helyről halljuk majd, majd ez nem történhet meg, erről minden fél biztosítani fogja az embereket.
Legyen így, ám inkább van esély arra, hogy fizetünk majd, mint részeg katonatiszt a bordélyban, konkrétan a nagyvállalatokra kirótt befizetési kötelezettségnek mi fogunk eleget tenni. Vagyis korántsem biztos, hogy Végre! felkiáltással örömködnünk kellene az Orbán-bejelentés kapcsán, mert könnyen lehet, hogy végül megint nekünk lesz kevesebb pénzünk. És akkor mehetünk megint a Tescóba.
Tóth Csaba Zsolt


















