Hirdetés

Örökké tartó nap

Örökké tartó nap

Cívishír

2009.10.18. 11:00

Örökké tartó nap

Debrecen – Na, látod?! Itt kezdődik a szegénység – szoktam volt mondani a feleségemnek, amikor fűtött autónkkal elsuhanunk egy gyakran látott biciklis férfi mellett.

Hirdetés

Itt kezdődik a szegénység és meddig tart? Milyen mélységig tud hatolni a reménytelenség, a kilátástalanság, és milyen erős a lélek, ami mégis viszi tovább az élet nehéz terepén az istenadta, istenverte embert. Sokan persze feladják, egy lépés a dübörgő mozdony elé, egy marék gyógyszer, egy ugrás a magasból, és vége mindennek. De nem ez a megoldás. Mert mindenkinek van egy hozzátartozója, gyereke, anyja, felesége, testvére, egy jó barátja. Aki fájdalmasan viszi majd tovább a megnövekedett terhet, hogy egyszer csak jobbra forduljon a végtelennek tűnő mindennap.
Magyarországon óvatos becslések szerint százezer éhező tengődik, az alultápláltak száma pedig több százezer. Ne tegyük most mellé, hogy ezzel szemben mennyi az elhízott, a pazarló, a milliós fizetéseket és végkielégítéseket pofátlanul felmarkoló ember. Magam sem élek rosszul, mégis lenne panaszkodnivalóm. Sokféle szegénység létezik, akár az is, ha valaki nem tudja megvenni magának a színházi jegyet, pedig lelki táplálékra vágyik. Szegénység az is, ha valaki gyermeke zokogása ellenére sem tudja megvenni neki a kedvenc gyümölcslevet. De szegénység az is, ha valakire napokig, hetekig nem nyitják rá az ajtót.
Lehet-e, érdemes-e összehasonlítani, hogy melyik szegénység a fájóbb? Nemigen. Fáj az mindig, mindenkinek, bármiről legyen is szó. A török embernek is fáj a szegénység, amikor veséjét felkínálja hárommillió forintnyi pénzért, meg az angolnak is, aki már 18 milliót kér szervéért, és annak a négygyerekes apának is, aki Magyarországon hirdette veséjét hárommillióért.
Mindenki életében vannak jobb meg rosszabb korszakok. Emlékszem, amikor gyerekként a szomszéd néni adott át egy tányér levest, hogy valami meleget együnk. De emlékszem arra is, amikor megkaptuk első lakásunkat. Egy valami mindig ott volt a szomorú és az örömteli eseményeknél is. A remény. Remény, hogy kikecmergünk a sovány hétköznapokból, remény, hogy be is tudjuk bútorozni a lakást.
A biciklit toló ember is reménykedik napról napra, hogy talál gallyakat az erdőben, és nem fog megfagyni sem ő, se a családja. És ki tudja, naponta hányszor tekint föl az égbe imádkozni, vagy hálát adni?
2009 Magyarországon a szegénység éve. Október 17-e a Szegénység Elleni Küzdelem Világnapja. Mit tettünk? Mit tehetünk? Ezen a napon, vagy holnap, holnapután…

Barna Attila 
barna.attila@civishir.hu

Szóljon hozzá!

Hirdetés