Hirdetés

Hirdetés

Antiszemitázó, zsidózó, olvasó, gondolkodó embertársaimnak

civishir.hu

2012.06.12. 08:56

Antiszemitázó, zsidózó, olvasó, gondolkodó embertársaimnak

A júniusi lemenő nap mosolyában egy hegyi patak partján még a teljesen szétesett magyar köztudatot is össze lehet rakni tehetségtelen antiszemitáknak kikiáltott írók segítségével. HeGergAnd jegyzete

Hirdetés

Hirdetés

Az ember elsősorban embernek születik. Aztán ahogy elkezd beszélni, és elindul otthonról, utoléri a többi szerepe. Kimegy egy meccsre, elolvas egy könyvet, meghall egy rigófüttyöt vagy egy gitárriffet, és már büszkén mutat magára, hogy ő elsősorban ez vagy az, vagy amaz, lokista, időgépész, szobafestő, Juhász Jácint BT-rajongó, trasher vagy púderügynök.

A kérdés csak az, hogy eközben mennyire felejti el az elsődleges szerepet. Az emberséget. Ami arra hivatott, hogy minden más emberrel összekösse, és megértesse a rajta kívül létező többi álmot, ötletet, nézetet, netán szenvedélyt és őrületet. Falak, előítéletek és tévhitek helyett lássa a valóságot.

Wass Albert például úgy fogalmazott, amíg él, ember és magyar marad az úton. És képes volt a Funtineli boszorkányban úgy megírni a havasok birodalmát és a benne élők lelkivilágát, hogy ezt a művét a románok is értékelték, lefordították, és megjelentették a saját nyelvükön. Tamási Áron elsősorban embernek tartotta magát és csak azután székelynek, Nyirő József fordítva. Emiatt több órát vitatkoztak egy erdélyi kávéházban, de békében váltak el, és távozása után Tamási kiváló embernek titulálta Nyirőt.

Emlegették őket rendesen az utóbbi hetekben. Az erdélyi írók műveivel bővült az alaptanterv, majd jött és elmaradt Nyirő újratemetése, forogtak a jelzők, záporoztak az ítéletek. Aztán elült a lárma, az emberiség fele elvonult foci Eb-t nézni. Most érdemes leülni mondjuk Farkaslakán a Fehér-Nyikó partjára, és pár dolgot végiggondolni a júniusi napszentületben.

A három íróból kettő jelenleg meghatározhatatlan helyen rezeg a magyar köztudatban, csak Tamási Áron csodái körül van kérdőjelek helyett csupa felkiáltójel. Pedig valójában nincs, ami szétválasztaná őket, mindhárman a magyar szépirodalom tágas virágoskertjét gazdagítják a maguk színeivel.

Hogy Nyirő és Wass helyét sokan megkérdőjelezik, az a szétesett országos tudatállapotunkat tükrözi. A magyar történelem napjainkig húzódó elképesztő fonalát végigkövetve semmi meglepő nincs a jobbos-balos tudathasadásban. A csoda sokkal inkább az, hogy ezek az írók egyáltalán felszínre kerültek a száműzött, letagadott állapotból. És ez nem politikai húzás, és nem is mozgalmi munka (ahogy a Jobbik állítja közleményében) eredménye, hanem az élet törvényszerű megnyilvánulása. Ahogy tavasszal sarjad a fű, úgy kezdték el ezrek, tízezrek, százezrek olvasni a két író regényeit az utóbbi években. És sem a füvet, sem az olvasókat nem fizeti, és nem kényszeríti senki, kizárólag a fény, az élet és az igazság érdekli őket.

A folyamattól tehát nem kell megijednie senkinek, összhangban van a természettel, színeket hoz, illatot, levegőt hoz, gazdagítja a világot. A szétesett tudatállapottal viszont foglalkozni kell, mert ezt a két írót az elmúlt hetekben agyba-főbe méricskélték, műveiket lekicsinyelték, lektűröknek minősítették, őket magukat pedig vehemensen antiszemitázták.

Mindhárom emlegetett írótól elolvastam minden regényt, amit csak el tudtam érni, nem divatból, vagy kötelességből, hanem mert élmény volt őket olvasni, építették a lelkemet. Mindhármuktól emberségükön keresztül kaptam leginkább lélekig ható üzeneteket, a legnagyobb ajándékokat. Wass Albert például az említett Funtineli boszorkány és a Hagyaték mellett az Elvész a nyomban járt a legmagasabban, amikor a magyarság szemszögét meghaladva felülről szemlélődött, és egy-egy emberen keresztül bemutatta a többi kárpát-medencei nép nézőpontját és sorsát.

Emberségük mellett mindhárman szülőföldjükhöz hű erdélyiek, az igazsághoz ragaszkodó írók és minden erejükkel a nemzetükért küzdő magyarok voltak, és ezekben a szerepekben is rengeteg értéket adtak át. Nyirőt és Wasst ezekben a szerepekben próbálják ma támadni, egy-egy részletet kiragadva, és eltorzítva, ahelyett hogy a sokkal, de sokkal többről szóló életművet és üzeneteit próbálnák befogadni.

Pedig ebben a helyzetben pontosan az egyik legfőbb írói üzenet segítene: nézd felülről a helyzetet, és nézd magát az embert! Nézd a tetteit, értékeit nem pedig azt, hogy melyik nemzethez, párthoz, irányzathoz, valláshoz kötődik. Pont ez a felülemelkedés és a másik felé nyitás hiányzik a magyarságnak a mai szétzilált állapotban. És ez vonatkozik az antiszemitákra ugyanúgy, mint a zsidózókra, mert mindkét oldalon ugyanaz a vakság érvényesül, amíg nem vagyunk hajlandóak előítéletek nélkül megvizsgálni a másikat, és felismerni értékeit.

A nagy „antiszemita” Wass Albert éppen egy zsidó fakereskedő személyén keresztül mutatja be az igaz emberség mindent elsöprő erejét az Összetört esernyő című novellájában. Ember és ember között nem a származás, nemzetiség vagy vallás tesz különbséget, hanem az, ahogyan az életét éli, és amiket tesz – ezt adja át egy kisfiú szemszögéből láttatva az örökké ajándékokat és szeretetet osztogató Őszapót, a gyerek családjához a faluból feljáró kereskedőt. Élete a falubéliekben is erős kötődést alakít ki, mert amikor a szavaival élve a második világháborúban a „világ az ördögök útjára lép”, minden eszközzel segítik, és menekítik, de ő inkább vállalja a halált: „Hát hogy hagyhatnám itt ezeket a hegyeket?! Ez az ország a hazám.”

A legnagyobb hiba a Megváltó eljövetelekor azzal az előre gyártott tudással elzavarni a hírhozót, hogy Galilea felől nem jöhet messiás. Tamás már legalább odáig eljutott, hogy hiszem, ha látom. Bátran engedjük el ezt a régi mintát, és legyünk befogadóak. Ha valaki bekopog, nézzük meg, ki az, ne a tévéből hallgassuk meg a választ. Akármilyen szerepeket is hordoz, legbelül ő is csak egy ember; elsőként annak született.

HeGergAnd

Szóljon hozzá!

Hirdetés

.