Búcsú az Oláh Gabitól
A szombat esti DVSC-Kecskemét csata után lehúzzák a rolót az Oláh Gábor utcai stadionban. Nem tudni, mi lesz a sorsa, ha lehet egy javaslatunk, ne vessék be sóval, maradjon meg futballpályának, bár kétségtelen, hogy wellnes hotelnek is kifejezetten jó a telek. Mindig a pénz beszél.
Jóindulattal neveztük stadionnak, mert természetesen nem az, egy összetákolt, igénytelen valami, futballra alkalmatlan, legalábbis az UEFA-nak. Szerintem arra alkalmas, láttunk benne jó focit dögivel, meg persze rosszat is, legfeljebb ehhez a fennkölt csapatjátékhoz méltatlan.
Látom lelki szemeim előtt a magyar labdarúgás elleni szérummal beoltott kommentelőinket, amint fennhéjázó modorral verik a klaviatúrát: „Erre a nívóra még ez a szar stadion is túl jó!”. Hát nem az! Ez a kóceráj méltatlan volt a bundesligás Wolfsburgot, a világbajnokot felvonultató Bordeaux-t, a horvát bajnok Hajdukot, a svéd bajnok Kalmart legyőző DVSC-hez, az összes bajnokcsapathoz, de még ahhoz is, amelyik papíron kiesett az NB I-ből.
A debreceni firkász is többet érdemel! Csak annyit, hogy lehetőleg lássa a sajtóhelyről a pályát, mert ez a méretes oszlopok miatt hétről hétre reménytelen küldetésnek bizonyult. A tévedésekért utólag is elnézést kérek, a kollégáim nevében is. Sokszor – amikor még nem közvetítettek minden Loki-meccset, és nem vehettük igénybe a telefonos segítséget – jobb híján az ösztöneinkre és a megérzéseinkre hallgattunk. Vagy összeadtuk a sok lehetőséget, majd abból gyököt vontunk, s így született meg a gól leírása: „Mesteri találat! A három védőn is túljutó, majd remekül centerező Dombi labdáját Sándor Tamás középről, 12 méterről, kapásból vágta ballal a jobb alsóba (35. perc: 1-0).” Az egyik Dombi csellóit nem látta, a másik a Tobe-bombát, a harmadik egyiket sem.
Mindenekelőtt azonban a debreceni közönséghez volt méltatlan, mert minden futballszurkoló többet érdemel annál, minthogy a szünetben térdig gázoljon a húgyban, csapadékos időben pedig még a sárban is. Minden debreceni Loki-szurkoló megérdemli azt, hogy itthon buzdítsa csapatát, ha az a nemzetközi porondon vitézkedik, itthon emelje magasba a poharát győzelem után. Vagy előre igyon a medve bőrére. Többet érdemel az egész város, amely a Loki által ide „rendelt” manchesteri, liverpooli, lyoni, firenzei, eindhoveni szurkolóhadnak egy petákját sem látta.
Szidtuk ezt az ócskavasat minduntalan, de közben Oláh Gabinak becéztük, és sohasem feledjük. Igaz, hogy térdig húgyban, de a DVSC első aranykorát éltük meg benne. Tóth Gyuritól Coulibaly-ig annyi aranylábúnak tapsoltunk felállva, hogy ízületes minden porcikánk. Már előre félek, hogy néha elkap majd a nosztalgia.
Szevasz, Oláh Gabi! Szombaton este talán még meg is siratlak.
Cs. Bereczki Attila
