A Csokonai tragédiája
Nem kapta meg ugyanis a minősített többséget az az előterjesztés, ami az egyre hátrányosabbá, szánandóbb helyzetűvé váló színház raktározási gondjaival volt kapcsolatos. Ahhoz, hogy a teátrum hozzájusson az 500 millió forint fedezetvállaláshoz, hamarabb kellett volna lehúzni a vécét, kérni a szendvicset, vagy csak illett volna visszaérni az ülésterembe. Csütörtökön Kósa Lajosnak ez utóbbi nem sikerült, Halász János és Kovács Zoltán államtitkárságuk miatt hiányoztak, egy valaki pedig szabadságon volt. Maradt tehát még egy képviselő, akit nem tudunk, hol kolbászolt az ominózus szavazás idején. A Fidesznek a debreceni közgyűlésben ugyanis összesen 30 szavazata van (29 képviselő plusz a polgármester), és a minősített többséghez 26 igen lett volna elég.
Bár a városházi hivatalnok szerint a helyzet tragikus, azért nincs még minden veszve. Egyrészt, amit a Fidesz el akar érni Debrecenben, azt eléri. (Másrészt vannak a közgyűlésnek nem fideszes tagjai is, esetleg ők is hadra foghatók lehetnének!?) Nem hinném, hogy pont egy ilyen, fontosnak ugyan fontos, de annyira azért nem nagy kaliberű ügyet ne tudnának megoldani. Majd közgyűléseznek augusztusban és akkor megnyomják a gombot annyian, ahányan kell. Akkor már mondjuk jó lenne, ha sikerülne betartani a rendet, csengőre visszaérni a Nagytanácsterembe – már persze ha van, aki megnyomja a csengőt és megszámolja, elég képviselő van-e jelen a határozatképességhez meg a minősített többséghez. Mert a színháznak, az évek óta pusztuló, lepukkanó gyönyörű épületnek már csak novemberig lehet ott raktározni a cuccait, ahol most teszi, a műhelycsarnokkal kötött bérleti szerződése akkor lejár. A díszleteknek, a jelmezeknek, a díszletkészítő műhelynek azonban hely kell, raktár kell, a Csokonainak egy kis törődés kell.
És bár igaz, hogy a szépséges „Latinovits” elsődleges funkciója a korabeli sajtótájékoztatók szerint nem a raktározás volt – istenem, miket álmodtak oda: Globe-ot, Orfeumot, játék- és közösségi tereket, kamarát, stúdiót, próbatermet és tetőteraszt –, de talán fellélegezhetett volna, helyet kaphattak volna ott a Csokonai színházi kellékei is. Arra ugyanis határozottan emlékszem, hogy a jelmeztervezőknek jutott volna helyiség az emeletes betonban!
Na, hát ebből eddig nem lett semmi. Halász János államtitkár, régi kulturális alpolgármester, ha általánosságban is, de beszélt olyan beruházásokról, amelyek reményt adnak az új színház befejezésére, a régi renoválására. Az álom valóra válásáig azonban, szigorúan lent maradva földön, meg kellene próbálni az egyszerűbb dolgokra is odafigyelni, például elhelyezni a Csokonai díszleteit valahol.
Ehhez azonban a minősített többség mellett egy minőségi munkát végző közgyűlésre is szükség van.
B. Gergely Krisztina
b.gergely.krisztina@civishir.hu
