Oligarchák itt és ott

Ha általános iskolás lennék, összevarodnék. Mázlim van! Azt jól tudjuk, hogy kik és milyenek voltak a feudalizmus oligarchái, de milyen az újkoriak? Amit a politikusok ma emlegetnek, az nyilvánvalóan nem a klasszikus oligarchia, Orbán Viktor azokra a volt MSZMP-sekre és KISZ-esekre gondol, akik a rendszerváltás után jókora vagyonra tettek szert a privatizáció által, majd a gazdasági hatalmukkal be- vagy visszavásárolták magukat a politikába.

A 21. század eleji magyar oligarcha tehát szocialista állami vállalatvezetőből lett iparmágnás, nagyrészvényes, aki régi ismeretsége és befolyása okán könnyen ment végig a politikai elithez vezető úton, a rendszerváltás utáni húsz esztendőben. Sőt, sok esetben a politikai hatalom fölé is eljutott. Amikor a privatizáció zöld utat kapott, mindenki a nulláról indult, csak nem egyenlő feltételekkel. A TSZ-elnök sanszosabb volt, mint a traktorista. Magyarországon a nép egyszerűen csak „szabadrablásnak” nevezi a folymatot, vélhetően helyesen, de képzeljük el, hogy még mindig itt ment végbe a legkorrektebb módon. Bár a magyar privatizációból egyes kádári technokraták óriási vagyonra tettek szert, ők pitiáner svindlerek a környező országok pártállami gengsztereihez képest.

Oroszországban, ahol a leginkább értelmet nyert a modern oligarchizmus, szinte napról napra tettek szert milliárdos vagyonokra a jó pártállami kapcsolatokkal rendelkező üzletemberek. Roman Abramovicsot aligha kell bemutatni a sportbarátoknak, de a Csubajsz, Hodorkovszkij, Usmanov nevek is ismerősek lehetnek a gazdagsági listákról, vagy szintén a stadionok páholyaiból (Usmanov, Arsenal). A leghatalmasabb oligarcha mégis maga az miniszterelnök, Vlagyimir Putyin, aki – jó közép-kelet-európai szokás szerint – kommunistából lett jó demokrata, minden oroszok atyja. Tekintélye kiépítése közben a magánvagyonát is szépen gyarapította, becslések szerint ma már 40 milliárd dollár fölé kúszott, a lényeg, hogy esténként nem matrjoskát gyűjt, hanem gáz- és olajüzletek bonyolít le dollármilliárdokért, és alkalomadtán likvidálja azokat, akik rossz fát tesznek a tűzre, vagy keresztetik az útját (Hodorkovszkij).

A magyar oligarcháknak közel sincs akkora vagyonuk, mint az orosz gazdasági elit tagjainak, igaz kisebb országhoz kevesebb pénz is elég. A legfájóbb azonban az, hogy míg Oroszországban a tisztességtelenül és gátlástalanul megszerzett pénz egy részét a sportnak adják vissza a kiskirályok, addig a magyarországi mogulok csak plázákat építenek külföldön, de jelentős pénzt nem áldoznak a kultúra szerves részét képező sportra. Oroszország mellett román példával is élhetünk, tőlünk keletre szinte minden egyes klubnak – ha úgy tetszik – egy oligarcha a tulajdonosa, ezért is jár sokkal előrébb a román klubfutball.

Ők, mármint az oroszok és románok legalább húznak valami hasznot népük szerencsés szocialista csillagzat alatt született potentátjaiból. Nekünk még ennyi sem jut, mert a mi oligarcháink nem a futballban élik ki a megalomániájukat, hanem etimológiailag okítanak és a parlamentbe mennek ripacskodni. Én azt mondom, hogy az új baloldal építése közben tessék megvenni a Vasast! Van ott a bukszában annyi pénz, amennyiből még egy csinos stadionra is futja Angyalföldön, Kádár János emlékére!

BeA