Hirdetés

Itt van május elseje!

civishir.hu

2012.04.30. 09:59

Itt van május elseje!
(Illuszztrácó: hotdog.hu)

Debrecen – A rémuralom 40 esztendeje egyébről sem szólt, mint a kötelező ünneplésekről. Ezeken a rendszer korifeusai önmagukat ünnepeltették és próbálták elhitetni a dolgozó néppel, hogy ez saját ünnepe.

Hirdetés

Hirdetés

Az idő könyörtelenül telik, most azonban hál’ Istennek Szent György meghozta az üdítő tavaszt és néhány napi verőfényes napsütés után boldogan sóhajthatunk: itt van május elseje! Annyi minden kapcsolódott ehhez a naphoz, hogy muszáj szólni róla, hiszen az évszázadok során emberi sorsok százezrei is múltak az ehhez kapcsolódó eseményeken. Elsőbben is legfontosabb a magyar néphagyomány, mely Jakab-napnak nevezi május elsejét és ilyenkor állítják a május fát, a Jakab-napi ágat. Felcsíkon még ma is élő hagyomány a Jakab-nap ünneplése, hiszen ott a szokatlanul hűvös időjárás fagyos szorításából tulajdonképpen csak most virul ki a tavasz. Ilyenkor tartják az eljegyzéseket és az esküvőket, nagy keresztelőkön is koccintanak a komák, s a felcsíki falvak zöld ruhájukat próbálva lépnek a tavaszba. Elvetik a hagymát és a pityókát, készülődnek a pünkösdi búcsúra, ami ezen a tájakon a legnagyobb tavaszi ünnep.

A politikum sem hagyta békében május elsejét. Lett légyen az jobb vagy bal oldal. Inkább a bal használta fel céljainak ezt a tavaszi napot. Csináltak belőle munka ünnepét, nemzetközi munkás szolidaritás ünnepét, nagy felvonulásokkal cifrázva, hivatalos ünneppé avanzsálva. A komcsi rendszer még a munkások lelkét is beletömte az ünnepbe, annyi hazafias és osztályérdekű dalt dúdoltattak, hogy belefáradt a torok. A hivatkozás is kézenfekvő volt: Engels II. Internacionáléja, a nagy chicagói munkástüntetés emlékére határozta el május elsejét a munkásság nemzetközi szolidaritása napjának. Aztán Lenin bolsevik pártja ezt szó szerint értelmezve kötelezővé tette az ünnepet, s így a bolsi nézeteket szó szerint utánzó kelet-európai pártocskák úgyszintén kötelezővé tették a felvonulásokat. A rémuralom 40 esztendeje egyébről sem szólt, mint a kötelező ünneplésekről. Ezeken a rendszer korifeusai önmagukat ünnepeltették és próbálták elhitetni a dolgozó néppel, hogy ez saját ünnepe. Annyi valóban igaz volt ebben, hogy május elseje valóban népi ünnepben gyökerezett, hiszen már a korai időkben is a munkások majálisokon ünnepeltek, az Engels emlőin nevelkedett szociáldemokrácia szervezte már a két háború között a munkás majálisokat. De ünnepe volt ez a polgárságnak is, hiszen Szinnyei Merse Pál halhatatlanul gyönyörű festménye, a Majális éppen erről szól. Kirándult, piknikezett ezen a napon munkás, polgár és paraszt,s talán a komcsi hatalom hamvába hulltával ismét visszajön ennek a szép tavaszi napnak össznemzeti szépséges ünnepe.

Volt ennek a napnak vidámabb oldala is, mintha a természet is csúfolódott volna a kommunista hatalommal. 1962. április 30-án késő délután órákig gyakoroltuk Gyergyószentmiklóson, a középiskola udvarán a másnapi ünnepi felvonulás forgatókönyvét. Reggel aztán Bajna Gyuri hasát fogó röhögéssel keltett fel: – Nézz ki az ablakon! – mondta még mindig röhögve. S ahogy kinéztem, magam is kacagni kezdtem: a gyergyói utcákat vékony hóréteg borította. Az aznapi felvonulás helyett havat lapátoltunk az iskola udvarán. Szép tréfa volt a természet részéről, az akkori párttitkárt a guta kerülgette.

Megesett az is, hogy apámmal Szovátáról indultunk haza Gyergyóba, de a Bucsin-tetőn akkora hó fogadott, hogy órákig lapátoltuk az autó kerekei alól. Bérces honunk Árkádiájában (így nevezte Gyergyót Orbán Balázs) bizony csinált ilyen vicceket a természet. Számomra a Jakab-nap azonban a természet megújuló szépségének ünnepe. Úgy, ahogyan Szinnyei képén áll, a virág pompázata, a felhőtlen jókedv és a nyiladozó szerelem évszaka kezdődik, a népi naptárban úgy is nevezik májust, hogy pünkösd hava.

S valóban, a hónap végén van a csíksomlyói búcsú, a magyarság legnagyobb vallási ünnepe. Az idei különleges lesz azért is, mert pünkösd vasárnapján temetik szülőföldjébe Nyírő Józsefet, az egyik legnagyobb székely írót.

Május elseje, a szép Jakab-nap tehát itt van; üdeségével, áldást hozó esőivel szép termést ígér a hónap, legalább ott, ahol nem pusztított az áprilisi fagy. A természet zöld köntösét próbálgatja, s a melegedő vizek már fürdőzőket is befogadnak. Az orgonák fenséges illatával aztán így köszöntöm május elsejét.

Bereczki Károly

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.