Hirdetés

Hirdetés

Őszinte részvényünk

civishir.hu

2014.02.16. 16:44

Őszinte részvényünk
Fotó: MTI

Ha szerencsétlen nyilatkozatokkal meg lehetne verni a szocialistákat, nem volna jó szocialistának lenni, még annyira sem, amennyire most. Szalmási Nimród írása

Hirdetés

Hirdetés

Ha szerencsétlen nyilatkozatokkal meg lehetne verni a szocialistákat, nem volna jó szocialistának lenni, még annyira sem, amennyire most. A gubancos kötélügy elől Amerikába menekült Mesterházy is kizökkent a ritmusból, amikor visszatérőben, a reptéren több százan várták, és nem a családtagok. Nem volt elég elviselni, hogy a monoki ex-polgármester is tisztelt miniszterelnök-jelölt társamnak szólította, és kifogásolta, hogy a Ferivel meg a Gordonnal karöltve lenyúlta az „összefogás” elnevezést, még szembesülnie kellett a paksi közjáték utózmányával, a nukleáris Józsa képviselő hiteltelen nyilatkozataival is.

És akkor most itt ez a Simon is. Fent említett szerencsétlenekből sokkal találkozhattunk az összerittyentett sajtótájékoztatón; elég, ha csak Karácsony Gergelyre gondolunk. Tudjuk, hogy neki és az általa képviselt PM-nek tényleg bonyolult lehet most a világ, hiszen még nem tértek egészen magukhoz az unikumos sokkból (identitásválság), amit az a rögvalóság okozhatott, hogy az áprilisig még hátralévő napjaikat Gyurcsány Ferenccel egy alakulatban kell letudniuk.

Tetszett még Molnár Csaba, a DK üv. alelnöke is, aki közölte, hogy „a tisztességes politikai döntés és a tisztességes politikai magatartás mintapéldája” a szocialista párt viselkedése…Vajha mire gondolhatott? Hogy elfogadták Simon lemondását? Tényleg, szép tőlük. De ugyanazzal a levegővel azt is világgá kürtölte, hogy Orbán Viktor viszont több százmillió forintos tulajdonosa és birtokosa, és az bizony nem jöhetett össze képviselői, pártelnöki, kormányfői fizetésből. Szerintünk se. Reméljük, a közgépes nyerges vontatók mozgásáról előkerül majd egyszer valamilyen logisztikai térkép.

A probléma csupán annyi, hogy az egy másik történet. A volt szocialista Simon Templar ügyében nem lehet azt mondani, hogy de a másik sokkal nagyobb tolvaj (pláne akkor nem, ha azt tudjuk felhozni egy szem bizonyítékként, hogy a vak is látja). Márpedig ha a simoni, több cikluson átívelő életpályamodell önmagában kerül az emésztőbe, arra csak azt tudja mondani az ember, hogy menjetek ti a francba. Az viszont pont nem fér ki a szánkon, hogy Simon Gábor menjen a francba. Azok menjenek, akik éveken keresztül vaknak álcázták magukat, és hagyták, hogy e fürkésző tekintetű, ám ambiciózus párttársuk halomra gyarapodjon és erről pofátlan vagyonnyilatkozatokon hazudjon brutálisat. A másikra mutogatás esetünkben nem politikai alternatíva. Főleg úgy nem, hogy rögtön ide tudjuk citálni a Tocsik, Hagyó, Hunvald, Wieszt ügyeket is.

Az például tetszetős lenne részükről, hogy igen, megtörtént a gyalázat, hogy rohadna meg az ügyészség, a Magyar Nemzet, és az ex-feleség, de mi most feltápászkodva, a nyilvánosság előtt átvilágítjuk magunkat, a titkárnőnket, még a háziebünket is, és páros lábbal rúgjuk hátba azt, akiről kiderül, hogy görbe utakon téblábol itt közöttünk. Ilyet viszont az Összefogás egyetlen eleme sem mondott.

Ötven nappal a választások előtt az egyszerű választópolgár számára az egész történetből az jön le, hogy immáron a Gyurcsány-értékelővel is súlyosbítva, az Orbán-kormányt leváltani szándékozó ellenzéki ajánlat a következő: sajnos köztünk is akadnak gazemberek, de becsszóra higgyék el, nem lopunk annyit, mint a jelenlegi kormánypártok még nagyobb gazemberei. S aki lebukik, azt rövid úton eltávolítjuk, kicsit pironkodunk, de mossuk kezeinket. Elég soványka ajánlat, sőt gyenge, vagy még annál is rosszabb. Érdeklődéssel várunk valami jobbat.

Szalmási Nimród

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.