Úgy néz ki, akvapóniában nagyhatalom leszünk!

Az egymást éltető haltenyésztés és zöldségtermesztés debreceni úttörője három hónappal ezelőtt robbantott az akvapóniával, az országos méretűvé vált agrárforradalom azóta sem lankad. Gönczi Péter monológjai a tél kőkemény próbáiról, a csapókerti üvegház legemlékezetesebb napjáról, a világon egyedülálló magyar akvapónialázról és a legfőbb agrárforradalmi célról.

Örömteli összeomlás

Érdekes fázisok voltak a Cívishír szilveszteri cikkének megjelenése után. Első körben az ismerősök és a média zúdult rám, aztán jöttek azok, akikkel ezer éve nem beszéltem, aztán a postás veje és a szomszéd anyja kategória, végül két hónap után vadidegenek köszöntek rám az utcán. Vége a bájos, elzárt, csapókerti életnek, de megszoktuk, mint cigány lova az éhezést, már egyáltalán nem zavar, sőt, összességében pozitív változás!

A legemlékezetesebb nap az egyik legnagyobb hidegben volt. Február 5-én kinn mínusz 7 fok volt, az üvegházban viszont 24 fokos pólós idő, a lehető legjobbkor jött az egyik kereskedelmi tévé stábja. Rögtön látszott, hogy jó szakemberek, jó cuccokkal, előre tudtam, hogy jó lesz az anyag. Tényleg remek műsor lett, hatására előbb megtízszereződött a honlapom látogatottsága, majd este fél 8-ra leállt az oldal, a látogatók száma lelőtte a webszervert, másik 70 oldallal együtt.

Kétségbeesetten hívtam a rendszergazdát, mire ő azt mondta, nincs semmi baj, ülj le, tölts egy pohár bort magadnak, ez a siker mércéje. Engedtem egy kád forró vizet, fürödtem, aztán bontottunk egy üveg bort, és beszélgettünk egy jót a feleségemmel.

A tél alaposan bepróbálkozott

Az elmúlt 25 év leghidegebb tele kiváló próba volt, megláttuk működik-e a passzív üvegházzal párosított akvapónia mínusz 20 fokos hidegben. A pusztán a napfényből hőt nyerő rendszerben a víz hőmérséklete a legnagyobb hidegben sem ment 5 és fél fok alá, így a hegyi patakokhoz szokott pisztrángokért nem kellett aggódni. A nagy kérdés az volt, hogy az ammóniát nitráttá alakító baktériumok fogják-e bírni. Fennállt a veszélye, hogy egy bizonyos hőfok alatt már nem tudnak dolgozni, ez pedig megmérgezi a növények alá kerülő vizet.

Rémisztő volt az a reggel, amikor észrevettem, hogy az ablakra belülről ráfagyott a jég. Amiatt aggódtam, hogy vajon el tudom-e csípni azt a pillanatot, amikor még időben beavatkozhatok. A szokásosnál sűrűbben mértem az ammónia- és a nitráttartalmat a vízben, és a mérést a lakásban is megcsináltam, nehogy a hideg torzítsa az adatokat. Egyébként a legjobb tanácsadó az orrod, mert ha baj van, azt pocsolyaszag jelezné.

Végül a baktériumok is megbirkóztak a hideggel, így a legnagyobb gondot a 10 fok alá csökkent levegőhőmérséklet jelentette az üvegházban, amitől leállt a növények növekedése. Tapasztalatnak jó volt, mert kiderült, hogy az üvegház dőlésszögén javítanom kell. Meredekebbre kell húzni, ez télen melegebben tartja, nyáron pedig jobban hűti az üvegházat. Emellett a szigetelést is megerősítem, és a következő télen már nem engedem 10 fok alá a rendszert.

Az agrárforradalom nem csendesedik

Az első nagy felbuzdulás után sem jött visszaesés, a dolog önjáró lett, naponta 10-15 új ember csatlakozik az akvapóniához a Facebookon, a honlap fórumán zajlik az élet, és a legelső cikket is folyamatosan olvassák a Cívishírről. A legstabilabb szereplő az átlagember. Mikor nemrég kiraktam a rendszerről és a passzív üvegházról készült 3D-s tervet, másnapra 480-an letöltötték, azóta pedig több mint ezren.

Volt, aki kiásott gödörrel várta, hogy kijöjjön a tervrajz, van, aki a padlására vitte fel rendszert, van, aki két vödörrel próbálgatja. Van, aki feltett egy fényképet a Facebookra egy, az enyémhez nagyon hasonlító rendszerről, és aláírta, „köszönöm Péter, megváltoztattad az életem”. Azt, hogy szilveszter óta hányan kezdték el Magyarországon az akvapóniát, csak becsülni lehet. Nagyjából 10-15 már működik, és ugyanannyi készül.

Olyan is van, aki más szemlélettel állította össze, és vannak érdekes ötletek, ezeket a fórumon igyekszem segíteni, és arra is ügyelek, hogy biztosan életképtelen kezdeményesek, baklövések ne szülessenek. Egyébként mindez érthető, hiszen mindenki a saját lehetőségeihez próbálja alakítani az akvapóniát, és saját kútfőből variál.

A magyar fogadtatás egyedülálló

Érdekes, hogy a dolog csak Magyarországon került be ilyen robbanásszerűen a köztudatba, és kezdett el terjedni, máshol kisebb lépésekkel halad. Nem tudom, nálunk mi okozhatta, talán az, hogy a passzív üvegházzal kombinálva kicsit mesebeli a történet. De világszerte is egyértelmű a terjedése, mert másfél éve még Európában csak 6-7 rendszerről tudtam a világhálón keresztül, most nagyjából ötvenről.

Az üvegházzal való párosítás nemzetközi szinten is nagy érdeklődést váltott ki. Figyelemreméltó, hogy az akvapóniás guruk legközelebbi workshopján már egy külön betétként szerepel a passzív üvegházak témája.

Válasz a minőségi éhezésre és a kőolajfüggőségre

A követők mellett a kétkedők is hallatják a hangjukat, a legkeményebb kritika egy hölgytől jött, ő minőségi éhezésnek minősítette az akvapóniát, mondván, a föld kihagyása miatt a növényekbe nem kerülnek bele a nyomelemek. A felvetés jogos, de a gazdája nem ismerte teljesen a rendszert. A körforgásba ugyanis nem csupán a haltáp kerül be, hanem a nyomelemeket tartalmazó természetes adalékok, mint például a giliszta, az alga vagy a tengeri sás kivonat.

Volt, akinek az nem tetszett, hogy az egész rendszer kőolajalapú, így megmarad a függősége az egyre dráguló erőforrástól. Ez valóban így van az ipari haltáp és a vízforgatás miatt, de mindkét elem kiváltásán rajta vagyunk. A haltáppal kapcsolatban nyáron próbáljuk ki a természetes alapú ötleteket. A vízforgatásnál pedig az a lényeg, hogy modernebb szivattyúval a jelenlegi 100 watt helyett 35-40 wattra le lehet vinni az áramigényt, innentől kezdve pedig beléphetnek a napelemes megoldások.

Kézikönyv, dzsembori és a legfőbb cél

Jelenleg minden erőnkkel az akvapóniás kézikönyv elkészítésén dolgozunk a rendszerrel már 2004-ben kísérletező Peley Árpáddal. Ez tartalmazza majd az elinduláshoz szükséges összes információt, mindenképpen szeretnénk még tavasszal megjelentetni.

Bár még mindig több százan szeretnének kijönni hozzám, a személyes látogatást továbbra sem lehet megoldani a csapókerti akvapóniában. A hely is kicsi, és egyelőre fázom az elgondolástól, hogy a privát hátsó kertem bemutató hellyé váljon. A könyv megjelenése után azonban azt is tervezzük, hogy létrehozunk egy olyan rendszert, ami eleve ezzel a céllal épül. A továbblépést segítendő erre a nyárra egy európai akvapóniás dzsemborit is tervezünk Magyarországon, amire máris vannak jelentkezők Lengyelországból, Szlovéniából és Olaszországból is.

A könyv megjelenéséhez, a tervezett webshophoz kell némi jogi háttér, ehhez létrehozunk Peley Árpáddal egy céget. Ez nem arról szól, hogy hülyére keressem magam, vagy levédjem a terméket. Bár rengeteg munka van vele, továbbra sem ebből élünk, talán a jövőben visszajöhet majd belőle valami. A legfőbb cél az, hogy hosszú távon minél több ember tudjon egészséges élelmiszert biztos forrásból beszerezni.

HeGergAnd