A Gucci-lovagoktól a Joma-lovagig
Varga Zének és jakobinus debreceni csapatának a báli szezonban még nagyon sok dolga lesz, hiszen Debrecenben nem csak a Fidesz „udvartartása” szokott bálozni, hanem a DK-sok, MSZP-sek, LMP-sek, jobbikosok, mély konzervatívok és gigaliberálisok, posztkommunisták, újfasiszták, csúnyák és szépek is. Még az a perverzió is megesik, hogy keverednek. A debreceni iskolák például annyira demokratikusan működő intézmények, hogy minden szülőt meg akarnak fejni az alapítvány javára, függetlenül attól, hogy azok kire voksolnak, Rolexet vagy Pobedát hordanak. Kovácsné anyuka pedig politikai preferenciáktól mentesen hagy 20 ezret a fodrásznál és a sminkesnél, hogy este titokban flörtölő pillantásokat váltson a számtantanárral a sulibálon, és ha nem fér bele a tavalyi ruhájába, akkor még a konfekció-osztályon is szórja a pénzt. A gyerekért mindent! Ugyanakkor báloznak itt a vöröskeresztesek, a véradók, a tűzoltók, a futballbírók, a postások, a vasutasok, szakszervezetisek és a kereskedők is.
Emberek, hát NÉGYMILLIÓ ÉHEZŐ van ebben az országban – Vargáék kiírták, akkor vélhetően megszámolták –, tehát meglehetősen durva, szociális érzéketlenségre utaló magatartás egyáltalán (!) bálozni. Itt és most belém hasított a lelkiismeret furdalás, mert szeretek (bocsánat: eddig szerettem) bálozni, igaz, nem a Kölcseybe jártam, hanem szerényebb helyekre, kertvárosi vagy falusi tornatermekbe, ahol vacsora után már zakó nélkül is lehet ropni, de a lényegen ez nem változtat: az eszem-iszom minden körülmények között gátlástalan urizálás, miközben NÉGYMILLIÓ ÉHES száj tátong az országban.
Tovább megyek. Hetente egyszer 14 ezer forintos teremcipőben kergetem a labdát a sörfocin, igaz, hogy leértékelve csak 10 ezerbe fájt két éve, de ez aligha vigasztal egy éhezőt, aki 10 ezerből jól lakhatna, akár az Ikonban is. Én, a Joma-lovag! Ha nincs Vargáék önmérsékletre sarkalló megmozdulása a Kölcseynél, képes lettem volna újat venni a héten, és már most vasárnap abban nagyzolni. No de én most már tudom, hogy NÉGYMILLIÓ EMBER ÉHEZIK, ezért játszom tovább lyukas cipőben. Vagy mezítláb.
A családom bűneiért is vezekelnem kell. Nálunk mindenki lovag. A feleségem a Suzuki-lovag, mert egy alig nyolcéves vassal közlekedik a városban egyik munkahelyétől a másikig, ahelyett, hogy eladná, a pénzt szétosztaná az ÉHEZŐK között, ő pedig járna gyalog. A kisebbik lányom a tabletes lovag, mert a spórolt pénzéből egy olcsó kínait vásárolt magának karácsonyra, és miközben önfeledten játszik, nem gondol a NÉGYMILLIÓ ÉHEZŐRE. Hát van lelke az ilyen gyereknek? A nagyobbik sem különb, ő a válogatós lovag, mert elpocsékolja a Sodexho-menüt az iskolában, fittyet hányva az ÉHEZŐKRE. Hol lelhető fel itt az emberség? Asszony, kiket nemzettünk???
Mert mi urizálunk, miközben NÉGYMILLIÓ EMBER ÉHEZIK. A barátaim is urizálnak. A Szoboszlóra ingázó pedagógus cimborám a meleg buszon iPad-en filmet néz, és b@szik Varga ÉHEZŐIRE. Ő az arcátlan iPad-lovag. Technikus barátom a minap debreceni hokimezt vásárolt a fiának 12 ezerért. (Ha tudnád, Jóska, hányan lakhattak volna jól a 12 ezerből! Te pimasz DHK-lovag!) A CNC-s barátom a húsos lovag, mert disznóvágás után még csak egy kis kóstolót sem juttat Varga ÉHEZŐINEK. Hát van bőr a képén!
Öncélú gátlástalanok! Az nem mentség, hogy egész nap dolgoztok, és az sem, hogy még a hét végén is dolgoztok!
Amit már megettem, megittam, nem tudom odaadni senkinek, a fizetésemre ráteszi a kezét a családom és a bankom, de megígérem, ha egyszer képviselőnek választanak, akkor a tiszteletdíjamat az utolsó fillérig az ÉHEZŐK javára ajánlom fel. Mint ahogy azt Varga Zoltán és a DK-s kollégája teszi most. Ugye?
Cs. Bereczki Attila
