Sötétségtől elvakulva

Arról harsog a minap az egyik kereskedelmi szennycsatorna, hogy Gipsz Gizi igazi egyéniség, és az ő karakteressége abban rejlik, hogy imádja a cipőket. Be is mutatott mindjárt egyet, egy csupaszín, csupacsík rondaságot. Mosolygott hozzá, tipegett a libuskája, és bizonyára meg volt győződve arról, hogy megcsinálta élete nagy buliját, igazi médiaegyéniség lett őbelőle, meg celeb, meg sztár, és talán róla is könyvet fog írni a Havas Tanárúr, de legalábbis készít vele egy „mélyinterjút”. Jujj, de izgi!

Pedig hát miről van szó? A birka tévénézőt ki kell szolgálni. Újabb és újabb baromságokra van szüksége, hogy azt érezze, zajlik az élet, nő a hab a tortán, a boldogság irányába száguld a nagy magyar gőzös, itt minálunk mindig történik valami nagyszerű, valami érdekes, valami nagyon-nagyon fontos, lényeges dolog. Így aztán a piros hajú, pösze, valószínűleg meleg dizájner, vagy sztájliszt, esetleg mindkettő egyszerre: sztájlisztdizájner, de legfőképpen hatalmas művész a szennycsatorna megrendelésére megálmodja Gipsz Gizi köztudatba hirtelen és nagy erővel berobbanó figuráját. Mi kell hozzá? Egy falusi lyányka, aki a tévéről csak a rádióból hallott, csinos pofikája harminckét csillogó fogacskája és ugyanannyi IQ-ja van. Ha ezek az alapok összeálltak, jöhet a máz. Mi az, ami minden tévézabálónak van, mi az ami mindannyiukra jellemző, mi az, ami közös bennük? Sok minden. Válasszunk ki egyet, amit jól lehet cifrázni, s máris, a közösből különb válik. A tucatnyiból egyedi, az egyedi pedig lehet egyéniség is, ha jól hordjuk.

Például: Gipsz Gizi szeresse a hurkát. Nem, ez nem jó, mert nem mindenki eszi meg, hiába egyénieskednénk, hogy Gizi viszont a lekvárosat imádja. Hordjon napszemüveget, mondjuk még az ágyban is! Ez sem jó, Sophia Loren már megcsinálta a napszemüveg üzletet. Legyen cipő! (Nem a republikos, őt most transzplantálni akarják, bár lehet, a végére csak egy mézesszív ügy marad az egészből.) Tehát cipő, azaz lábbeli. Azt mindenki hord, többnyire hétköznapi cipőboltból vásárolhatót. Olyan is, forma-forma, tizenkettő egy tucat, ha hegyesorrú, ha kurta. De Gizié más lesz! Az anyja mindenit! Megmutatjuk a világnak! Színes, a színesebbnél is színesebb. Lehet, kitalálnak olyant, amelyiknek talpa sem lesz. Úszni fog a föld felett. Mert a Gizi nem akárki. Gizi a cipőkirálynő. Ez az ő egyénisége, micsoda nő, micsoda tehetség, már szinte látom az Oscar-díj átadásán, amint Jack Nicholson iszik a topánkájából. Szóval, így megalkotta egy ferdenyakú, kehes hozzáértő a Gizi imidzsét. Aztán hozzáálmodtak még egy Gizi cipőbolt-hálózatot, hogy az ötlet ne csak vigye, hanem hozza is a lóvét, a sok majom Gizirajongó meg majd tódul a Gizisopokba a szörnyebbnél szörnyebb cipőkért. És mint a mesében, mindenki jól jár. Gizi álma valóra vált, kamerák elé és színes újságok elejére kerül, vastagodott a számlája a Budapest-szerte világhírű kitalátornak, a csatorna tulajdonosai nyertek egy három és fél perces celebműsort, a bulvárújság-gyártóknak van kit üldözőbe venni, a tévénézők pedig elégedetten hátradőlhetnek söreik mellett: ugye anyukám, nincs is itt olyan fene nagy gazdasági válság. Aztán belemosolyognak a képernyőbe egy nagyot. A sötétségtől elvakultan.

Barna Attila
barna.attila@civishir.hu