Kettőből kettő, de ez is vereség

Második bajnokiját is elvesztette a DVSC Schaeffler, ezúttal Kisvárdán maradt pont nélkül a csapat.
Nehéz mit írni egy olyan hatvan perc után, amelyben semmi nem sikerült egy csapatnak, amelyben egymást követték a gyermeteg hibák, amelyben egy példásan küzdő ellenfél megérdemelten tartotta otthon a két pontot – olvasható a klub honlapján.

Már az elején látszott, hogy ez nem a mi napunk, sorra ejtettük el a labdákat, nem találtuk az utat a kapu felé, ha pedig véletlenül helyzetbe kerültünk, azt elrontottuk – folytatódik a beszámoló. Úgy lépett meg a találkozó elején a Kisvárda, hogy Pásztornak nem is kellett védenie. Aztán amikor kellett, kiderült, hogy az ex-debreceni hálóőr remek napot fogott ki. Védte a kötelezőket, ehhez tette hozzá a bravúrjait, így félidőben négy góllal vezettek a hazaiak. Úgy alakult ki ez a különbség, hogy Csapó Kyra egyáltalán nem védett rosszul, csak hát a kilenc lőtt gól…

Szünet után Giegerich sorra hatástalanított a a hazai lövéseket, így sikerült felzárkózni, sőt 15–14-nél az egyenlítésért támadhatott a DVSC. De a csapat nem élt a sansszal, ismét csak Pásztornak is köszönhetően nőtt a különbség. A hajrában a korábbinál is jobban látszott a tanácstalanság a debreceni lányok mozdulatain, miközben kézben tartotta a meccset az okosan játszó, előnyét hosszú támadásokkal is őrző Kisvárda.  

MESTERMÉRLEG
Bakó Botond: – Nagyon boldogok vagyunk, nagyon örülünk az eredménynek. Az történt a pályán, amit elterveztünk. Tudtuk, hogy a küzdés, a harc és a védelmek fognak dominálni, a remek védekezésünkkel és kapusteljesítménnyel nyertünk. Úgy gondolom, hogy az első félidőben a játék minden elemében domináltunk, a második félidőben elkezdtünk fáradni, kevés a cserelehetőségünk. Nagyon odatették magukat a lányok és a fontos pillanatokban is higgadtak tudtak maradni!
Köstner Vilmos: – Nagyon nehéz mit mondani, hiszen teljesítményünk közel volt az értékelhetetlenhez, a Kisvárda viszont minden dicséretet megérdemel az összeszedett csapatjátékáért. Mi méltatlanul játszottunk a klubszínekhez és a tavalyi szereplésünkhöz. Ennek biztos van valami oka, holott a felkészülés során minden rendben volt. Hátrafelé kézilabdáztunk, nem előre, nem is emlékszem, mikor dobtunk ilyen kevés gólt egy meccsen. Még az is lehet, hogy a koronavírus alatt elfelejtettem a szakmát, át kell gondolnom a hogyan továbbot…