Két perc alatt megadtam magam az MSZP-nek!
Annyit tudtam a hírek alapján, hogy a szocik összeloptak és összevágtak mindent, amit csak lehetett, majd amikor a meglopottak ezt szóvá tették, nyeglén reagáltak: az RTL Klub és a többiek nagyjából kapják be tövig, Puskás Ferencné pedig hallgasson, akkor bezzeg nem szólt, amikor posztumusz dandártábornokká léptette elő urát a szoci kormány. Puskás miatt nekifeszültem a videónak.
Tizenkilenc perc! Egy örökkévalóság. Kezdődik egy orrkarikás szőkével, akinek fáj most az élet. Szépen artikulál, kissé megtörve, de a reményteljes jövőbe vetett hittel a szemében, sajnos felöltözve előadja jól a betanult szöveget, hogy a magyarok egy retrográd képződményben élnek, nem pedig demokráciában, ő pedig védi az identitását, kuporgat a hidegvízre, és innen mindenki menekül, illetve „spriccel”, ahogy a forgatókönyvben írták neki a szoci propagandisták. Üzenem neki: bármikor megfürdetem, ha Debrecenbe veti a kegyetlen sors, nálunk ráadásul van melegvíz is, meg van spriccelő is.
No és akkor a szöszi után hirtelen bevágják Puskást, Kossuthot, Petőfit, Bartókot és József Attilát, azt sugallva nekünk, hogy az általuk naggyá tett országot Orbán Viktor elkúrta, leamortizálta. A képi dramaturgia itt kívánt volna egy „Orbán a kurva anyád!” transzparenst. Ha ilyet nem találtak, akkor az egyik gyurcsányost át lehetett volna alakítani. A Photoshop még arra is képes, hogy Lendvai Ildikóból Zimány Lindát csináljanak.
A film pörög - mit pörög, hasít! - tovább: Horn Gyula vasfüggönyt vág, Antall József EU-zászló előtt feszít, Medgyessy Péter pedig vigyorog, mint az ínyenc két tányér pacalleves után, azaz a rendező bátran nyúl a szürreális effektekhez. Ők hárman a pozitív figurák! Igen, Antall is! De hol van Gyurcsány? Ne keressék, ő csak öt és fél évig volt Magyarország miniszterelnöke, illetve a szociké, vagy valakiké, nem férhet bele mindenki a 19 percbe.
A film nagyvonalú. Olyan piszlicsáré ügyekkel nem foglalkozik, mint a nokiás doboz, a Zuschlag-per vagy az Őszödi Beszéd. Az MSZP a lényeget ragadta meg! Például azt, amit eddig nem sejtettük, hogy a Jobbik és a Magyar Gárda a Fidesz holdudvara. Az MSZP-propagandafilm hatására már azt is el tudjuk képzelni, hogy Orbán Viktor vasárnap délutánonként Vona Gáborral együtt szalonnázik Felcsúton, miközben a venezuelai chavezi eszmék tükröződnek a gatyájukban, az elméjükben, hétfőn pedig már a parlamenti felszólalásaikban is. A képkockák alapján kiderült továbbá az, hogy nem az MSZP kormányzása alatt változott Bejrúttá Budapest, hanem Orbán miniszterelnöksége alatt. Én 2006 őszére emlékszem, de debreceni hurkás paraszt vagyok, nem tudom, mi zajlik ma a fővárosban. Az MSZP-film szerint ott utcai erőszak van, milíciák és karhatalmisták vonulgatnak, ütnek-vágnak, üldöznek, háború van, mi a fasz van, kurva anyád van, köcsög zsidó van. Jaj, szegény budapestiek!
Azt hittem, a végén járok, vártam a slusszpoént, erre a képernyő alján a következőt látom: 02:15/18:54. Sokkot kaptam! Tizenkilenc percig pornót sem néz az ember harminc fölött, nemhogy politikai kampányfilmet. Feladtam. Bő két perc alatt megadtam magam az MSZP-nek! Azt csinálnak velem, amit akarnak. Még akár Orbán Viktor véres karmai közé is lökhetnek.
Cs. Bereczki Attila
