Debreceni mélygödör

Augusztus utolsó előtti napján ünneplőbe öltözött a város összes döntéshozó előkelősége, hogy a Tüzér utcai irodaház alapkőletételével túllépjenek azon a vörös vonalon, amely eddig a helyben toporgás és az építő kreativitás között feszült. Az esemény sajtó nyilvános volt és az elhangzott gondolatfoszlányokat közvetítették is a jelenlévő médiamunkások, mi azonban rászántunk néhány napot, hogy utólagos hírekkel felszerelten, a háttérbeszélgetések során elejtett információmorzsákat felcsipegetve bővebben is beszámoljunk arról, amit a helyszínen meg azon kívül sikerült megtudnunk.

A Pattantyús utcára bekanyarodván két szupermenes pólójú biztonságissal találkoztunk, akik a hátsó parkolókat védték, míg az építési területen néhány közmunkásmenes mellényű alkalmista szorgoskodott. A környék a húsz évvel ezelőtti hangulatot idézte; akkoriban gyakori látvány volt a fürdő és a Szikla presszó mögötti dimbes-dombos legelőn az Eötvös Cirkusz vándortársulata a sebtében felhúzott ritka randa nagysátrával, most egy némileg kisebb, de funkcióját tekintve hasonló ponyvás emelvényt ácsoltak a Tüzér utcai front elé.

A műsort 11-re hirdették, ami jó hír a későn kelőknek, viszont az OMSZ által elrendelt hőségriasztás már előrevetítette a várható baljós fejleményeket. A vendégsereg érkezett is időben, mint kiderült: a sátor a megnyitó-üdvözlő beszédek színhelyéül szolgált, szépen berendezett széksorokkal és pincérekkel, hűsítőkkel és harapnivalókkal a háttérben. A rendezvényt hivatalosan a Forest Offices Debrecen Kft. – lánykori nevén: Főnix Irodaház Kft. – celebrálta, és így visszatekintve: profi módon; ritka jelenség ez a debreceni közéletben. Szokásunkhoz híven kerestük az ismerős arcokat: a vagyonkezelő teljes menedzsmentje megjelent az igazgatósági tagokkal egyetemben, de sorjáztak a tagvállalati elöljárók is. Képviselőket nem láttunk, vagy nem kaptak meghívót, vagy ők is látták az orvos-meteorológiai előrejelzéseket. Befutott viszont Póser EDC-vezér, úgy is, mint a második holding főnöke; körülötte a belvárosi tökös üstökösök egész hada; ekkor még nem sejtették, hogy hétvégére meghülyül az egész stáb, vagy legalábbis tökéletesen elfelejt magyarul. Nem hiányozhattak a nagynevű Colliers cég munkatársai sem, ők fognak majd kajtatni a leendő bérlők után, és az ismeretlenek is pesti népek lehettek; nekik volt tulajdonítható a késői kezdés.

Egyszóval összegyűlt itt mindenki, aki számít, tán még Csingiling és a kalóztündér is megbújt valahol a hangszórók mögött, egyedül a lombikpogrommal kampányoló győri megyéspüspök hiányzott. (Azt tényleg furcsállottuk, hogy a koreográfiára kínosan ügyelő városvezetés most mellőzte az ilyenkor egyébként szokványos egyházi szertartást)

Az egymásnak örvendő és viccelődő csoportos hangulat akkor szakadt meg, amikor az első háromrészes fekete öltönybe bújt meghívott belépett az addigra már tökéletesen felforrósodott sátorba; tekintete megmerevedett és segítség után vágyódva úgy bámulta az egyetlen ventillátort, mint kispap a csöcsös tetkót. A mögötte felgyülemlett tömeg azonban gátszakadásszerűen robbantotta be a pokol legbelső bugyrába; az egyetlen – területileg illetékes - Kiss doktor képviselő láthatóan szolgálatba helyezte magát. A városi médiacézár moderálta esemény Papp László beszédével kezdődött; nem is volt azzal semmi baj, csak éppenséggel már százszor hallottuk, Debrecen és a jövő illetve a ránk váró prosperitás mondandóval a középpontban; mindösszesen a szövegbe kellett illeszteni olyan hívószavakat, mint „A+” avagy „SSC” és már aktualizálta is az üzeneteket az ilyen vagy olyan, esetleg amolyan területeken. Az egyetlen baljós árny csak a folyamatos jövő időre vetült, mint ahogy az általában az ígéreteknél megszokott, viszont

a „majd”-ra nem szokott adni a zsidó fűszeres,

de mi legyünk derűsen optimisták, elvégre választási év (ek) következnek. Addig meg lehet posztolgatni bukolikus képeket a közösségi oldalakon, amint a város főembere bércre hág és völgybe száll, eteti a település szegényeit és új templomokat épít a Nagyállomás mellett, ha már egyszer úgysem lesz ott semmi. A kivitelező emberek gyakorlatilag teljesen eltérő információkkal rendelkeztek; némelyikük szerint szeptemberre mindenképpen irodaház lesz a Tüzér utcán, de akadt olyan középvezetői káder, aki úgy tudta, hogy még a módosított építési engedélyt sem adták ki. Pósán László szerepeltetése kizárólag politikai okokra vezethető vissza, a kormány jóindulata, a vidéki központok erősítése, mint végső cél: ezek már a föntebb vázolt kampány első mondatai voltak. A nap legsikeresebb beszédét mindenképpen Dr. Mészáros József követte el; ha azt Latinovits Zoltán lassan kántálva mondja el, az se lett volna három percnél hosszabb; az elnök úr viszont hozta jellegzetes reppelős stílusát, így pillanatok alatt átadta helyét Szűcs Gyulának, a Hunép első emberének, aki szintén lényegre törően és gyorsan végzett.

A következő jelenetsor Zrínyi szigetvári kitöréséhez volt hasonlatos; ilyen gyors épület (sátor) elhagyást szintidőn belül egyetlen elitalakulat sem hajtott még végre; a teljesen átizzadt és kiszáradt vendégek egymás kitartását méltatták már a szabadban, mintha valami túlélő-show győztesei lettek volna. Pedig a neheze még ezután következett; le kellett ballagni az előkészített nyíláshoz, ahol a tulajdonképpeni fő attrakció még váratott magára. A meredek, kőzúzalékkal megszórt lejtőn lehetett lejutni a gödör aljára, magas sarkú tipegőkben és vasalt talpú táncoló fekete lakkcipőkben ez maga volt a művészet; egy pesti vigéc meg is csúszott, és miközben megkapaszkodni igyekezett, olyan mozdulatokat mutatott be partnernője asszisztálásával, mint a frakciószóvivő a Club Cocomóban Balatonfüreden. A négy, csapzott alapítóatya végül elhelyezhette az alapkövet (ami valójában egy kályhacső, mindenféle kordokumentumokkal telezsúfolva) és szerencsére több beszéd már nem hangzott el. A nyilvánosság előtt más nem került az alapzatba, de ha valaki látta Tuzson Bencét május óta, az szóljon.

Már csak a visszakaptatás volt hátra, meg valami ebédféle; ezúttal tényleg megdolgoztak a pénzükért a jelenlévők. Jövőre tehát majd avathatjuk a bokrétát, a polgármesteri kampányban pedig tényleg nagy dobás lesz az avatóünnepség várhatóan magas közjogi méltóságokkal megsegítve. Amennyiben netán valami mégis közbejönne, csüggedésre semmi ok; találkozzunk a huszonkét emeletes tetején, ahol kötelekkel kipányvázva kávézhatunk és gyönyörködhetünk a Nagyállomás mellett épülő templomokban.

SzN