Debreceni 21-es: Kövér Balázs, aki lelki szemei előtt látja Kósa Lajos álmát
Debreceniek, akik nagy utat jártak be, mire ide- és odaértek, ahol most vannak. Sorozatunkban a helyi közélet megkerülhetetlen alakjait mutatjuk be olyan címszavakban, amit maguk választanak. Mi csak kérdezünk. Huszonegyet. Ezúttal Kövér Balázs jogásztól, short track versenybírótól, aki már a téli olimpia lázában ég.
Összecsomagoltál már? Vár Phjonghcsang!
Vegyes érzelmeim vannak. Már nagyon várom február 5-ét, amikor indulunk, miközben tudom, hogy nagyon nehéz lesz három hétre elszakadni a családtól. Azt ugye tudjátok, hogy nem én vagyok az egyedüli debreceni, akinek feladata lesz az olimpián?
Igen tudjuk, Nagy Konrád nagypályás gyorskorcsolyázóként szerzett kvótát…
Konrád valóban versenyez majd Phjonghcsang, és remélem, szépen szerepel, de hirtelen nem rá gondoltam, hanem Pádár Beátára, aki az utolsó pillanatban került be a bírói keretbe. Szerintem ő az egyik legjobb női bíró a mezőnyben, úgyhogy nem érdemtelenül kap munkát az olimpián.
Gratulálunk! Akkor ezek szerint négy debreceni utazik Phjonghcsangba, mert Kósa Lajos, a Magyar Korcsolyázók Országos Szövetségének elnöke hivatalból teszi tiszteletét Koreában.
Akkor már ne hagyjuk ki Derencsényi István fotóriportert se, aki a szövetség akkreditált fotósaként tudósít majd Phjonghcsangból. Tehát a szövetség részéről hivatalosan öten utazunk Debrecenből. (Czeglédi Zsolt, az MTI debreceni fotósa is tudósít az olimpiáról - a szerző).
Illusztris társaság! Ünneplésre is lesz alkalom?
Én nagyon remélem, hogy igen! Az olimpiai kvalifikációs versenyeknek számító Világkupa-viadalokon remekeltek a mieink.
Elégtétel lesz neked Phjonghcsang? 2002-ben olimpiai kerettag voltál, ám végül lemaradtál Salt Lake City-ről.
Igen, azt hiszem, elégtétel lesz, vagyis egyfajta beteljesülés. A versenyzői karrieremből nagyon hiányzott az olimpiai szereplés, de a bírói pályán, úgy látszik, kárpótol az élet. Minden más nagy világversenyen vezettem, most meglesz nekem az olimpia is.
Dél-Korea egy másik világ. Mire lehet számítani?
Vérprofizmusra. Volt szerencsém többször is eljutni dél-koreai versenyekre, mindenhol kiváló rendezést tapasztaltam. Biztos vagyok benne, hogy Phjonghcsangban is kitesznek magukért a koreaiak.
A saját sportodon kívül mi hoz majd lázba a téli olimpián?
Elsősorban a jégkorong, amit amatőr szinten űztem is. Szeretnék több meccset is megnézni, meglátom, mire sikerült jegyet venni. Természetesen kimegyek szurkolni a barátomnak, Nagy Konrádnak, remélem, szép eredményt ér el!
Az egy nemzetnek adható maximális kvótát szerezte meg a magyar válogatott. Nagyhatalom lettünk short trackben?
Az utóbbi évek eredményei alapján elmondható, hogy igen. Európából a szintén sportági nagyhatalomnak számító hollandoknak és oroszoknak sikerült még a maximális kvótát megszerezni.
Kósa Lajos a sporttörténelmi aranyérem megszerzését reméli a phjonghcsangi szerepléstől. Rejlik ebben némi laikus túlzás, vagy tényleg reális esély mutatkozik a végső győzelemre is?
Van esély! Liu Shaolin Sándor vagy a testvére odaérhet a dobogóra, de hogy annak melyik fokára, az nüanszokon múlik. Tudniillik ebben a sportban is hatalmas szerepe van a szerencsének.
Bizony! Emlékszünk még a világ legszerencsésebb olimpiai bajnokára, akinek ölébe hullott az aranyérem, miután mindenki kiesett előle!
Az ausztrál Steven Bradbury legendás győzelme is ékes bizonyítéka annak, hogy olykor a szerencse is kell a sikerhez. Azt azért tegyük tisztába, hogy Bradbury egy igencsak jó short trackes volt, aki 1994-Lillehammerben már szerzett olimpiai bronzérmet, tehát nem országos lúzerként képviselte Ausztráliát az ötkarikás játékokon. 2002-ben Salt Lake Cityben valóban hatalmas mázlival nyert olimpiai aranyat, és már az elődöntőből sem jutott volna tovább, ha nincs bukás az élen. A rövidpályás gyorcskorcsolya éppen ezért izgalmas. Mindig történik valami, újabb és újabb fordulatok váltják egymást.
Nem csodálnám, ha azt mondanád: időnként hajba kapnak a bírók. Ahány bukás, annyi vélemény és szemszög létezik.
Nyilván vannak viták, de attól mi még egy független testület vagyunk, bár elismerem, nagyon nehéz félretenni a nemzeti hovatartozást, nekem különösen, hiszen egyik-másik magyar válogatottal még együtt koriztam. A jégen három bíró működik közre, közülük az egyik a főbíró, és van még a videóbíró. Vitás esetben a főbíró és a videóbíró dönt.
Könnyű annak, akinek van videója!
Az leszek én, a videóbíró, de nem olyan könnyű a munkája, ahogy az kintről tűnik. Én hallom a jégen lévő bírók kommunikációját, és akkor hívom magamhoz a főbírót, ha én a közvetítés, illetve az ismétlés alapján másképp döntenék. Akkor megbeszéljük élő szóban is, hogy mi legyen. Próbáljuk meggyőzni egymást. A végső döntés mindig a főbíróé, aki általában hallgat a videóbíróra, hiszen bennünket négy kamera segít, több szögből is meg tudjuk vizsgálni a vitatott helyzeteket.
Futballban a bíró fejét mindenki le szeretné harapni: a játékos, az edző és a szurkoló egyaránt. Ti is kaptok hideget-meleget?
Ez a közeg egy kicsit más, mint a focié, annyi durvaság nincsen benne, de azért előfordulnak nálunk is kirívó esetek. Éppen a már említett Steven Bradbury szerencsés győzelmekor szabadultak el az indulatok. Az ausztrál bírót előbb ki kellett menekíteni a stadionból, majd halálos fenyegetést kapott.
Rendkívül pörgős egy short track verseny, még reklamálni sincs idő. Mit tehet az a versenyző, akit kizárnak?
Óvásnak helye nincs, de éppen azért vezették be a videóbírót, hogy a lehető legkorrektebb bírói döntések szülessenek. Mi nem a fellegekben járunk, hanem együtt lélegzünk a versenyzőkkel, a csapatokkal, és igyekszünk jó viszonyt ápolni. Én például készséggel elbeszélgetek bárkivel, csapatvezetővel, edzővel vagy játékossal egy-egy bírói ítéletről. Megmutatom neki a felvételt is, hogy maga is meggyőződjék az ítélet jogosságáról.
Komoly fejlődésen mehetett át a sportág Magyarországon, ha éremeséllyel várjuk a téli olimpiát. Milyennek látszik belülről?
Abszolút professzionálisnak, minden tudatos munka, szakszerű építkezés eredménye. Szocsiba még „csak” nyolcan jutottak ki, Phjonghcsangba már tízen. A kínai edző, Zhang Ling irányításával magas szintű szakmai munka zajlik a válogatottaknál, de minden személyi, tárgyi, illetve infrastrukturális feltétel is adott. Nagyon profi háttere van a válogatottnak, köszönhetően a komoly állami támogatásnak, annak, hogy kiemelt sportággá nyilvánították a short tracket.
Ez mind szép és jó, de miközben Budapesten szépen felfejlődött a sportág, addig Debrecenben elhalt…
Itt nem éppen rózsás a helyzet, de hallok törekvésről a Debreceni Sportcentrum és az országos szövetség felől azzal kapcsolatban, hogy újjá kéne éleszteni a sportágat a cívisvárosban. Korábban édesanyám vezetésével nagyon komoly eredményeket értünk el debreceni színekben, de az a klub sajnos elsorvadt.
Látni már édesanyád utódját, ki edzi majd a gyerekeket?
A Jégkarc Egyesület keretein belül Lengyel Anikó azért életben tartja a short tracket Debrecenben, arra lehetne építeni. Előbb „tömegesíteni” kellene, addig pedig csak megtalálnánk a megfelelő szakembert.
Esetleg neked is szerepet kéne vállalni. Apropó! Mikor is volt utoljára korcsolya a lábadon?
Sajnos meglehetősen régen, hiszen egy súlyos focisérülés miatt hat hónapja műtőasztalra kerültem. Éppen egy Világkupa-versenyről jöttem haza, ott még volt korcsolya a lábamon, aztán másnap elmentem kispályás focizni, egy rossz mozdulat következtében elszakadt a keresztszalagom.
Nem tudtad, hogy a foci veszélyes sportág?
Sokan mondták, és sajnos a saját bőrömön is megtapasztaltam. Nincs mit tenni, szeretek focizni is…
Zárásként azért még „korcsolyázzunk” egyet! Látod már a lelki szemeid előtt azt a korcsolyázóközpontot, amelyet Kósa Lajos álmodott meg 43 milliárd forintból?
Látom, hiszen hasonló létesítményekben jártunk már több földrészen. Nagyszerű otthona lehetne a jeges sportoknak Magyarországon. Remélem, hogy megvalósul! Amikor annak idején azt mondogatták, hogy majd egyszer épül fedett jégcsarnok Debrecenben, sokan kétkedve fogadtuk. Erre tessék, felépült, sőt, már kettő is van!
Integetsz majd nekünk a megnyitón?
Minden debreceninek! Nézzetek!
Cs. Bereczki Attila
