Debrecen – Legyünk őszinték: a Campus utolsó napján akkor is eláztunk volna, ha egy csepp eső sem esik. Jártunk jó lányokkal a mennyben, aztán csak úgy ömlött ránk az áldás: olyan vizesek lettünk, mint egyszer.
A szombat délutáni regenerálódást szerettem volna a hasznos létezés illúziójával eltölteni. Mivel több ezer tánclépés, két napnyi magas fordulatszámú este kapaszkodott a lábamba, úgy láttam, a civilsátrak egyébként érdekes és szórakoztató programjai túl aktívak lettek volna. Napsütésben meg még a sört is megterhelő volt megemelni; nemhiába: az élet kegyetlen.
Végül úgy döntöttem, némi művészi kultúra lesz a legjobb napi rehabilitáció. Mégpedig lányokat nézni! A víztorony alatti pódiumon épp a Jó lányok a mennybe mennek című darabra készültek. Ó, mily' tökéletes választás! Jókat mondtak róla, amúgy is meg akartam nézni. Rossz lányt, jó csajt láttam eleget, de jó lányokra a fesztiválon végképp nem számítottam.
Szeretjük is az ilyesmit: ha egy darabban minimális díszlettel gazdálkodnak, ráadásul egy kimondott szó nélkül, a koreográfiának kell teljes mértékben vinni a látványt. Művészi oldalról ötletes és kreatív mozdulatokat produkáltak a hölgyek. És, uraim, valljuk csak be: színpadon táncoló, csinos lányokat bámulni egy órán keresztül nem lehet rossz program. Pláne, ha nem csak szépek, tehetségesek is. Valósággal az arcomat cirógatta az emelvényen incselkedő, fülledt erotika.
A humoros finálé után úgy döntöttem, mégis inkább a rossz lányokkal megyek a mennybe: irány a stadion és az éjszaka! Az ég már akkor is annyira volt tiszta, mint a legtöbb péntek esti tekintet, de nem akartuk elhinni, hogy megismétlődik a tavalyi fesztiváli zuhany. És de. Lehet ám az esőt hibáztatni, de ugye nem gondoljátok komolyan, hogy ha nem esik, akkor szebben néztünk volna ki? Így, hogy a szűnni nem akaró zápor végül elmosta kitartó jókedvünk, legalább olcsóbban megúsztuk, mintha az italtól áztunk volna el.
Végül Nemjucin leráztuk magunkról az esőcseppeket, hogy a Csapdán újra csurom vizesek legyünk. Józanodásra jó volt a Campus „ugrálj át pocsolyákat és kerüld ki a sarat” nevű spontán játéka. Eleinte vicces, aztán már inkább fárasztó volt a kínlódás. Egy barátnőm jól mondta, az első két nap annyira megkaptuk, hogy ez a szombat amúgy is mindegy volt. Feladtuk. Ebből nem lesz hajnalig pamm-pamm a Malátabárban.
Ha valaki világosodásig húzta, majd mesélje el, milyen volt. Tényleg, az Üvegtigrisben vajon tart még az after? Délelőtt tíz óra van, akkor még csak most kezdődhet.
Hajnal László
hajnal.laszlo@civishir.hu
A Mikepércsi úton már dolgoznak is.
Pénzt fogadtak el.
Nem ez volt az utolsó ellenőrzés.
Kitüntették.
A harag vezérelte.
Ezen az oldalon sütiket használunk. A böngészéssel ezt elfogadod.
További Információkcivishir.hu - Minden jog fenntartva! (2023.05.29)