Vis Maior: 20 év világsiker Debrecenben
Cívishír: Eljutottatok oda, ahová 20 éve képzeltétek? Egyáltalán volt-e bármi nagy ábránd, vagy csak a zenélés öröme tartott a színpadon?
Kozma Dénes: Persze! Az első az volt, hogy de jó lenne játszani a Lovardában! Mikor ez megtörtént, és nem rúgtak le minket páros lábbal, akkor viccelődtünk, hogy ha a debreceni főtéren játszunk, az micsoda siker lesz. Rá egy évre már ez is összejött. Akkor hova tovább? Mivel sose fogalmaztunk meg klasszikus értelemben vett nagyszínpados célt, ezért minden méretében és exkluzivitásában nagyobb vagy rendhagyóbb helynek nagyon örültünk, és örülünk ma is. Igazából az élmény fontos. Szerintem egész szép eredményeket tud elkönyvelni a zenekar a sikerek terén. Persze ezt helyén kell kezelni. De ha van kapcsolatod, akkor a Sziget nagyszínpadon Ed Sheeran előtt tudnánk nyomni egy bulit. Szerintem ráérünk,
nem is lesz drága... Edhez képest meg tuti.
Cívishír: Utánanézek, mit tehetünk. De addig is: hogy tervezitek ünnepelni a jubileumot?
Kozma Dénes: A próbatermünk előtt felállítunk egy jó nagy színpadot. Végre. És minden eddigi tag segítségével megcsinálunk egy olyan rendhagyó bulit, amit nem érdemes kihagyni.
Cívishír: De jó, hogy szóba jött a „minden eddigi tag”. Mi történt velük 20 év alatt? Házasság, gyerekek, polgári karrier lenyomata mennyire érződik a Vis Maioron? Esetleg saját gyerek tombol rátok az egyetemi bulikon?
Kozma Dénes: Húsz év az 20 év. Történetileg két nagy szakszra lehet bontani a zenekar életét. Az
egyetemi évfolyamzenekar (Dr. Elek-Belus Fruzsina, Dr. Tréki-Tóth Péter János, Dr. Elek Tamás Mirkó, Dr. Firtkó Tibor, Dr. Finna Csaba, kakukktojás: Orvos György és szerény személyem, Dr. Kozma Dénes), ami körülbelül 2004-ig tartott, és onnan egy-két év alatt a mostani kemény mag alakult ki (Dr. Szentpéteri Tamás, Orvos György, Kozma Mátyás, Kövesdi Gábor). És ehhez a fogathoz csatlakoznak énekes lányok, szintisek, fúvósok. Persze sok embert a család és a munka, a Budapest-orientáltság arra a lépesre vezetett, hogy kilépjen a zenekarból. De ez sose haraggal történt. Persze ennyi év alatt azért voltak viták, amiket a pálinka gyorsan és hatékonyan tudott kezelni, így nem eszkalálódott.
Cívishír: Ha már a pálinkánál tartunk: van még türelmetek a részegekhez? Változott az évtizedek alatt a közönség szórakozási színvonala?
Kozma Dénes: Állítom, az elmúlt öt évben már nem csapják magukat annyira szét az emberek. Betudható ez annak is egy kicsit, hogy az élőzenés koncertek valamivel hamarabb kezdődnek, és talán a nagyobb dózis is a DJ produkciója alatt kerül a szervezetbe. Amúgy meg a Vis Maior bulizenekar. A jó bulihoz pedig három dolog kell: jó zene, jó pia, jó csajok vagy pasik. Nagyon kevés olyan eset volt, amikor egy részeg társaság rossz szándékkal közeledett felénk. Nem jellemző. Ha meg valaki tényleg kíváncsi ránk, és szeretne pár szót váltani, ahhoz meg kell pia, hiszen gigasztárok vagyunk, akiket józanul megszólítani csak nagyon kevesen mernek.
Cívishír: Hadd irigykedjek egy kicsit! Kápráztass el valami szaftos részlettel! Dobálnak a koncerten melltartót? Nehéz kimenekülni a hátsó kijáraton egy koncert után?
Kozma Dénes: Nagyon nehéz. Minden tag nagyon daliás, már-már férfiidol. Akkor van nagy baj, ha nincs hátsó ajtó. Méltán híres világsztárok vagyunk a saját hazánkban.
Cívishír: Kétségtelen. Ti diktáljátok a trendet, vagy igazodtok a közönség igényeihez? Játszotok például Majkát Aradszky helyett?
Kozma Dénes: Ezt már senki se tudja. A retro vagy az MTV korszak zenéi ma is menők. A rockzene visszakerült az undergroud színtérre, nagy fájdalmamra. Az elektronikus zene, az EDM hasít. Meg van Ed Sheeran. És a fiatalok mindenevők, de már nem zenekart szeretnek, hanem egy-egy számot vagy egy-egy drop jön be nekik. Ezért sikeres a Vis Maior, mert ezt mi értjük, és talán erre rá is játszunk tudatosan. Hadd legyen Majka, de mögötte azért a Ghost metal zenekar riffje hasít. Nekem az mindig öröm, mikor buli végén jönnek a srácok, hogy „nagyon beteg volt a Metallica-riff volt a Wellhellóban...
Cívishír: Kínos élményekről is faggatlak, mert azt szeretik az olvasók. Mennyire kötelez a név? (A Vis Maior jelentése: előre nem látott kényszerítő körülmény, elháríthatatlan akadály – a szerk.)
Kozma Dénes: Ebből akár írhatnánk egy külön cikket. Kisbusz lerobbanása a határ előtt, legénybúcsús
sztriptíz a Campus Fesztiválon, áramszünet. Egyszer egy gólyatábori bulin egy részeg, álmos srácot az ágyával együtt tették fel a színpadra. Voltunk olyan hangosak, hogy a szomszéd településről jött a rendőr. A több mint 600 koncert alatt voltak azért dolgok. De valahogy mi mindennek a vicces oldalát találtuk meg.
Cívishír: Azt hiszem, ez lesz az első cikkem, amiben nem kell megfogalmaznom a válaszokat is. Képzeld csak el a Kelet Szépe-típusú interjúkat...
Kozma Dénes: Meghatóak kedves szavaid. A Kelet Szépe-interjúk pedig valószínűleg más szépséget hordoznak magukban.
Cívishír: Buktunk egy pár szép lányt, belefér. Kevesebben fognak téged is zaklatni.
Kozma Dénes: Azért így 40 felé nem szabad ilyen könnyen elengedni az esélyeket.
Cívishír: Magam is közel annyi vagyok. De mivel gyors voltál, lehet, hogy előléptetnek, és akkor az ünnepi bulimra titeket hívlak.
Kozma Dénes: Sima ügy. Igaz, kicsit drága.
Cívishír: Megemeljük a belépőt, tolongani fognak. Talán még Sheeran is eljön. Ha jó fiú lesz, elénekelhet egy számot előttetek.
Dénes: De csakis az Eddától valami mulatóst!
Cívishír: Összehozzuk, ne aggódj! Ha más nem, a 30. Vis Maior-évfordulón talán... Na jó, mivel jófej voltál, nem tagadom, lódítottam. De az újságírók ugyebár...
Dénes: Mint az ügyvédek. Akkor ez testvérszakma.
Cívishír: Ne is mondd, randiztam pár ügyvédlánnyal. Soha többet. Ott szerintem tanítják, hogyan kell vetíteni.
Dénes: Szigorlati anyag, ne viccelj!
Cívishír: Úgy érzem, Vis Maior koncert helyett tanultak azok a szirének... Már biztos megbánták.
Hajnal László
