Hirdetés

A közös ülés nem mindenkinek ajánlott!

civishir.hu

2012.04.25. 13:35

A közös ülés nem mindenkinek ajánlott!
A kép illusztráció

Debrecen – Maradjon csak, magának biztos jobban kell, hogy üljön, mint nekem. Mindehhez olyan arcot vágnak, mint a sértett anyakirálynő. Elnézést kérek, hogy le mertem ülni, amíg volt hely a buszon.

Hirdetés

Hirdetés

Tömegközlekedem, több okból. Egyrészt szem előtt tartom a környezetvédelmi szempontokat, másrészt kényelmes, mivel a lakóhely-munkahely útvonalon szinte átesek a buszmegállókon, ergo illogikus lenne más közlekedési eszközt választanom. Azt pedig inkább hagyjuk, hogyan vezetek…

Gyakran utazom csúcsidőben, ilyenkor természetesen állok. Maximum olyankor élek az ülőhely nyújtotta luxussal, amikor félig üres – optimistáknak félig teli – csupán a busz. Ennek ellenére időről időre belefutok olyan nénikbe/bácsikba, akik, – amikor felajánlom nekik a helyem – malíciózus hangon válaszolnak, pl. Maradjon csak, magának biztos jobban kell, hogy üljön, mint nekem. Mindehhez olyan arcot vágnak, mint a sértett anyakirálynő. Elnézést kérek, hogy le mertem ülni, amíg volt hely a buszon, nem számítva arra, hogy négy megálló múlva a szóban forgó néni/bácsi föl fog szállni, és szüksége lesz a helyre!

Pedig én azok közé tartozom, akik az ifjabb generációt is arra okítják – kíváncsi vagyok, hány szülő teszi ezt manapság így – hogy az idősebbeknek, kismamáknak, betegeknek át kell adni az ülőhelyet. Ha elvétve együtt buszozunk, szerencsétlen sorsú gyermekeim – amióta stabilan tudnak kapaszkodni – csak akkor jutnak ülőhelyhez, ha másnak garantáltan nincs rá szüksége. A legtöbb szülő sajnos nem így kondicionálja a csemetéjét. Nap mint nap tanúja vagyok, hogy a 10-12 éves kiskamaszokat leültetik szüleik, nagyszüleik, úgy küzdenek, cseleznek, mintha élet-halál kérdése lenne, sikerül-e helyet szerezni a kiskorúnak, vagy sem. Ők meg – 40-50-60 évesen – állnak fölöttük. Valószínűleg a többség nem magyarázza el „lemenőjének”, hogy az ülőhely csak átmeneti kiváltság, fölcseperedvén illik azonnal fölpattanni, vagy inkább le sem ülni, s tekintettel lenni arra, ha beteg, kisbabával utazó, esetleg pocakos – és itt nem a sörhasra gondolok – utastárs érkezik.

Mégis, ezek a szülők azok, akik a legjobban csodálkoznak, illetve leggyakrabban adnak hangot véleményüknek, hogy „a mai fiatalok” mennyire szemtelenek, neveletlenek, nem udvariaskodnak a buszon. Hogy a fenébe’ tennék, amikor azt szokták meg, hogy kiharcolják számukra a helyet, akkor is, amikor már nincs is szükségük rá. Azt meg inkább hagyjuk is, kitől számíthat udvariasságra egy várandós anyuka. Szinte sosem kamaszoktól, ritkább esetekben férfiaktól. Leginkább olyan középkorú vagy idősebb hölgyek hajlandók erre az „áldozatra”, akik ismerik az egyre súlyosbodó pocak terheit, és még emlékeznek arra, milyen jól esett nekik a hasonló figyelmesség.

Üzenem az elégedetlenkedő szülőknek, utastársaknak, hogy először meg kell tanítani a gyerekeket, fiatalokat a jóra, magunknak is aszerint cselekedni, aztán lehet számon kérni…

Szabó-Kovács Patrícia

Szóljon hozzá!

Hirdetés

.