A Fradi a magyar foci, mi meg szedjünk makkot?
A hét sztorija minden kétséget kizáróan a főpolgármesteri origós interjú volt, legalábbis debreceni vonatkozásban, mert takarosan leparasztoztak minket, hogy tudjuk, hol a helyünk. Alföldi Róbert „nemzetgyalázása” smafu ahhoz képest, hogy a DVSC-t vidéki vízhordók gyülekezetének nevezte csodálatos fővárosunk első embere, mert Alföldi művész nem okozott meglepetést, Tarlós úr igen. Utóbbitól valahogy sokkal többet vártunk, s nem azért, mert mélyebb a hangja: habitusa valahogy nem a nyegle, fölényes, lekezelő pestiségre volt kódolt, mint elődjének. Most azonban kibújt a szög a zsákból.
Tarlós úr azt mondja, „a relatív, apró sikereket mégiscsak a Debrecen érte el az utóbbi években”, tehát nem sajnálja tőlünk a stadiont. Köszi szépen! Hogy oda ne rohanjak! Furdal a kíváncsiság, hogy vajon mennyire relatív neki az apró siker, a Bajnokok Ligája-csoportkör, az Európa Liga-csoportkör, meg az öt bajnoki cím? Mert ha nagyon relatív, akkor gondolnia kéne arra, hogy a magyar labdarúgó-válogatott 24 éve nem szerepel világeseményen, tehát a magyar futball már két és fél évtizede nem a régi fényében tündököl, a magyar sport legnagyobb leépülése pedig éppen az ő metropoliszában ment végbe a rendszerváltás óta, és nem Debrecenben, mely ma szinte több sportágban ad élvonalbeli klubot, mint a Budapest. A vidéki paraszt nem érti: mire vágunk fel, főpolgármester úr?
A klisé (erős Ferencváros nélkül nincs magyar foci) annyira gagyi, hogy egy magára valamit is adó fradista ólmot öntene a fülébe, csak ne hallja. Tarlós meg mondja. Ismerek egy áldott jó, kedves embert, aki ad hoc beállt meccset vezetni egy sörfocin. Ahogy sípot vett a szájába, egyből megkergült. Így vannak a politikusok is: amint megválasztják őket, léket kap a koponya, és előre megfontoltan képesek végtelenül demagógok és halálosan idegesítők lenni, kampányidőszakon kívül is. Valaki végre elmagyarázhatná Tarlós fradistának, hogy erős Ferencváros akkor lesz, ha lesz erős DVSC, Videoton, Újpest, Diósgyőr, Nyíregyháza, Szeged, Pécs, azaz izmos bajnokságban edzőknek a zöldek, és nem tolják ki a pénzt talicskával az Üllői úti klubszékházból. Az erős Fradi nem terem csak úgy a budapesti levegőtől, meg a zöldtől. Kell hozzá erkölcs, erő és egyetértés, s nem csak a címerben, hanem úgy, mint Debrecenben.
„Az az érzésem, hogy a Debrecen kiváló mesteremberek csapata, de onnan Albert Flóriánok, Göröcs Jánosok, Varga Zoltánok, de Nyilasik és Törőcsikek se nagyon fognak kikerülni.” – így a főpolgármester.
Ezen azért be lehet rágni piszkosul, s még csak nagyfokú érzékenység sem kell hozzá a nagy, szombati makkszedés előtt. Szándékos provokáció! Egyelőre az elmúlt húsz esztendő legdrágább futballistáját Nyírlugos–Debrecen koprodukcióban nevelték ki, s ma – némi eindhoveni rádolgozással – 12 millió eurót ér. Disznóetetés előtt vagy után Debrecenben adtak már el labdarúgót a Bundesligába, a Serie A-ba, a Premier League-be, közben felépítették az ország egyedüli nyereséges futballvállalkozását, mely kőkeményen adózik, hogy legyen miből befejezni a 4-es metrót, hogy a végére mi is lesüllyedjünk a főpolgármesteri szintre. Lenne még mit mondani, de éhes a disznó…
Cs. Bereczki Attila
