Hátra arc!
Igaz, kedvenc szülővárosom már rég lerázta magáról az évekig kényszeredetten viselt, álmos, poros jelzőket, ahol vasárnap délelőttre teljesen meghalt az élet és ahol este tíz után az egyetlen izgalmat a tíznegyvenes járat elérése jelentette. Debrecen felébredt, átalakult, lendületet kapott, na meg betonteret a Nagytemplom elé, ahol kirakodni és éjszakáig bulizni éppúgy lehet, mint gyurcsánytakarodjozni vagy ezer napon át tüntetni. Sőt, a tér idén kiegészült: hozzátoldották a Csapó utcai részleget, legalábbis ami a Rákóczi felé eső részt illeti. És ezzel nem állt le a belváros teresítését célul kitűző projekt, hiszen mint az ünnepélyes-szalagátvágós átadáson megígérték, a Kossuth utcáig megy majd a séta, ha egyszer elkészülnek vele. Meg persze a másik oldalon, a tehermentesítős részre tervezett zöld övezet is a térépítés eleme lesz majd valamikor, de még van pár pályázat és mindenféle közbeszerzés, amit le kell nyomni a város torkán. Mondjuk addig se maradt új utca híján a (bel)város, hiszen – mint elsőként tudósítottunk róla – Debrecen közismert főépítészéről nemrég mintha utcát neveztek volna el: sorban hirdették a névtáblák a legrégebbi sétáló utcán, hogy Batthyány helyett ezután Kováts Ákosnak hívják majd.
A teresítés következtében átalakul a város villamosközlekedése is, bár a projekt – akárcsak a sárga egyes – meglehetősen döcög. Idén is nem egyszer futottak neki a pályáztatásnak; a legutóbbi alkalommal öten jelentkeztek, hogy vállalnák a kettes tuja megépítését – csak lenne már belőle valami! Hiszen amíg nincs másik villamosjárat, addig nincs könnyebbülés a buszközlekedésben sem. Márpedig szolgáltatóváltás ide vagy oda, a helyi járatokra igencsak ráférne a reform. A nyári akció (amikor a Volántól átkerült a DKV-s konzorciumhoz a helyi buszközlekedtetés joga) hozott ugyan pár újdonságot, de nagy áttörést nem.
Az év rendszeresen visszatérő témája volt a fordulatokban bővelkedő Balla-ügy is. Megszüntették például Balla Irma fiának előzetes letartóztatását, aztán képbe került egy segédmunkás, neki is a váratlan vallomása (mely szerint ő ölte meg a fideszes politikust), amit később visszavont, hogy ne legyen egyszerű a dolog. Majd végül következett a vádalkura ácsingózó, az igazi gyilkost beköpni szándékozó rabok ajánlata. No meg a két fideszes helyi politikus meghallgatása, akiktől azt is megkérdezték: ők voltak-e Balla Irma szeretői (márminthogy valamelyikük kettejük közül). Mire Szabó Gyula – iskolaigazgató, évek óta közgyűlési tag – állítólag azt mondta, „nem tud róla”. Szerencsétlen válasz, az már biztos, s emiatt-e vagy sem, de őt még visszahívják majd a tanúk padjára.
A Fideszről jut eszembe: a helyi közgyűlés nagyobbik frakciójának épp 2009-ben lett elege a partneréből. Így az MDF-fel való szakításra – és a korábbi alpolgármester, Turi Gábor tanácsnoki felmentésére is – ez az év adott alkalmat. Igaz, hogy Turi külügyi munkájára sosem volt panasz, ezerrel ápolták irányításával Debrecen testvérvárosi kapcsolatait, de hát ha egyszer a Fidesznek nem kell az MDF, akkor a közgyűlésnek se kell Turi Gábor mint tanácsnok. Ennyi.
Ezeken kívül most hirtelenjében még az augusztusi, Perényi utcai akció rémlik fel előttem, amikor az országosan is nagy erőkkel keresett cigánygyilkosokat épp nálunk fogták el. Meg az, hogy csőd kerülgeti a város egyik valahavolt legpatinásabb szállodáját, a Bikát, meg hogy fizetős lett a Kenézy-kórház parkolója, meg hogy a jövő évi országgyűlési választásokra állítandó listákkal a hajdú-bihari szocialisták mennyit kínlódtak. Szokásukhoz híven persze.
Szóval nagyjából ezek ötlöttek eszembe, amikor visszagondoltam az elmúlt év – valamilyen szempontból – kiemelhető eseményeire. Voltak nyilván pozitív történések is, mint például a Loki BL-kalandja meg a különböző tudományos és kulturális eredmények és sikerek, de azokat énekelje meg más!
A magam részéről – a „csak a szépre emlékezem” genetikai hiányának ellenére is – minden kedves Cívishír-olvasónak 2010-re az elképzeléseinek megfelelően alakuló évet kívánok.
B. Gergely Krisztina
