Így fújták le a kreativitást

Debrecenben többszáz fiatal hódol a graffitis kultúrának. Merthogy kultúráról van szó, nem feltétlen rongálásról. Ezek a fiatalok egyedi szobákat, festményeket alkotnak. Tehetséges művészek, akik akril helyett festékszóró spray-vel operálnak. És igen, olykor a debreceni utcák falain élik ki tehetségüket, és valljuk meg: egy omladozó, koszos fal összképén nemhogy ront, javít némi vidám szín. Félreértés ne essék: nem azokról a retardáltakról van szó, akik a főtér rendbe hozott épületeit iskolapadnak nézik, és szimplán unalomból összemocskolják. A közhiedelemmel ellentétben a valódi graffitisnek nem a városkép anarchista tönkretétele a célja. Ők egyszerűen így nyilvánulnak meg, bár igaz, az sincs rendben, hogy legális falfelület hiányában gyakran saját maguk jelölik ki a célpontot.

... és aminek nincs.

Pedig létezne okos megoldás: minden városban akad bőven lepusztult épület, ami bármilyen esztétikai tupírért hálás lenne. Fizetett munkaerő és alapanyag hiányában senki sem törődik a rendbehozatalukkal, pedig ezek a srácok szívesen bevállalnák, hogy saját zsebből és időből – legalább ideiglenesen – elfednék a lehangoló részleteket.

Ehelyett itt tartunk: kokainos állapotban elkövetett cserbenhagyásos gázolást, egy szobalány megerőszakolását olykor meg lehet úszni. Ha valaki mindössze egy falnak árt, azért azonnal letöltendő börtön jár. Néhány évre, vagy akár véglegesen elvéve egy fiatal életét. Ahogyan ez meg is történt egy debreceni sráccal a napokban. Ő néhányszor „fújt” a városban, a törvény billoga viszont egy életre beléégett. Egy rövid életre.

Büntessék közmunkával, aki megrongál egy épületet. Festessék át vele a Piac utca minden épületét. De aki tehetséges, annak nem bilincs, hanem festék jár. És az, hogy (egy erősen felújításra szoruló) teret biztosítsanak a kreativitásának. Mégis, a huszonegyedik századi törvényhozás még mindig az elavult, impotens tehetetlenséget tükrözi. Valódi megoldás helyett tiltással operálunk. A sokszínűség helyett pedig bámulhatjuk az üres, lehangoló betonkerítést.

Hajnal László
hajnal.laszlo@civishir.hu