Gróf Tisza Istvánra emlékeztek a Debreceni Egyetemen
Ünnepi ülést és koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott a Debreceni Egyetem szenátusa az egyetemi főépület aulájában október 30-án. Az eseményen Szilvássy Zoltán rektor átadta a tudományos tanácsadói kinevezéseket, a Pro Universitate Debreceniensi 2000 emlékérmet, a Tisza István-díjat, valamint a Civis honoris causa (egyetemi díszpolgár) címet. Utóbbit Louisiana állam agrárminisztere, Aurelia Skipwith Giacometto számára ítélte oda az intézmény. A Tisza István-díjat Jakab Istvánnak, az országgyűlés alelnökének és Miklóssy Ferencnek, a vármegyei kereskedelmi- és iparkamara elnökének adta idén az egyetem. Az eseményen jelen voltak gróf Tisza István leszármazottai közül gróf Tisza Ilona, gróf Tisza Gréta és gróf Tisza Mátyás.
Kossa György, a Debreceni Egyetemet fenntartó Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke lerótta kegyeletét a mártírhalált halt miniszterelnök előtt, aki – mint mondta – meghatározó személyiség volt az egyetem alapításában és nemzetünk történelmében. Tisza Istvánról elmondta, hogy bárhol is lakott, bármilyen tisztséget viselt, gondolataiban, döntéseiben mindig szerepet játszott az ő debreceni, kálvinista személyisége. Az 1918. október 31-én meggyilkolt politikust idézve elmondta: a Debreceni Egyetem érdekében az erőket nem szétforgácsolni, hanem összefogni kell. Kuratóriuma napjainkban ennek szellemiségében dolgozik, építi a jövőt. Kiállnak a magyar tudomány, a minőségi felsőoktatás és az egyetemes emberi tudás gyarapítása mellett. A kuratórium a nevében is kifejezésre juttatja elkötelezettségét Tisza István személye, munkássága, szellemisége iránt. Ezt folytatva azon dolgoznak, hogy az egyetem erős bástyája legyen a magyarság felemelkedésének, az emberiség szellemi értékei gyarapításának.
Szilvássy Zoltán különleges napnak nevezte az ünnepi szenátusi ülés napját, hiszen ez a kitüntetésekről, a debreceni egyetem által épített kapcsolatokról szól. Részletezte, hogy gróf Tisza István sokat tett az egyetemért, és az ő javaslata alapján Ferenc József az 1912-ben hozott törvényében hozta létre a felsőfokú oktatási intézményt. A rektor megemlékezett az egyetem létrehozóiról, az azt építőkről, majd arról a nemzetközi kapcsolatrendszerről és annak fontosságáról is beszélt, amelybe a Debreceni Egyetem stabilan beágyazódott.
Ezt a gondolatot folytatta Bács Zoltán kancellár azzal, hogy részletezte a Debreceni Egyetem oktatói, kutatói és hallgatói közösségeinek szintjeit, amelyek kiegészülnek az intézményt segítők, köztük a volt hallgatók közösségeivel. Ez a közösségépítés 15-20 éve kiemelkedően jellemző az egyetemre. A Debreceni Egyetem, mint hívószó mentén számíthatnak egymásra, segíthetik egymást és az anyaintézményt.
Pósán László országgyűlési képviselő, az országgyűlés kulturális bizottságának elnöke beszédéből megismerhettük gróf Tisza István életét, továbbá számos szálon azt is, hogy a több mint egy évszázaddal ezelőtti baloldal, a liberális politika az eszközeiben, módszereiben, szellemiségében semmivel sem különbözött a ma nyílt társadalmat hirdetők eszméitől és eszközeitől. Tiszát szókimondónak, hazája, nemzete iránt elkötelezettnek, kora legműveltebb és legdiplomatikusabb embereként jellemezte, akit politikai ellenfelei, ellenségei legfeljebb csak irigyelhettek, tarthattak tőle, de hozzá semmilyen tekintetben fel nem érhettek. A Tisza család számára nem volt szentebb ügy az ország és a nemzet iránti lojalitásnál, ebben pedig a vidéken élőkre számított.
A szenátusi ülés után az egyetem főépülete előtt 2016-ban felállított Tisza-szobornál folytatódott az ünnepség, amely a szobor koszorúzásával zárult. Előtte köszöntőt mondott Szilvássy Zoltán és gróf Tisza Ilona. A rektortól megtudtuk, hogy gróf Tisza István 14 évesen érettségizett a debreceni Református Kollégiumban, majd a monarchiában kétszer is volt az ország miniszterelnöke, és az ő kezdeményezésére jött létre a Debreceni Egyetem. Az egyetem főépülete előtt 2016-ban újraállított Tisza-szoborról megtudtuk, azt 1926-ban Horthy Miklós kormányzó személyesen avatta fel, és ez pontosan mutatta Tisza helyét és súlyát az akkori társadalomban. Azt, hogy most a szobor a méltó helyén állhat, az az egyetemi hallgatóságnak köszönhető, hiszen az ő javaslatukra, majd a rektori vezetés és a szenátus jóváhagyása után a szobor visszakerült eredeti helyére.
Gróf Tisza Ilona, Tisza István dédunokája családja életéről beszélt, benne az argentínai, kolumbiai, és az amerikai egyesült államokbeli évekről. Ebből kiderült, többnyire falusi életet éltek, nem törődtek grófi múltjukkal, egyszerű foglalkozásokkal keresték kenyerüket. Ő maga 14 éves volt amikor megtudta, hogy grófi családból származik. Végül sikerült beilleszkedniük az amerikai életbe. – A Tiszáknak mindig nagyon fontos volt a tanulás. Édesapánk arra tanított, hogy a múltból nem lehet megélni, de lehet, sőt muszáj tanulni. István bátyám négy fiából kettő, Lajos és Miklós a debreceni kollégiumban érettségizett, a városból házasodtak. Lajos unokaöcsém leánya, Gréta harmadéves, fia, Mátyás pedig elsőéves a Debreceni Egyetemen. Habár külföldön lakunk, szívünk és őseink szelleme hazahív bennünket. Dédnagyapám szobra előtt állva arra emlékezem, hogy milyen emberséges, családszerető volt. Mindig azt hallottam, hogy mennyire fontos volt nekik és mennyire tiszteletben tartották az egyszerű paraszti bölcsességet, igaz szólást és a családi szeretetet. Az keserít el, hogy vele személyesen sohasem találkoztam. Annak viszont örülök, hogy nem kellett szenvednie a háborúellenes kiállását követően a káoszban, hogy nem látta a második világháborús pusztítást, családja kisemmizését, hazája feldarabolását. Büszke vagyok arra, hogy szellemi örökség lehetek, mint a dédunokája – fogalmazott gróf Tisza Ilona.
