Debreceni edzőváltás: a megrendítő pofon után

Cívishír: Hány év után köszönték meg a munkáját a DVSC bokszklubjánál?
Deél István: Tizenkettő.

Cívishír: Az edzői szakmában ez szinte egy örökkévalóság.
Deél István: Hamar eltelt, mert hála a jó Istennek, volt mit csinálni.

Cívishír: Meglepte, amikor a klubfőnök közölte, hogy szeptember elsejétől nincs munkája?
Deél István: Azzal mindig számoltam, hogy nem nyugdíjas állásom van, de ezzel együtt váratlanul ért. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben nem volt túl rózsás a hangulat köztünk, de azért eredményekben nem volt hiány, korrekt volt a kapcsolat.

Cívishír: Olimpikonból azonban hiány volt. Ez tette be a kaput?
Deél István: Valószínűleg igen. A pekingi olimpiára sikerült kijutni, a londonira nem. Ez mindenki számára csalódást okozott a klubban. Olimpiára egyébként nem egyszerű kijutni, a magyarok közül mindössze három férfi bokszolónak sikerült. Az ökölvívás rendkívül népszerű világszerte, nagyon sűrű és erős a mezőny, roppant nehéz bekerülni a világelitbe.

Cívishír: Szemtelenség, ha arra kérem, gyakoroljon önkritikát?
Deél István: Most még nem igazán tudok, még idő kell, mire összegzem, értékelem az eltelt tizenkét esztendőt. Nyilván vannak hibáim, mint ahogyan senki sem hibátlan, de egy biztos: az ország legeredményesebb bokszklubját építettük fel, s úgy vélem, ebben nekem is volt részem, nem is kevés. Én mindig kötelességtudóan és tisztességesen szolgáltam a DVSC-t, a fiúk világbajnoki érmesekkel szemben is helyt álltak, ez büszkeséggel tölthet el minden debreceni sportbarátot.

Cívishír: Valami mégis hiányzott, ha munka nélkül maradt.
Deél István: A helyzet az, hogy a bokszolók enyhén szólva nincsenek túlfizetve, így pedig követelni nehéz. Inkább csak kérni lehet.

Cívishír: Hogyan tovább?
Deél István: Most munkát keresek. Valamiből meg kell élni?

Cívishír: A bokszból meglehet?
Deél István: Szeretnék a sportban maradni, de nem biztos, hogy az megélhetést tud nyújtani.

Cívishír: A bokszklubok száma véges Debrecenben. Van a DVSC, és kész!
Deél István: Igen, de küzdősportos egyesületek szép számmal vannak. Taníthatnék mondjuk kéztechnikát kick- vagy thaibokszosoknak, vagy oktathatnék amatőröket, civileket, akik kedvet kapnak az ökölvíváshoz. Keresem a lehetőséget, mindehhez persze edzőterem is kéne.

Cívishír: Szabó Sándor rendkívül határozottan úgy nyilatkozott, hogy nem szerződtet senkit a vezetőedzői posztra, a szakmai munkáért a továbbiakban két korábbi segítője, Zöld Ferenc és Rácsai András felelős.
Deél István: Információim szerint Szabó Sándor fia, Ervin is csatlakozik az edzői csapathoz.

Cívishír: Mit gondol, megmarad a magas szakmai nívó, ami nagy részben önnek köszönhető?
Deél István: Ez hamarosan kiderül, decemberben Debrecenben rendezik a felnőtt magyar bajnokságot, az már egy mérce lehet. Én kívánom a fiúknak, hogy legalább annyi edzői sikerben legyen részük, mint amennyi nekem volt az elmúlt tizenkét év során. Ez a klub a város egyik büszkesége, ennek fent kell maradnia!

Cívishír: Boksznyelven szólva megrendítette a pofon?
Deél István: Azt hiszem, igen. Ötvenévesen sem egyszerű szembesülni egy ilyen helyzettel.

Cs. Bereczki Attila