Isten éltesse sokáig, Jenő bácsi!

Buzánszky Jenő 1925. május 4-én született Újdombóváron. 1938-ban, 13 éves korában a Dombóvári Vasutasban kezdett futballozni. 21 évesen szerződött a Pécsi Vasutas Sport Klubhoz, ahonnan fél év után a Dorogi AC-hez, majd a Dorogi Tárnához igazolt. A Dorogi Tárna után szerződött a Dorogi Bányászhoz, ahonnan - egyetlen vidéki játékosként - bekerült a legendás Aranycsapatba. Pályafutását a Dorogi AC-ben fejezte be, 1947 és 1960-között 274 bajnoki mérkőzésen szerepelt.

A válogatottban 1950-ben mutatkozott be. Tagja volt az 1952-es Helsinki olimpián aranyérmet szerző csapatnak. Játszott az elmúlt "Évszázad mérkőzésén" a Wembleyben 1953. november 25-én, amikor válogatottunk 6:3-ra győzött a hazai pályán akkor 90 éve veretlen Anglia ellen, s tagja volt az 1954-es berni világbajnokságon ezüstérmes válogatottnak is. Jenő bácsi 1950 és 1956 között 48 alkalommal ölthette magára a címeres mezt.

Visszavonulása után a Testnevelési Főiskola szakedzői tagozatán szerzett diplomát, és edzőként, valamint technikai vezetőként továbbra is labdarúgással foglalkozott. Dorogon, Esztergomban és a Fősped-Szállítók csapatánál is dolgozott szakvezetőként, sportvezetőként pedig hat évig irányította a Komárom-Esztergom Megyei Labdarúgó Szövetség munkáját.

Később tagja lett a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének, 1996-ban az MLSZ alelnökének is megválasztották, s három évig látta el ezt a feladatot. 1995-ben a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjével tüntették ki, 2007-ben - életútjának, munkásságának, a magyar nemzet érdekeinek érvényesítéséért végzett munkájának elismeréseként - Széchenyi-díjban részesült.

Az élő legendáról a kiváló debreceni szakújságíró, Sándor Mihály írt könyvet Vasutasból aranybányász címmel, mely a Campus Kiadó gondozásában Debrecenben jelent meg 2007-ben.