Karácsonyi akció hiperéknél

Rendkívül naivan úgy döntöttem, hogy a mesekönyveket az egyik nagy hipermarketlánc boltjában veszem meg. Merthogy a nagy karácsonyi könyvvásár keretében úgy 20 százalékkal olcsóbb volt a nálunk mániákusan imádott Anna és Peti-sorozat. Ez sajnos milliónyi részből áll, nem is olcsó, és hát nekünk még csak három van. Tehát nem volt mese, az akció első (ez a történet szempontjából még fontos lesz!) napján átmentem, hogy maradék pénzemet is otthagyjam a könyvecskékért. Rutinosan és célirányosan megcéloztam a könyves részleget, ugyanis egyszerűen már undorított az a giccsdömping, amivel szembetaláltam magam. Mindegy, ezen hamar túlestem és kerestem a céltárgyat. Csakhogy céltárgy sehol. Többször végignéztem a Hogyan legyünk 10 nap alatt gazdagok? -sort és a Romana-sorozatot is, de sehol semmi. Persze egy igazi anyatigris nem adja fel, ha Anna és Petiről van szó, tehát vevőszolgálat. Érdeklődtem kedvesen, hölgy kedvesen vissza, szerinte még van tizenvalahány darab. Mondtam, szerintem meg egy sem.

Jó, akkor hívjuk a polcfelelőst vagy mit. Néhány perc után előkerült. Mondtam, mit szeretnék. Válasz: hát, ha van félórája… Megdöbbenve válaszoltam: van. Addig bolyongtam, kenyeret vettem, megcsodáltam a legújabb hányós-büfögős- pisilős babákat, az ocsmány műkrokodilokat, a fantáziátlan műanyagkockákat, a pofátlanul drága, semmire sem jó, csúnya díszeket, a giccsparádé Mikulásokat, hallgattam a novemberi karácsonyinak szánt dalokat (lásd Szakács Béla: Dzsingübel csömör), majd visszatértem a tett színhelyére.

Hölgy nem túl kedvesen rábökött az azóta előkerült kis kupac könyvre, fenyegetően felmordult: ennyi van! Illedelmesen megköszöntem, majd változatlan kedvességgel és nem lankadó mosollyal megérdeklődtem, esetleg azért nem volt kipakolva, nehogy a vevők megvegyék? Merthogy az akció csak három napig tartott, addig igazán heverhettek volna a könyvek a raktárban is, kivárva, amíg ötszázzal drágábban lehet őket adni. Ezt nem sikerült megtudnom, mert már válaszra sem méltatott a dühtől.
A pénztáros hölgy kérdezi nagy szemeket meresztve, honnan vettem a könyveket? Hát, bármilyen meglepő, a könyves sorról. Merthogy nála már a vevők keresték, de hát ő sajnos nem tudott nekik segíteni. Megosztottam vele is az elméletemet, miszerint meg kellett akadályozni az akciós könyv eladását.
Ezt az X-aktát már sosem fejtjük meg, de az a gyanúm, itt az igazság a raktárban van.

Czibere Anikó

czibere.aniko@civishir.hu