Nem Ferrarira költi olimpiai pénzét Liu Shaoang

Sporttörténeti sikert ért el Liu Shaoang, a Debreceni Egyetem sportszervező szakos hallgatója a pekingi téli olimpiai játékok 500 méteres, rövidpályás gyorskorcsolya versenyének döntőjében. A 23 éves sportoló rajt-cél győzelmet aratva szerezte meg Magyarország első egyéni aranyérmét a téli olimpiák történetében.

Már gyermekként is a jég és a korcsolya volt a mindened?
Liu Shaoang: Kipróbáltam én a zongorát is, mellettünk volt ugyanis a zeneiskola. Anya erőltette, de hamar rá kellett jönnünk, nem az én utam. Szórakozásnak jó volt, de arra, hogy el is érjek benne valamit, egyáltalán nem.

Majd jött a sport?
Liu Shaoang: Apa elvitt jégkorongozni, abban pedig ügyetlen voltam. Majd gondolt egy merészet, elvitt Kínába, ott megismerkedtem a rövidpályás gyorskorcsolyával, csettintettem, hogy ez az, megvan: az én világom, ezt szeretném csinálni. 

Láthatóan bevált.
Liu Shaoang: Nekem is egyre inkább úgy tűnik. Több volt az edzés és keményebb, mint akkoriban Magyarországon. Jó, hogy fiatalon megkaptuk az alapokat, és hogy ennyire biztosakat. 

Egyből igent mondtál Kínára édesapádnak?
Liu Shaoang: Gyerekként nemigen volt más lehetőségem, és egyébként is: már akkor is bíztam a szüleimben.Nekik köszönhetek mindent, de a szó legszorosabb értelmében: mindent! Szerintem fontos a család az ember életében, ott minden probléma orvosolható. 

Kínában ismerkedtetek meg a mostani edzőtökkel is, Csang Csing Linával?
Liu Shaoang: Az ő csoportjában koriztunk. Ő is olyan elvetemült jó értelemben, mint mi: minden percét a short track tölti ki, szerencsére egyre többször meg is van ennek a kézzel fogható eredménye.

Nem láttam kint édesanyádat a február 18-i ünneplésen.
Liu Shaoang: Azokban a pillanatokban úgysem tudtunk volna a családra koncentrálni – szerencsére annyi szurkoló jött ki köszönteni minket.

Leülepedett már a győzelem íze?
Liu Shaoang: Nagy a nyüzsgés körülöttünk most, nem is tudnék másra gondolni. Bár most már fel tudom fogni ugyan, hogy olimpiai bajnok lettem, de az ülepedés még tart. A hazatérésünkkor is majdnem elpityeredtem a magyar himnusz hallatán. Tudtam, éreztem: ha valamikor, akkor most meg kell lennie az aranynak.

Pedig nehezen indultak számodra az ötkarikás játékok, koronavírusos voltál.
Liu Shaoang: Kemény időszak volt, de épp ezek tesznek még erősebbé. Az első pillanatban persze nem így fogtam fel, de nem volt mit tenni. Szerencsére olyan profi orvosi és edzői stáb állt mellettem, hogy nem is volt kérdés, helyre fogok jönni, ott tudok majd lenni Pekingben.

Hogyan értékelnéd egészében?
Liu Shaoang: Mindenki tudja, a váltónk úgy alakult, ahogy. Nincs mit rajta tovább beszélni. A mixváltó nagyon jót ment, az olimpiai arannyal kapcsolatban pedig az jut eszembe, hogy a győzelmet soha nem kell megmagyarázni. Minden összejött aznap, szerintem még a csillagok is úgy álltak, hogy még kellett nyernem az 500-at.

A testvéred egyből megölelt.
Liu Shaoang: Hihetetlen és nagyszerű érzés volt. De a csapatnak is nagyon örültem magam körül. Kívánom, hogy valami hasonlót mindenki éljen át egyszer.

Anyagilag is sikeres volt az olimpia számodra. Mire fogod költeni a körülbelül 140 millió forintot?
Liu Shaoang: Elmondtam többször, hogy megveszem az első Ferrarit, ami szembejön – nem lenne rossz, de persze ésszel fogom elkölteni ezt a pénzt, tudatosan.

Egyébként is tudatosan éled az életed?
Liu Shaoang: Realista vagyok, tervezgetős.

Vagyis?
Liu Shaoang: Az edzéseinknek van egy jól átlátható tervezete, egy napi rutin. Ebből adódóan egészen jól össze lehet rakni a programjaimat, így egyértelműen megtervezem előre akár az egész hetemet is.

A szurkolók fogadtatása mennyire volt meglepő?
Liu Shaoang: Reméltük, hogy sokan lesznek, jól esik, hogy ennyien szeretnek minket.

Láthatóan fáradtak voltatok a hazaérkezéskor.
Liu Shaoang: Peking nincs közel. Az olimpiának volt egy húzós menete az edzésekkel együtt, ez az időszak nem a lazsálásról szól.

Megünnepeltétek családi körben a sikereket?
Liu Shaoang: Természetesen! Családi vacsora volt a megérkezésünk estéjén.

Az olimpiának ugyan vége, márciusban azonban jön a világbajnokság.
Liu Shaoang: Próbálunk megállás nélkül tovább menni, hiszen most tudjuk kihasználni a lehetőségeinket. Nem tudom, milyen érzés lesz újra a jégen lenni, kíváncsian várom.

Az fel sem merült, hogy esetleg kihagyod a vb-t?
Liu Shaoang: Nem tehetem meg! Enyém az egyes rajtszám. Meg fogok tenni mindent azért, hogy az enyém is maradjon!

Hogy állsz az egyetemmel Debrecenben?
Liu Shaoang: Húha! Nincs elfelejtve, de remélem megértik, ha mostanában volt más dolgom is. Igyekszem majd arra is összpontosítani.

Palánki István