Ennyit tudnak
Ezzel a megállapítással természetesen nagyon sokan vitatkoznak, mert már csak ilyen vitatkozós nép a magyar, képesek vagyunk az ellentmondás művészetét mesteri szintre emelni, bármi is legyen a téma. Minden bizonnyal a magyar labdarúgó-válogatott teljesítményét is sokféleképpen ítélik meg ebben a hazában, példának okáért úgy is, hogy „aki mást mond, az hazudik, és nem magyar”.
Lezárult tehát egy újabb sorozat a magyar futball életében, és kiderült, hogy zsinórban a tizenkettedik nagy eseményt (világbajnokság, Európa-bajnokság) rendezik meg a piros-fehér zöldek képviselői nélkül. Közben tűzbe jött a fél ország, vitték a jegyeket, mint a cukrot, svéd- és portugál-verésre készült itt boldog, boldogtalan. Olyan alapon, hogy szoros meccsen legyőztük Máltát és Albániát. Tizenegy elbukott selejtezősorozat után. Aki azt mondja, hogy pesszimista a magyar, nem ért a focihoz! Mert aki érti és szereti ezt a játékot, már nyáron vb-résztvevőt látott az albán-verő fiainkban, és előfoglalást adott le a Budapest–Johannesburg egyik jövő nyári járatára.
Jött az ősz, és a helyünkre kerültünk. A helyzet ilyetén alakulásának egyetlen oka: pengésebb, erősebb, képzettebb labdarúgók léptek pályára ellenünk. Abban ugye senki sem kételkedik, hogy Ibrahimovic vagy Ronaldo jobb csatár, mint
A vb-selejtezők jegyében telt ősz „legbájosabb” momentuma a svédek elleni találkozót követő nyilatkozatözön volt. A kutya sem ugatott arról, hogy a svédek rúghattak volna ötöt az első félidőben, szurkoló és játékos egyaránt a balsorsot szidta a 94. percben kapott gólért. A realitásérzékét ennyire elveszteni csak egy menthetetlenül optimista tudja! Vagy emlékeznek arra, amikor Queiroz portugál kapitány a meccs utáni sajtótájékoztatón megkérdezte, hogy „Mit akartak a magyarok?”. Nem értette, miért nem támadunk. Látta a meccs előtt a 45 ezer tomboló magyart a Puskás lelátóin, és azt hitte, jó a csapatunk.
Eszem ágában sincs a magyar futballon, futballistákon élcelődni, de az sziklaszilárd tény, hogy a magyar válogatott még mindig gyenge. Nem önmagában azért, mert lemaradt a vb-ről, hanem mert 10 meccsen csak 10 gólt rúgott, ebből a legjobb háromnak csak hármat, és a harmadikat is egy tét nélküli találkozón, melyet már csak a formalitás miatt kellett lejátszani. Egy tökösebb csapat simán rúg 20 gólt 10 meccsen, és még az sem sok. Az, hogy hat mérkőzés után esélyt tápláltunk a továbbjutásra és rózsaszínben láttuk a jövőt, az nem a csapatunknak volt köszönhető, hanem kizárólag a sorsolásnak. Albánia és Málta legyőzésével a vb-részvétel jottányit sem került közelebb.
A magyar válogatott tulajdonképpen egyet sem lépett előre, minden UEFA- és FIFA-ranglistán ugyanott van, ahol a selejtezők előtt. A pozitív gondolkodás erejéből és optimizmusunkból fakadóan azonban ezt könyveljük el úgy, hogy nem gyengültünk! Hajrá, magyarok!
Cs. Bereczki Attila
