Hirdetés

Hirdetés

Huszonhat évesen felnőtt NB I-es vezetőedző lett Debrecenben. Mert megszállott!

2019.08.17. 08:31

Huszonhat évesen felnőtt NB I-es vezetőedző lett Debrecenben. Mert megszállott!
Kovács Adrián (Fotó: BeA)

Nem itthon tanulta a szakmát. Interjú a DEAC trénerével.

Hirdetés

Hirdetés

Merész húzásnak könyveltük el, amikor nyáron a Becsky István vezette DEAC-os menedzsment az alig 26 éves Kovács Adriánt nevezte ki a felnőtt élvonalbeli kosárlabdacsapat vezetőedzőjévé. A beszélgetésünkből azonban kiderül, hogy az életkor csak egy szám, egy vérprofival van dolgunk.

Cívíshír: Neked 26 évesen játszani kéne! Mit keresel a kispadon?
Kovács Adrián: Nyáron nap mint nap nekem szegezték azt a kérdést, tehát már felkészült vagyok a válasszal. Én már tizenévesen eldöntöttem, hogy edző szeretnék lenni, és azóta mindent megtettem annak érdekében, hogy a lehető legmagasabbra jussak, képeztem magam, elvégeztem Spanyolországban a legfontosabb, legmagasabb szintű edzői iskolákat. Ez még korántsem azt jelenti, hogy mindent tudok a szakmából, vannak még terveim, és folyamatosan tanulok is.

Cívishír: Jól értem, hogy korán rájöttél, edzőként nagyobb hasznára leszel a kosárlabda ügyének, mint játékosként?
Kovács Adrián: Így van! Játékosként nem sok esélyt adtam magamnak Spanyolországban. Egészen fiatalon edzősködni kezdtem, voltak kint utánpótlás és felnőtt csapataim is. Egy debreceni torna alkalmával ismerkedtem meg a DEAC-osokkal, ők csábítottak ide két éve. Így lettem az első csapat másodedzője, Berényi Sándor segítője, illetve az U23-as és U20-as csapatok vezetőedzője.

Cívishír: Spanyolországból érkeztél, mesélj!
Kovács Adrián: Székesfehérvári születésű vagyok, az általános iskolában kezdtem el kosarazni, majd átkerültem a Dávid Kornél Akadémiára, és ott ért az a nagy lehetőség, hogy 15 évesen egy cserediák program keretében kiutazhattam egy Madrid melletti kis településre, San Augustin del Guadalix-re. Azóta Spanyolország a második otthonom. Debrecenben én is olyan vagyok, mint egy légiós.

Cívishír: Merész srác lehettél! Manapság tizenöt évesen a legtöbben még az édesanyjuk szoknyája mögül ki-kipislantó gyerekek.
Kovács Adrián: Az volt a célom, hogy játékban is fejlődjek, illetve megtanuljak egy idegen nyelvet is. Egy évet töltöttem San Augustin del Guadalix-ben, utána áttelepültem Alicantéba, az utóbbi éveket már ott töltöttem. Játszottam még vagy két évet, de már elindultam az edzővé válás útján, és egyre több időt töltöttem a tanulással, mint a játékkal. Közben a családom is Alicantéba költözött, ma is ott él édesanyám és a testvéreim, oda köt a szerelem is, a menyasszonyom is alicantei.

A Playa San Juan Alicantéban
 

Cívishír: A DEAC-osoknak mivel sikerült meggyőzniük, hogy otthagyd a gyönyörű, pálmafás tengerpartot Debrecenért? A menyasszonyodról nem is beszélve…
Kovács Adrián: Korábban meg sem fordult a fejemben, hogy én valaha visszajövök Magyarországra, azt gondoltam, hogy Spanyolországban építgetem a kosárlabdaedzői karrieremet, ám amikor a spanyol csapatommal Debrecenben jártam, a DEAC-os klubvezetőkkel hamar egy hullámhosszra kerültünk, és úgy gondoltuk, hogy az én debreceni szerepvállalásommal kölcsönösen nagyot léphetünk előre. A menyasszonyom jobbára velem volt az elmúlt szezonban, és amikor csak tud, jön Debrecenbe a jövőben is. Nem éppen ideális ez a helyzet párkapcsolati szempontból, de a sport ezzel jár.

Cívishír: Sokan lehúztak ebben a városban évtizedeket edzőként ebben a sportágban, de nem álmodozhattak NB I-es kispadról. Erre te 26 évesen learatod a babérokat. Sok irigyed lehet!
Kovács Adrián: Tudom, hogy ez egy óriási lehetőség számomra, de nagyon sokat tettem is érte, hogy idáig eljussak, és továbbra is képzem magam. Évente öt-hat olyan kurzust végzek el, mint a spanyol élvonalbeli edzők, folyamatos kapcsolatot tartok az ottani szakemberekkel. Azt a tudást szeretném kamatoztatni Debrecenben, amit a spanyol szakedzőktől tanultam. Tudom, sokan fenntartásokkal tekintenek a munkám elé a korom miatt, de én azt mondom, hogy ne az edző életkora legyen fontos egy csapat életében, hanem a pályán mutatott teljesítmény, az eredmény.

Cívishír: Érdekes helyzet lehet az, amikor az embernek jóval idősebbeket kell fegyelmeznie. Fel lehet erre készülni?
Kovács Adrián: Nem hiszem, hogy ebből probléma lesz. Egy csapat életében egy közös érdek, egy közös cél van, egy profinak pedig mindent annak kell alárendelnie. Úgy gondolom, hogy az idősebbeknek is tudok újat mondani, mutatni, ugyanakkor teljesen nyitott vagyok arra, hogy alkalomadtán tőlük tanuljak, hiszen nekik a pályán – az eltöltött időt alapján – több tapasztalatuk van. Spanyolországban is dolgoztam felnőtt csapattal, tehát nem lesz újdonság számomra.

(Fotó: deacbasket.hu)
 

Cvíshír: A magyarénál egy sokkal fejlettebb kosárlabdás kultúrában szívtad magadba a tudást. No de mit tudnak jobban a spanyolok, mint mi? Azon kívül, hogy nyilván több pénzük van.
Kovács Adrián: Én még azt se állítanám, hogy több pénzük van, de egyébként sem a pénz határozza meg a spanyol kosárlabda fejlettségét. Alicantéban például negyven klub működik utánpótlásbázissal, és egy természetes kiválasztást generál ez a létszám. Már azért is kőkeményen meg kell küzdeni, hogy bekerülj a megye legjobb utánpótláscsapataiba, aztán majd az öt profi liga egyikébe. Ami talán a legfontosabb: Spanyolország rendkívül magas szintű az edzőképzés, nagyon komoly követelményeknek kell megfelelnie mindenkinek, aki a szakmában dolgozni akar. Így nemcsak a játékosok, hanem az edzők között is egy kemény, de egészséges verseny zajlik, az eredmény pedig a klubcsapatok és a válogatott sikereiben érhető tetten.

Cívishír: Kemény fából faragtak, ha ebben a darálóban magyarként boldogulni tudtál. Ért valamiféle hátrány, mert nem vagy spanyol?
Kovács Adrián: A spanyol abszolút befogadó népség, rengeteg a külföldi, az osztályaimban, illetve a csapataimban is nagyjából fele-fele volt a spanyolok és a külföldiek aránya. Semmiféle hátrány nem ért.

Cívishír: A spanyollal hogy boldogulsz?
Kovács Adrián: Amikor kikerültem egy szót sem tudtam, de rákényszerített az élet, hogy megtanuljam a nyelvet, mert a környezetemben senki nem beszélt angolul. Ma már anyanyelvi szinten beszélem a spanyolt.

Cívishír: Bár a felkészülés csak a jövő héten kezdődik, a keret már megvan, elöljáróban mondj valamit, mire lehet jó a csapat?
Kovács Adrián: A keret összeállításakor a legfontosabb szempont volt a játékosok emberi kvalitása, éppen ezért igyekeztünk a korábban bevált embereket visszacsábítani, vagy megtartani, mint például Armwoodot, Manigatot és Borisovot. Ugyanakkor megtartottuk a csapat magyar magját is, és olyan meghatározó játékosokat igazoltunk, mint Tóth Ádám vagy Somogyi Ádám. Úgy gondolom, a menedzsment nemcsak jó játékosokat, hanem jó embereket is igazolt, tehát jó munkát végeztünk a nyáron.

Cívishír: Amikor Becsky István klubvezetővel kezet ráztál, milyen konkrét célkitűzéseket fogalmazott meg a csapattal szemben?
Kovács Adrián: A DEAC évről évre fejlődik, lépésről lépésre halad előre, így a legfőbb cél most a rájátszásba jutás.

Cívishír: Az edzői ars poeticád milyen szórakozást ígér a közönségnek?
Kovács Adrián: Minden edzőnek megvan a saját filozófiája, ehhez igazolja a játékosokat, és ehhez alakítja ki az egész játékrendszert. Agresszív védekezés, gyors támadás – nekem ez a filozófiám. Minden edző erre törekszik, nekünk azonban itt, a DEAC-nál meg is van ehhez a megfelelő játékoskeret.

Justinas Spokas (balra) és Kovács Adrián
 

Cívishír: A litván pályaedző szerződtetése azt jelenti, hogy összegyúrjátok a balti, a spanyol és a magyar kosárlabda elemeit?
Kovács Adrián: Valahogy úgy. Justinas Spokast Spanyolországból ismerem, több klubnál is dolgozott, jól beszél spanyolul, így kommunikációs gátjaink nincsenek. Nem mindenben találkozik az elképzelésünk, de éppen ez a jó benne. A folyamatos szakmai vitáink építő jellegűek mindkettőnk számára. Ugyanilyen volt a kapcsolatom tavaly Berényi Sándorral, azt hiszem, mindketten sokat tanultunk egymástól.

Cívishír: Sokan már égnek a vágytól, hogy láthassák az új csapatot, hogyan alakul a felkészülési program?
Kovács Adrián: Összeállt már a kép, de még az első nyilvános mérkőzés időpontja nem tisztázott. Zárt kapus meccset játszunk a Nagyváraddal és a Szegeddel, majd utazunk a Székesfehérvárhoz is a felkészülés során. A DEAC centenáriuma tiszteletére rendezünk egy mérkőzést Debrecenben, de még az ellenfél kiléte kérdéses. Még dolgozunk az ügyön, és igyekszünk majd mielőbb értesíteni a közönséget.

Cívishír: Ha távol a család és a szerelem, Debrecenben mivel telik a szabadidőd?
Kovács Adrián: Szinte csak a kosárlabdával foglalkozom akkor is, képzem magam.

Cívishír: Azért csak kimozdulsz a négy fal közül, most is egy belvárosi kávézó teraszán beszélgetünk…
Kovács Adrián: Nagyon szeretem Debrecent, és miközben hangos könyveket hallgatok, szeretek jó nagyokat sétálni, vagy bejövök a belvárosba, vagy teszek egy kört a Nagyerdőn. Debrecen a legideálisabb hely a légiósok számára is, nem kicsi, ugyanakkor nagyon nyugodt, a többiek nevében is mondhatom, hogy tökéletes.

Cs. Bereczki Attila

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.