Hirdetés

Hencidától Boncidáig

blog.civishir.hu

2010.12.09. 19:05

Hencidától Boncidáig
Hencidától folyt a sárga lé... (fotó:hencida.hu)

Debrecen – Hencida és az erdélyi, Kolozsvár melletti Bonchida emlegetése a népmesékben az a magyar népi nyelvben gyakori ikerszavakban keresendő.

Hirdetés

Hirdetés

A magyar népmesében a mesebeli kondáslegény vagy más szerencsés pályázó elnyeri a szépséges királykisasszony kezét, akkor “dióhéjba ültek és a Küküllőn leereszkedtek, majd csaptak olyan lakomát, hogy Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé.” Ezt a mesés poént Csokonai Vitéz Mihály is leírja a Tempefői című darabjában, de számos néprajzi gyűjteményben is olvasható. Mi a kapcsolat tehát a két, földrajzilag elég távoli település között?

A Hajdú-Bihar megyei Hencida és az erdélyi, Kolozsvár melletti Bonchida emlegetése a népmesékben az a magyar népi nyelvben gyakori ikerszavakban keresendő. A két helységnév első tagja úgy ikerül, mint más szavainkban az egymással összecsengő sürög-forog, cseng-bong, izeg-mozog. Ezekben az ikerszavakban a szópárok első tagja magas, második pedig mély magánhangzókat köt össze, így születik meg tréfás hangulata. Vannak ikerszavaink, amelyekben csak magas és mély magánhangzók váltakoznak. Illyenek: diribdarab, dínomdánom, libeg-lobog, tipeg-topog, vagy mássalhangzó változatok, mint az irkál-firkál, illeg-billeg, ken-fen.

Annak, hogy ebben a népmesei szólásban két létező település neve van, történelmi magyarázata is van. Az Erdélyi Fejedelemség korában a Tiszántúl Erdélyhez tartozott, akárcsak a hét felvidéki megye is. Így nyilvánvaló, hogy a fejedelemség egyes településeinek lakói tudtak egymásról, netán találkozgattak is gyakran, mindenképpen tudtak egymásról. S innen már csak egy lépés volt a népmesei elem tréfás megjelenítése: “Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé”.

Mi is az a sárga lé, ami ide-oda folyt a nagy lagzikon? Bizony, az nem más, mint a sáfránnyal sárgított híres magyar tyúkhúsleves, minden lakodalmi lakoma fő menüpontja. És ez a tyúkhúsleves éppolyan sárga volt Erdélyben, mint a Tiszántúlon. Még a mai magyar konyhának is ékessége az újházi tyúkhúsleves, de az a székely konyhának is és a Tiszántúlon is megnyaljuk az ujjunkat a sárga létől. Azért nevezték “lének”, mivel a régi magyar nyelvben a levest lének is hívták. De még a bort is néha és jóféle tokajinak, vagy Küküllő menti leánykának is bizony sárga volt a színe. És vedelték is tisztességgel Hencidától Boncidáig a mulatós magyarok.

További bejegyzésekért olvasd a Mit mondtál? blogot! KATT IDE

Hirdetés

Szóljon hozzá!

.