Szerethető, tipikus karácsonyi, és magyar
Mit is várhat az ember, ha 2021-ben meglátja egy film címét: Nagykarácsony? Majd megnézi, mi a műfaja, és kiderül, hogy romantikus vígjáték? Jóképű pasit, tündéri csajt, gyerekeket, Mikulást, szerelmet. Ezt mind-mind meg is kapjuk a legújabb magyar filmből, csak éppen néhol másként, mint az várható, de éppen ettől igazi a Nagykarácsony.
A film rendezője, Tiszeker Dániel, akinek legutóbbi jelentős mozija a 2016-ban megjelent #Sohavégetnemérős zenés játékfilm – öt évig gyakorlatilag csak a Nagykarácsonyon dolgozott, de megérte. A történet főszereplője Arnold, a kiváló tűzoltó, akinek egy szempillantás alatt összekuszálódik az élete, pedig romantika aztán szorult belé bőven – még férfi létére is. Majdhogynem a teljes padlóra kerülésből kell felállnia: sem a magánélete, sem a munkája nem úgy alakul, ahogy várja. Érthető módon Arnold utálja ezt, nem leli helyét új környezetében, ám valami gyökeres változást hoz. Néha ugyan visszakozik, de elindul felfelé.
A film a karácsony lényegét új megvilágításba helyezi. A tűzoltók szemszögéből nyerhetünk bepillantást az év legjobban várt ünnepébe. A szereplőgárda nagyszerű, mindenki jól hozza a karakterét. Ötvös András vérbeli tűzoltóként jelenik meg előttünk; nem tipikus jó pasi, de épp a maga egyszerűségével, bátorságával, vakmerőségével nyűgöz le. Csuja Imre a szigorú, de az övéiért tűzbe menni is képes parancsnok, Rujder Vivien a bombacsaj megspékelve némi rosszasággal, Zsigmond Emőke pedig a bájos tanárnő, aki mindenre talál megoldást. Scherer Péter egy minden hájjal megkent karácsonyi árust játszik, aki „bárkit átverne, de gyereket soha”, Szerednyey Béla a „büdös” gesztenyeárus pedig a jóságos Télapóra emlékeztet, sőt egy-egy ponton eszünkbe juthat róla a karácsonyi slágerfilm, a Reszkessetek betörők is. Mészáros Máté öngyilkosjelölt karaktere szépen fejlődik a film során – az elején és a végén is hitelesen ad testet az éppen aktuális lelkiállapotnak a Jászai Mari-díjas színész. Az pedig külön öröm, hogy bár van tipikus macsó a filmben (Szabó Kimmel Tamás), nem ő kapja a főszerepet.
Megvan minden a filmben, ami egy ilyen jellegű műhöz szükséges: nem hiányozhat a romantika, a humor, az ármány, de a dráma is megjelenik. Szerencsére csak felvillan a karácsonyi vásárok giccse, mégsem ömlik ránk a kényszer, hogy minden csillogjon-villogjon nálunk is. És hogy meg ne feledkezzünk a karácsonyi üzenet fontosságáról: a szeretet is jelen van a filmben, de ez sem megerőszakolva, csak csöpögtetve, mégis átadva, ahogy minden kötelező elem.
Palánki István
