Berta Ákos visszavonult, de nagy céljai vannak még Debrecenben

Berta Ákos, a DEAC jégkorongcsapatának kapitánya pazar szezonvéget produkált. Lyukasra lőtte az Újpest hálóját a rájátszásban, döntő érdemeket szerzett abban, hogy a DEAC a legjobb négy közé jutott az Erste Ligában, nem sokkal korábban pedig a magyar elitcsapatot, a Székesfehérvárt ismét legyőzve megvédte címét a Magyar Kupában. A csapatkapitány ezek után némi meglepetésre bejelentette a visszavonulását.

Cívishír: Pont a csúcson kell abbahagyni?
Berta Ákos: Azért megmosolyogtató, hogy most, 35. évemben lennék a csúcson. Tegyük ezt idézőjelbe! Relatív, kinek mi a csúcs. Nem terveztem egyik szezon előtt sem, hogy az lesz az utolsó, de azért az utóbbi években egyre többször gondoltam arra, hogyan és mikor kéne befejezni. Kétségtelenül jó szezonja volt az utóbbi a csapatnak, különösen annak fényében, hogy honnan indultunk a szezon elején. A csapat és a saját teljesítményemmel is elégedett vagyok. A klub életében bekövetkezett egy nagy változás, immár az utánpótlásnevelés is a DEAC égisze alá tartozik, és onnan jött a felkérés, hogy edzői munkát vállaljak az U16-os csapatnál. Néhány nap gondolkodási időt kértem, majd úgy döntöttem, hogy elfogadom az ajánlatot, ami egyben a játékos-pályafutásom végét is jelentette.

Cívishír: Edzősködni sosem késő!
Berta Ákos: Az ajánlat most érkezett, mérlegeltem, korántsem biztos, hogy így tudtam volna abbahagyni, mert ha tudom, hogy a következő biztosan az utolsó szezonom, Murphy törvénye szerint biztosan az lenne a legrosszabb.

Cívíshír: Még néztünk volna a pályán!
Berta Ákos: Köszönöm, ennek örülök. Amikor hat éve a keresztszalagom elszakadt, nem gondoltam, hogy 35 éves koromig fogok jégkorongozni ilyen szinten. Ennek tükrében egyáltalán nem lehetek elégedetlen, egyelőre örülök neki.

Cívishír: Larionov 44 évesen még az NHL-ben játszott!
Berta Ákos: Én nem hasonlítom magam Igor Larionovhoz. Bárcsak tehetném, de ahhoz újra kellene születnem.

Cívíshír: Törvényszerű volt, hogy edző leszel, ha egyszer befejezed a profi hokit?
Berta Ákos: Nem, abszolút nem. Végiggondoltam minden lehetőséget, de aki annyi időt töltött el a jégen, mint én, nem tudja úgy abbahagyni, hogy felakasztja szögre a korit, és örökre hátat fordít a hokinak. Akkor is mindig hiányzott a jégkorong, amikor sérülés miatt nem játszhattam, vagy éppen valamilyen átigazolási mizéria miatt éppen nem tudtam a jégen lenni a csapattal.

Cívishír: Sokan nehezen viselik a pályafutást lezáró időszakot. Nálad hogy zajlik ez?
Berta Ákos: Eddig nagyon is jól, a játékon már nem kell gondolkodnom. Szerencsére maradok a jégkorongos rendszerben, csak egy kicsit átalakul az életem. Amikor pedig tudok, hétvégente a barátokkal jégre csúszok kicsit lövöldözni. Nem nézni, hanem csinálni szeretem. Ha jövőre döntőbe jut a csapat, akkor majd nyilván megfordul a fejemben, hogy a francba, még egy évet kibírhattam volna, de tudod, mit? Azt mondom, bárcsak megbánnám!

Cívishír: Milyen sajátosságai vannak az U16-os korosztálynak?
Berta Ákos: Ez egy rendkívül fontos életkor a sportban. Ilyenkor alakul ki igazán az izomzat, most kell megalapozni az alapjait annak, amit majd az ember felnőtt korában kamatoztathat a jégen. Amelyik srác ezt ebben a korban felismeri és ennek megfelelően tudatosan és szorgalmasan edz, abból élvonalbeli játékos lehet, annak minden szépségével.

Cívishír: Erre rávenni, ráébreszteni a fiatalokat – talán ez az edzői munka legnehezebb része.
Berta Ákos: Egy fiatal játékosnak ebben a korban már tudnia kell, hogy az edző nem azért hajtja, mert ki akar tolni vele, hanem éppen ellenkezőleg. Persze abban is van valami, aki csal mondjuk a futásnál vagy a játékoknál. Ha ugyanis már tud csalni, akkor van benne ravaszság, ami a pályán, a meccsen jól jöhet. Éppen ezért, ha látom, hogy a srácok egy kicsit csalnak a nehezebb részeknél, nyilván észrevesszük, szólunk érte, aztán bízunk benne, hogy mérkőzésen is megtalálják a rövidebb utat a sikerhez. Mindenesetre az jár a legjobban, aki becsülettel elvégzi a munkát, és mellé még társul egy kis kreativitás is.

Cívishír: A fiatal Berta Ákos csalta az edzést?
Berta Ákos: Azért nem voltam sztahanovista, a legutolsó fát nem mindig kerültem meg futásnál. Aztán fiatalon kikerültem Szlovákiába, ahol magasabb szinten űzik ugye a jégkorongot, mint Magyarországon, és ott jöttem rá, hogy csak magáért dolgozik az ember. Tehát akkor is csinálni kell, ha éppen senki nem látja.

Cívishír: Van önkritikád? Értékeld a pályafutásodat! Mindent kihoztál belőle?
Berta Ákos: Van önkritikám, mindig is volt. Az elején azt hittem, minden babért learatok, vagyis learatunk a csapataimmal. Megvertük a szlovénokat, majd néhány év múlva simán kikaptunk, és azóta is jobbak, mert ők hamarabb megértették a siker receptjét, modelljét. Szlovákiában a velem egykorú 14-15 éves játékosoknak már menedzserük volt. Ha ezeket nem látom, minden bizonnyal kevesebb ideig hokizom. Érettebb fejjel már tudtam, hogy a sikerért többet kell dolgozni. Hiányérzetem csak a kimaradt ziccerek miatt van.

Cívishír: Aki éveken keresztül csapatkapitány, abban csak van valami extra! Vezéralkat vagy?
Berta Ákos: Fiatalon is voltam csapatkapitány, egyrészt a tehetségem, a teljesítményem, másrészt a kiállásom miatt. Nekem nem jelentett terhet vagy gondot, ha csapatkapitánynak választottak, és tudtam, milyen felelőséggel jár, el is végeztem a dolgom, ha a szükség úgy kívánta a csapat érdekében háttérbe helyeztem az egyéni ambícióimat.

Cívishír: Mesélj, milyen balhék végére kellett pontot tenni az öltözőben?
Berta Ákos: Egész pályafutásom során nem akadt olyan, aminek itt hírértéke lenne. A nagy problémák mindig a hullámvölgyekben jönnek elő. Egy csapatkapitánynak mindig a csapatérdeket kell szem előtt tartani. Vigyázni kell arra, hogy ne legyenek klikkesedések, és egészséges konkurenciaharc jellemezze a csapattársak közötti kapcsolatokat. Jó kommunikációval minden kényes ügyet lehet rendezni.

Cívishír: Vonjunk mérleget a pályafutásodból a számok tükrében!
Berta Ákos: Ezt nehéz lenne, mert nem őrzöm a statisztikákat a fejemben. Tizenhat szorozva negyven-ötven – nagyjából ennyi meccset játszottam felnőttként. Sok év, nagy számok ezek, de elrepült az idő gyorsan…

Cívishír: Idézd fel, melyik volt a legjobb meccsed?
Berta Ákos: Debreceni színekben egyértelműen a kupasikerek ugranak be, a korábbiak már annyira távolinak tűnnek, hogy elmosta az emlékezet. Sajnos nem tudok világbajnoki döntőkkel szolgálni…

Cívishír: A bunyóidnak hány százalékát nyerted, illetve vesztetted el?
Berta Ákos: Erre vonatkozóan sincs statisztikám. Inkább fiatalon keveredtem ökölharcba a meccseken, adtam is, kaptam is, és hogy pontosan mennyivel, azt nem tudom, de biztosan többet adtam, mint amennyit kaptam. Adni egyébként is jobb. A bodychecket is imádtam, akár adod, akár kapod, azért fel tud ébreszteni és belerántani a meccs ritmusába. Egyébként nem számítottam én nagy verekedőnek, hamar rájöttem, hogy hatékonyabb játékkal értékesebb vagyok a csapatom számára, mint verekedésekkel. Ezzel együtt utóbb sem riadtam vissza egyetlen kihívástól sem. Ezekbe bele kell állnia egy játékosnak, néha neked kell kezdeményezni, néha meg egy csapattársad helyett elvinni a balhét, nehogy szerezzen pár öltést. Nem tudom, mennyit fog változni a jégkorong a jövőben, de remélem, azért megmarad kemény sportágnak.

Cívishír: Az edzői munkának is kemény elhivatottsággal vágtál neki?
Berta Ákos: Folyamatosan képzem magam, a jégkorong évről évre változik. Szerencsére a klubnak remek kapcsolatai vannak svéd és finn szakemberekkel, akiktől lehet tanulni, valamint az internetnek hála sok szakmai anyag elérhető az Egyesült Államokból is. Olyan szeretnék lenni edzőként, mint amilyen játékosként is voltam, flexibilis, azaz nyitott az újdonságokra. Nincsenek rögeszméim. Nyilván nem pusztán a szakmai anyagon múlik a sikeresség, mert úgy elég lenne NHL-es edzésterv alapján készülni, de nem ilyen egyszerű az edzői munka. A szakmai oldalon nagyon jó példák vannak, de azért szükséges néha improvizálni is, hiszen minden csapat más. Hagyatkozom arra a sok tapasztalatra is, amit pályafutásom során összeszedtem, vagy amit az edzőimtől tanultam. A lényeg, hogy a srácok minél gyorsabban fejlődjenek, itt nem az érmek megszerzése még a legnagyobb cél, hanem az, hogy idővel profi jégkorongozóvá válhassanak.

Cívishír: Arra felkészültél lelkileg, hogy immár a szülőkkel is meg kell küzdeni?
Berta Ákos: Eddig erre nem volt példa. Ugyanazt akarjuk, mint ők, azaz fejlődjön valamit minden nap a gyerek, és szeresse, amit csinál. De meggyőződésem, hogy ha egy szülő befolyásolni próbálja az edzői munkát, akkor a saját gyerekének tesz rosszat. Én is csak a gyermekem tudom befolyásolni, a tanárnak már nem mondom meg, mikor feleljen, vagy mikor és miből. Hiszen eljön az idő, amikor nem fognak majd kivételezni a gyerekkel, és akkor jön majd a feketeleves. Én mindenesetre nem engedek beleszólást a munkába szakmai téren, de hogy a pályán kívül ki mit csinál, abba mi sem szólunk bele. Aki beleáll és csinálja, annak minden lehetőség adott. A sport áldozatokkal jár, vagy moziba mész, vagy edzeni, de akkor előbb-utóbb a többieket is csak nézni fogod. Bár nagy tapasztalatom edzőként még nincs, különleges bánásmódban nem részesítünk senkit. Magukat tudják különlegessé tenni a srácok, ha kihasználják a tehetségüket. Mi mindenkire odafigyelünk, hogy ne csak itt legyenek testben, hanem minden egyes nap fejlődjenek fizikálisan és mentálisan egyaránt. Az erőnléti edzők, a fizioterapeuták, a felszerelés-menedzserek, mindenki azon van, hogy sikeresek legyenek a játékosok.

Cívishír: Magasabb szintű edzői ambícióid vannak?
Berta Ákos: Szezon közben nem gondoltam, hogy néhány hónap múlva főállású utánpótlásedző leszek, így most sem gondolok arra, mit hoz a távoli jövő. Még annyira az elején járok, hogy tervezni értelmetlen lenne. Az nem kérdés, hogy ugyanolyan elánnal végzem majd az edzői munkát, mint ahogyan jégkorongoztam. Sokat kell tanulnom, egyelőre ennyi biztos. Szeretnék jó edző lenni. Már most tudom, hogy játékosként egyszerűbb volt.

Cívishír: Nyolc év alatt mennyire lettél debreceni?
Berta Ákos: Sokkal inkább az vagyok, mint az első évben, bár nyolc év nem egy emberöltő, nem nevezhetem magam tősgyökeres debreceninek.

Cívishír: Aki nyolc évig debreceni csapat kapitánya, kétszeres kupagyőztes a DEAC-cal, az nekünk debreceni!
Berta Ákos: Arra természetesen büszke vagyok, hogy van egy meglehetősen szoros kötődésem a városhoz, megtisztelő.

Cs. Bereczki Attila