115 éve született a titkok asszonya
Karády Katalin Budapesten született Kanczler Katalin néven 1910. december 8-án, szegény, sokgyermekes családban. Apját fiatalon elvesztette, édesanyja nehezen tudta eltartani a családot, ezért Karády gyermekkorát nélkülözés jellemezte. Fiatal lányként többféle munkát vállalt (pl. divatáru-üzletben dolgozott), miközben egyre erősebben vonzotta a színpad világa. Külföldi tanulmányutakon képezte magát, majd hazatérve színésznőként és énekesnőként próbált érvényesülni.
Karrier és a fénykor
A harmincas évek végén robbant be a magyar film- és zenei életbe. Titokzatos megjelenése, mély, búgó hangja és végzetes női karakterei teljesen újat jelentettek a korszak magyar filmsztárjai között. Rövid idő alatt az ország egyik legismertebb művésze lett, filmjei óriási közönségsikert arattak. Dalai – köztük a világszerte ismertté vált Szomorú vasárnap – legendássá tették. A második világháború idején nemcsak művészként, hanem emberileg is helytállt: több üldözöttet, köztük zsidókat segített és mentett. Emiatt letartóztatták, megfigyelték, karrierje derékba tört, a háború után pedig a politikai rendszer nem engedte visszatérni korábbi sikereihez. Filmjeit betiltották, szereplehetőségei megszűntek.
1949-ben elhagyta Magyarországot, hosszabb európai tartózkodás után végül az Egyesült Államokban, New Yorkban telepedett le. Tudatosan szakított egykori sztárlétével, kerülte a nyilvánosságot, és civil életet élt: kalap- és divatüzletet vezetett. Ritkán nyilatkozott, múltjáról keveset beszélt.
Karády Katalint Magyarországon hivatalosan csak halála után rehabilitálták. Ma már a magyar kultúrtörténet egyik legnagyobb és legösszetettebb alakjaként tekintünk rá: a sikerek csúcsa, a politikai üldöztetés, az emigráció és a méltósággal viselt visszavonultság egyszerre része életművének. Legendája máig él filmjeiben, dalaiban és abban az egyedi, komor eleganciában, amely örökre összeforrt a nevével.
