Hirdetés

Megint Geréb

civishir.hu

2009.09.26. 08:56

Megint Geréb

Elhordták már gyilkosnak, szentnek, sarlatánnak, kisebb fajta istennek. Elítélték, felfüggesztették, tüntettek érte. (Czibere Anikó jegyzete)

Hirdetés

Arról miért nem beszél senki, hogy ő ma Magyarországon az egyetlen, aki kiszolgálja azokat a nőket, akik nem akarják átélni a kórházi szülés megaláztatásait? Akiknek fontos, hogy a gyerekük méltó körülmények között jöjjenek a világra? Arról miért nem beszél senki, hogy egyes források szerint Magyarországon 4-6 kisbaba meghal vállelakadás miatt? Ja, kórházban, nem otthon. Körülbelül 20 éve ő volt az, aki a legelső apukát beengedte a szülőszobára. Ma már arra nézünk csodálkozva, aki nem akar bemenni a szülésre. Tegyük hozzá, joga van ehhez.

Egy nagynevű gyermekorvos egyszer azt mondta nekem: Geréb Ági ma Magyarországon (talán Európában) a legjobb szülész, mert érti a nőket, és tudja, mire van szükségük. A kórházi orvosoknak nem sok tapasztalatuk van a természetes szülésről, hiszen ők nem azt tanulták. Rettegnek a műhibaperektől is. Vegyük elő a józan paraszti eszünket: normális, hogy ma minden 3. kisbaba császárral jön a világra? Ez már azért azt sugallja, hogy a császármetszés régen nem az, ami eredetileg volt: életmentő, komoly hasi műtét, ami a baba és az anya életét, esetleges komolyabb károsodását hivatott megelőzni.

Mái napig nem tudom elfelejteni (pedig nem most volt), hogy fosztott meg a szülés élményétől a kórházi futószalag. Nem tudtam kettőnkre figyelni, mert az egyik percben azt firtatták, mikor voltam szemészeten, a másikban meg azt, hogy akkor most pontosan hány deci magzatvíz folyt el. Hát igen, ezek fontos dolgok, amikor épp egy új kis élet küzd a világrajövetelért...És persze az sem tűr halasztást, hogy hol van a sokadik igazolványom.

A legnagyobb baj itt azzal van, hogy a nők már régen nem bíznak magukban sem és a természetben sem. Sokan azt hiszik, hogy majd az orvos megoldja. Persze, ha baj van, óriási segítség a szakértelmük. De ha nincs? Miért nem hisszük el, hogy a természet és az anya tudja a dolgát? Oxitocin meg hasba könyöklés nélkül is. Ez az, amit Gerébék elhisznek. Ők nem „levezetik”, hanem „kísérik” a szülést. Óriási a különbség, ugyanis a szülés főszereplője nem az orvos, hanem a gyerek és az anya. Vagy méginkább a család. Szerencsére kórházban (Debrecenben is!) van néhány ilyen orvos, akik mélységes alázattal és szakmai tudással, magabiztossággal végzik a munkájukat.

Aki nem bízik magában és a kórházba vágyik szülni, ne is vegye igénybe az otthonszülést! Senki nem kényszeríti rá. De akkor a többieket se rángassuk be a fehér csempés, klórszagú, sokágyas, (bennem is) rettegést keltő szülőszobára!

Igenis kell az intimitás, a csend, a finom összedolgozás ahhoz, hogy a folyamat zökkenőmentesen haladjon. És kell az is, hogy csak akkor avatkozzanak be, amikor arra tényleg szükség van. A szakemberek elmondják: stressz hatására leállnak a fájások, romlanak a szívhangok. Innen már egyenes út vezet egyik beavatkozástól a másikig. Hogy lehet olyan helyen biztonságban érezni magam, ahol 6 másik nő szül egy függönnyel arrébb, vagy ahol napi 20 látogató megy (mit megy, csörtet) keresztül a szobán, amikor aludnék, esetleg szoptatnék? Ahol meg kell felelnem, parancsra kell feküdni, a gyereknek csendben maradni. Hogy a hajnali 5-kor csörömpölve kukát húzogató takarító nénikről már ne is beszéljek…

A hangsúly nem azon van, hogy Geréb Ágnes dolgozzon-e vagy nem. A legfontosabb kérdés az, hogy mindenki ott és úgy szülhessen, ahogy neki a legjobb és ahol biztonságban érzi magát. Ha kórházban, akkor ott, ha otthon, ha születésházban, akkor ott. Csak ne legyen ebből boszorkányüldözés! 




Czibere Anikó
czibere.aniko@civishir.hu

Szóljon hozzá!

Hirdetés