Búcsú a Magyar Kupától.
A kupameccs katasztrofális kezdést hozott: az érdiek lábmunkában verték a mieinket, párharcokat nyertek, jobban lőttek, miközben Janurik Kinga egymás után hárította az eleinte a kényszeredettség, aztán a kétségbeesettség szülte debreceni próbálkozásokat.
A 17. percben már másodjára kért időt a DVSC-t edző Pal Oldrup Jensen, aki igen bajban érezhette magát, hogy a Vantara-Kelemen, Deszpotovic, Tóvizi, Grigel, Kovács, Varsányi hatos ezen a mérkőzésen képtelen hatékony összejátékra, míg a kapuban Oguntoye Viktória alig találkozott a labdával.
A hálóőrt Szabó Dóra váltotta, beállóban Bordás vette át Tóvizi helyét, de majd az összes poszton cserélt a norvég szakember, aki dühösen figyelhette, amint a 20. perc körül 13–6-ot mutat az eredményjelző.
A hazaiak egyre többet hibáztak, amit jó arányban használtunk ki, így sikerült öt gólra feljönni az első 30 perc végére (17–12).
A második játékrészre egy sokkal bátrabb, fókuszáltabb, mozgékonyabb DVSC érkezett. Olyan, amelyik lábon akart meghalni, vagyis a lányok apait-anyait beleadtak a meccsbe.
Igen ám, de ez az a pont, amikor a fejekben elkezdődik egy másik mérkőzés – a megroggyant fél ilyenkor szokott „visszaérkezni” a játékba, ekkor tudatosul, hogy nincs az az agyonnyert meccs, amit húsz perc alatt ne lehetne elveszíteni.
A kiváló dán irányító, Lotte Grigel ezúttal képtelen volt összefogni a csapatot, túl sokat vállalt, ahogy Deszpotovic sem használta megfelelően a széleket. A montenegrói maga is beleesett abba a hibába, hogy neki egyedül kell megnyernie a találkozót.
Az egész hatvan perc alatt keveset vontuk be a szárnyakat, pedig Vantara-Kelemenre, Varsányira és Aranyra is számítani lehetett volna! Főleg, hogy az Érd visszarendeződötten kemény dió, középen különösen nehéz velük boldolgulni: jól jelezték ezt Grigel és Deszpotovic rontott lövései és az is, ahogy Kovácsot őrizték (a válogatott jobblövő a második félidőben azért megtalálta a kulcsot).
A sorsdöntő momentumokban sajnos egymás után jöttek a ki nem kényszerített hibák, a labdaeladások (26. perc, 26–22), ezzel együtt a Loki hajtott, ment az eredmény után. Emeljük ki: minden erőfeszítés kevés lett volna, ha Szabó Dóra nem nyújt heroikus teljesítményt végig, amíg csak a 10. perctől kezdve a pályán volt (Oguntoye talán egy hetes erejéig tért vissza). A mindössze 18 esztendős Dorcinál 41 százalékos védési mutatót számoltunk, ami az első félidő tükrében különösen ígéretes.
Bordás Réka beállóban szintén dicséretesen küzdött, bár ezúttal olyan érzése volt a szemlélőnek, mintha a franciaországi kontinensviadalra szintén utazó Tóviziben nem bízott volna eléggé Pal Oldrup Jensen.
A jövőre nézve a legfontosabb tanulság, hogy nincs az a padló, amiről nem volna érdemes megpróbálni felállni. A hölgyek a pocsék kezdés után megtették, volt bennük tartás – ezt kell tovább vinni magunkkal!
Hajrá!
Ratalics László
Magyar Kupa, IV. fordulóMESTERMÉRLEG
Szabó Edina: Nagyon jól kezdtünk, fegyelmezetten pontosan kézilabdáztunk. Aztán az első félidő hajrájában lankadt a figyelem, a folytatásban sok ki nem kényszerített hibát követtünk el, ez pedig veszélyes egy ilyen erős ellenféllel szemben. Most az volt a legfontosabb, hogy kiharcoltuk a továbbjutást! Szeretném külön kiemelni a két kapus teljesítményét, a DVSC-ben Szabó Dóra, nálunk pedig Janurik Kinga nyújtott kiemelkedő teljesítményt!
Pal Oldrup Jensen: Szoros meccset játszottunk egy remek együttes otthonában. Komoly hátrányba kerültünk, a csapatot dicséri, hogy vissza tudtunk jönni a meccsbe, ám néhány hiba miatt végül vesztesen hagytuk el a pályát. Számunkra a meccs egyértelmű pozitívuma a fiatal Szabó Dóra remek teljesítménye!