Coulibaly, viszlát, sztár!
Amikor alig egy éve a kisebbik lányom ovifoci csoportjában többen voltak Coulibalyk, mint Messik és Ronaldók együttvéve, belémhasított a felismerés, hogy Adamo sztár. Amikor pedig a futballanalfabéta feleségem felismerte az utcán, azt mondtam magamban: nagy sztár! Coulibaly nevét ma többen ismerik Debrecenben, mint akármelyik önkormányzati képviselőét, alpolgármesterét, cégvezetőét, firkászét, orvosét, művezetőét. Ki kapott már szerelmes üzenetet a lelátóról?
Tudom, Dombi Tibinek saját lelátója van Debrecenben, de ő a mi fiúnk, a mi vérünk, nem a messzi idegenből jött targoncás. Tibinek mindig is elnéztük, ha dadogott a lábán a labda, Coulibalynak nem. Ütöttük-vágtuk, kapott hideget-meleget, szidtuk a sorsot is, amiért a nyakunkra hozta. Közben lassan – de biztosan, szinte észrevétlenül – megtanult focizni.
Az ember, aki eleinte harapta a labdát, a DVSC legértékesebb labdarúgójává avanzsált! Tavaly a Pécsnek olyan gólt lőt 30 méterről, mint a nagy Szavicsevics a Barcelonának az 1994-es BL-döntőben, tavasszal pedig a Diósgyőrnek olyat, mint Ronaldo – no nem Cé, hanem a sokkal nagyobb zsugás, az Il Fenomeno – a Compostelának 1996-ban. Némi túlzás talán írható az elfogultság számlájára, de a májusi kupadöntő óta ez természetes.
Coulibaly kinőtte a DVSC-t, sajnos ez tény. Aki pedig a helyében 31 évesen, a profi pályafutása végéhez közeledve (!) visszautasít egy mesés ajánlatot Katarból, Kuvaitból, Ománból vagy az Isten tudja, honnan, hamarosan megtudjuk, az minden bizonnyal pszichés beteg, méghozzá klinikai értelemben. Adamo vélhetően nem akar már éjszakai műszakban targoncázni a Peugeot-gyárban, és reméljük, már nincs is rászorulva, hála a DVSC-nek! Kívánjuk neki, hogy térjen majd vissza hozzánk elefántcsontparti kakaó- és kávéültetvényesként, s legyen tiszteletjegye az új stadion VIP-lelátóján! Játékosként már nem tartunk rá igényt, mert amíg Európán kívül degeszre keresi magát, remélhetőleg sokkal jobb és fiatalabb csatárokat igazol/kinevel a Loki.
Adamónak és Debrecennek nincs elszámolnivalója. Kölcsönösen sokat adtunk egymásnak. Viszlát!
Cs. Bereczki Attila