Egyetlen gól kellett volna a debreceni bravúrhoz

27–26-ra kikapott, ezzel kiesett a Magyar Kupából a DVSC Schaeffler női kézilabda csapata november 13-án Érden. A továbbjutáshoz a döntetlen is elegendő lett volna, erről csúszott le egyetlen góllal a Loki roppant izgalmas, idegölő meccsen.

A kupameccs katasztrofális kezdést hozott: az érdiek lábmunkában verték a mieinket, párharcokat nyertek, jobban lőttek, miközben Janurik Kinga egymás után hárította az eleinte a kényszeredettség, aztán a kétségbeesettség szülte debreceni próbálkozásokat.

A 17. percben már másodjára kért időt a DVSC-t edző Pal Oldrup Jensen, aki igen bajban érezhette magát, hogy a Vantara-Kelemen, Deszpotovic, Tóvizi, Grigel, Kovács, Varsányi hatos ezen a mérkőzésen képtelen hatékony összejátékra, míg a kapuban Oguntoye Viktória alig találkozott a labdával.

A hálóőrt Szabó Dóra váltotta, beállóban Bordás vette át Tóvizi helyét, de majd az összes poszton cserélt a norvég szakember, aki dühösen figyelhette, amint a 20. perc körül 13–6-ot mutat az eredményjelző.

Ekkorra az érdiek elhitték, hogy a mai este a bab is hús. Tévedtek: a Loki izzadva, nyögvenyelősen, de a leginkább a szupertehetség Szabó pazar védéseiből energiát merítve megkezdte a felzárkózást.

A hazaiak egyre többet hibáztak, amit jó arányban használtunk ki, így sikerült öt gólra feljönni az első 30 perc végére (17–12).

Amikor már nem elég a lendület

A második játékrészre egy sokkal bátrabb, fókuszáltabb, mozgékonyabb DVSC érkezett. Olyan, amelyik lábon akart meghalni, vagyis a lányok apait-anyait beleadtak a meccsbe.

Bár a játék természetesen nem volt hibátlan, ez a mentalitás eredményezte, hogy az Érd megingott és a 12. perc végén 18–18-ra alakították az eredményt a debreceniek, egy különösen feljavuló Kovács Annával az élen. 

Igen ám, de ez az a pont, amikor a fejekben elkezdődik egy másik mérkőzés – a megroggyant fél ilyenkor szokott „visszaérkezni” a játékba, ekkor tudatosul, hogy nincs az az agyonnyert meccs, amit húsz perc alatt ne lehetne elveszíteni.

Ekkor lett volna a legnagyobb szükség a hideg fejre, helyette páran azt hitték, elég lesz a lendület.

A kiváló dán irányító, Lotte Grigel ezúttal képtelen volt összefogni a csapatot, túl sokat vállalt, ahogy Deszpotovic sem használta megfelelően a széleket. A montenegrói maga is beleesett abba a hibába, hogy neki egyedül kell megnyernie a találkozót.

Az egész hatvan perc alatt keveset vontuk be a szárnyakat, pedig Vantara-Kelemenre, Varsányira és Aranyra is számítani lehetett volna! Főleg, hogy az Érd visszarendeződötten kemény dió, középen különösen nehéz velük boldolgulni: jól jelezték ezt Grigel és Deszpotovic rontott lövései és az is, ahogy Kovácsot őrizték (a válogatott jobblövő a második félidőben azért megtalálta a kulcsot).

A sorsdöntő momentumokban sajnos egymás után jöttek a ki nem kényszerített hibák, a labdaeladások (26. perc, 26–22), ezzel együtt a Loki hajtott, ment az eredmény után. Emeljük ki: minden erőfeszítés kevés lett volna, ha Szabó Dóra nem nyújt heroikus teljesítményt végig, amíg csak a 10. perctől kezdve a pályán volt (Oguntoye talán egy hetes erejéig tért vissza). A mindössze 18 esztendős Dorcinál 41 százalékos védési mutatót számoltunk, ami az első félidő tükrében különösen ígéretes.

Bordás Réka beállóban szintén dicséretesen küzdött, bár ezúttal olyan érzése volt a szemlélőnek, mintha a franciaországi kontinensviadalra szintén utazó Tóviziben nem bízott volna eléggé Pal Oldrup Jensen.

A végén a lányok egyetlen gólra jöttek fel, ami azonban csak ahhoz volt elég, hogy a buszon hazafelé mindenki azon ehesse magát, mi lett volna, ha az egyik szituációban nem hibázza el…

A jövőre nézve a legfontosabb tanulság, hogy nincs az a padló, amiről nem volna érdemes megpróbálni felállni. A hölgyek a pocsék kezdés után megtették, volt bennük tartás – ezt kell tovább vinni magunkkal!

Hajrá!

Ratalics László

Magyar Kupa, IV. forduló
Érd – DVSC Schaeffler 27–26 (17–12)
Érd, 800 néző. Vezette: Herczeg, Südi
Érd: Janurik – Krpezs-Slezák 8 (4), Kiss N. 1, Tóth G., Szabó L. 1, Jerabková 8 (2), Lassource 5. Csere: Foggea (kapus), Lavko 3, Kovacsevics 1, Schatzl Natalie, Király, Simon A., Gávai 1. Edző: Szabó Edina.
DVSC: Oguntoye – Varsányi 1, Kovács Anna 6 (1), Tóvizi 1, Deszpotovics 4, Grigel 8 (5), Vantara-Kelemen 1, Csere: Szabó D. (kapus), Bordás 1, Bulath, Zamfirescu 1, Arany 2. Edző: Pal Oldrup Jensen.
Az eredmény alakulása: 13. perc: 9–4. 17.p.: 12–4.. 32. p.: 17–14. 42. p.: 18–18. 47. p.: 21–18. 54. p.: 24–21. 57. p.: 26–24.
Kiállítások: 4, ill. 6 perc
Hétméteresek: 6/5, ill. 8/6.

MESTERMÉRLEG
Szabó Edina: Nagyon jól kezdtünk, fegyelmezetten pontosan kézilabdáztunk. Aztán az első félidő hajrájában lankadt a figyelem, a folytatásban sok ki nem kényszerített hibát követtünk el, ez pedig veszélyes egy ilyen erős ellenféllel szemben. Most az volt a legfontosabb, hogy kiharcoltuk a továbbjutást! Szeretném külön kiemelni a két kapus teljesítményét, a DVSC-ben Szabó Dóra, nálunk pedig Janurik Kinga nyújtott kiemelkedő teljesítményt!
Pal Oldrup Jensen: Szoros meccset játszottunk egy remek együttes otthonában. Komoly hátrányba kerültünk, a csapatot dicséri, hogy vissza tudtunk jönni a meccsbe, ám néhány hiba miatt végül vesztesen hagytuk el a pályát. Számunkra a meccs egyértelmű pozitívuma a fiatal Szabó Dóra remek teljesítménye!